SPORTime Média Csapat blogja

2009-02-16T15:49:00.001+01:00

Február 13-15 péntek-vasárnap

Mintha egy hosszúhétvégén lennénk. Kagylót szedünk a tengerparton, egyik kávézóból a másikba megyünk teázni, kávézni. Felfedezzük a télen alvó környéket. Minden este meglátogatjuk a helyi piacot, bazárt. A végére már mindenki ismerősként köszönt minket. A pék, a zöldséges, és a süteményárus is. A helyi éttermekben ebédelünk, vacsorázunk. Európai mértékkel nagyon olcsó itt az élet. Az egyetlen említésre méltó esemény amikor péntek reggel sms érkezik a kamionból, nem engedtek el Tangerből, segítsetek.(Afrika nehezen fogad be, de nehezen is enged el). A kompjegyükkel van baj, visszafelé üres kamionra vették meg, pedig tudták, hogy rakott lesz a gép. Délutánra megoldják a gondot és este már hajóznak Spanyolokhoz. Mi csak hétfő éjjel indulunk. Nem is bánjuk, nem sietünk haza.

2009-02-16T15:48:00.003+01:00

Február 12. csütörtök

Virágos kiskert mellett ébredünk a szálloda parkolójában. Már csak 150km-re vagyunk Tangertől. A reggeli készülődés után útnak indulunk a kikötő felé. Kicsivel több mint két óra múlva már a kamion kilépőpapírjait intézzük. Ez nem is olyan egyszerű feladat. Hat órával később érzékeny búcsút veszünk a fiúktól, beállhattak a kompra menő sorba. Nincsen gond két óránként indulnak a hajók Spanyolországba. Mi elmegyünk megvenni az időközben lealkudott jegyünket Genovába. (2 autó és 4 fő kabinban első osztályon 1147 euró). Este 7 után indulunk el a 70 km-re lévő Martilba az üdülő városkába. Ott a lakótelep közepén lévő campingben előbb egy lakókocsit akarnak adni, majd amikor kilátásba helyezzük távozásunkat, akkor kapunk egy kis 2 szobás házat 120 euróért a négy éjszakára. Mivel nincsen kedvünk a városban este nézelődni, ezért a megmaradt babkonzerveket kezdjük elpusztítani. A kikötő vámmentes boltjában vásárolt borral koccintunk lefekvés előtt.

2009-02-16T15:47:00.000+01:00

Február 11. szerda

Nyirkos hideg ellenére reggel mosolygó arcokat látunk a sátorból kibújva. Megérkeztek az építőmunkások a campinget építeni. A külső falak már elkészültek, de belül még most épült. Így várhattuk volna este, hogy valaki kaput nyisson nekünk. Bepakolás után útnak indulunk, a reggelit is a kocsiban esszük meg. Casablanca előtt találkozunk újra a kamionnal. A város határában lerakjuk a kamiont és a terepjárókkal megyünk be a városba. Cél az Óceán partján álló Mecset megtalálása. A város hömpölygő forgalma magával ragad minket, így jutunk el a célig. A Mecset monumentális mérete elragadó. A környezete szépen ki van építve. Az összképet csak a parkolóban lakó franciák kiteregetett gatyái rontják egy kicsit. Órákat időzünk a téren. Minden páros órakor 120dirham/fő körbevezetnek a mecsetben. Tél lévén csekély létszámú a csoport. Elkészített fényképek tömkelegével távozunk a partról. Új célunk a bazár. Itt fakultatív ki merre megy, megbeszéljük három óra múlva találkozunk az autóknál. A bazár egy kisebb negyedet elfoglal a városból. A bejárata az Ecseri piacéra hasonlít, majd a kis sikátorokban folytatódik. A lakóházak földszintjén megfér egymás mellett a zöldséges a hentes és az öltönyárus is. Inkább nézelődünk, mint vásárolunk. Még így is majdnem kevésnek bizonyul az idő a forgatagban. Az autóknál mindenki az apró ajándékaival büszkélkedik és, hogy ki mennyit tudott alkudni. (Nagy horgász története, ki fogott nagyobb halat). Csomagolás után megkeressük a helyi autómentő állomást. Ők tudják hol van szerelő akinél első lámpát kaphatunk. Néhány saroknyira az állomástól van is egy kis bolt, itt 100dirmanért van lámpa. A beszerelésben is segítenek, jattot nem fogadnak el. (Ez is ritka itt) A várost elhagyva a tengerparti úton folytatjuk utunkat Tanger felé. Este tíz körül egy szálloda parkolójában térünk nyugovóra.

Képek a galériából

2009-02-15T14:00:00.004+01:00

További képeket az alábbi linken találod ITT!

2009-02-15T13:28:00.001+01:00

Február 10. kedd.

Ébredés után irány Agadir. Ez a legközelebbi nagyváros ahol a fogytán lévő élelmiszerkészleteinket feltölthetjük. Első utunk a gumisműhelybe vezet. A Land Rover jobb első kereke vészesen lapos. Szelepcserével megússzuk a dolgot, és a szemközti közértben is bevásárlunk tonhalkonzervből. A piacon zöldséget, gyümölcsöt is veszünk, kell a vitamin. Innen utunk a kiépített tengerparton vezet végig. Az egyik üdülőfaluban megálltunk ebédelni. A szendvicsek után jólesett az itt már kapható csokis palacsinta. Végre valami más ízt is megtapasztaltunk. A sziesztaidőt a parton napozással töltjük. Nem kell sietnünk a kamion is itt időzik. Délután nekiveselkedünk a dombvidéknek, itt hidegen sajtolt olajat lehet vásárolni a helyi kistermelőktől. Mi is veszünk néhány üveggel. A legfinomabb a mézből, mandulából, Oliva olajból készített helyi csemege. Ez reggel nagyon hatásos energiabomba. Estére megpróbálunk hotelt keresni, most már kezd hiányozni az ágy és a zuhanyzás. A kisváros hoteljeiben szoba van viszont fürdési lehetőség nincsen. A hotel mellet található hentesnél veszünk darált húst amit mindjárt faszénen meg is sütnek nekünk. Az így elkészített szendvicset jóízűen falatozzuk. Csodák csodájára a kezdeti ódzkodás után a lányok is kérnek repetát. Most, hogy már nem vagyunk éhesek nekilátunk fürdőházat keresni. Némi kérdezősködés után rá is lelünk. A fürdőházban közös helyiségek vannak, ahol mindenki nagy medencékből meri a hideg-meleg vizet vödörbe. A vödörben lévő vízzel moshatod magadat. Mindenki kisgatyában fürdik és ha kéred a fürdőmesterek lesikálják a hátadat is. A hátsikálás kimarad, a fürdés ellenben jólesik. Mindenki mosolyogva ül vissza az autóba, hogy folytassuk utunkat hazafelé. Nem jutunk messzire a város határában campinget fedezünk fel. Megállunk, próbálunk bejutni. Hiába nyomjuk a csengőt verjük a kaput senki nem jön ki. Ezért a Camping parkolójában verünk tábort. Nem megyünk tovább itt alszunk.

2009-02-15T13:27:00.002+01:00

Február 9. hétfő

A halászviskókban van élet. Reggel szatyorban hozzák a friss halat amit megvételre kínálnak. Mivel lábas és olaj híján vagyunk lemondunk a friss sült halról. Maradunk a májkrémes kenyérnél. Reggelizés közben a tengerparton gyűjtik a lányok a kagylókat, köveket. Mi elmegyünk felfedezni a közeli sziklát. Tíz óra felé már a nap is elég melegen süt ahhoz, hogy élvezzük a tengerpartot. Maradunk még egy kicsit az érintetlen környezetben. Majdnem dél van amikor újra úton vagyunk. A cél utolérni a kamiont. Este tízkor ez meg is történik Tiznit után az első benzinkúton. A sátrinkat is a kút parkolójában verjük fel a kamion és az autók közé. A friss tengeri levegő után most benzingőzben alszunk egész éjjel.

2009-02-15T13:27:00.001+01:00

Február 8. vasárnap

A reggel tanácskozással telik. A Genovai komp hétfő éjjel indul azt ezzel a tempóval nem érjük el. Európát körbeautózni ezzel a vassal nem ildomos. Maradunk még egy hetet Marokkoban, kényelmesen autózva. Ennek tudatában indulunk útnak Tanger felé. A Nyugat Szaharában az a jó ha készítesz 3 képet az elején és 3 képet a végén akkor abban benne van a közel 900km-es szakasz minden részlete. Ezért mi megpróbálunk valami mást is fényképezni. Tarfaya előtt néhány halászház közelében verjük fel sátrainkat éjszakára.

2009-02-15T13:26:00.002+01:00

Február 7. szombat

Párás reggelre ébredünk. Minden vizes, az éjjel nagyon lehűlt a levegő két fok volt. Rudiék meleg teával kínálnak, jól esik a hűvös reggelen. Reggelizéssel ütjük el a határnyitásig hátralévő időt. Mint amikor a vasfüggönyt bontották akkor is vártuk a határnyitást. Lassan vánszorognak a percek. Végre kilenc begördülünk a határra. Az olajfa alatti ember beköltözött az épületbe, a kerítést lebontották. Micsoda fejlődés két hét alatt. Az útlevelet is gyorsan visszakapjuk, kezdünk meglepődni lehet nem is jó határnál vagyunk. A rendőr visszaránt minket a valóságba. A kamion tranzitengedélye Dakhlában van menjünk el érte. Az út oda vissza 540km-er. Alkudozás, pénz és telefonálás megteszi hatását. Mindenki papíron kap egy autót, és a kamion beléphet az országba. Már kora délután van amikor megszabadulunk a határtól. Cél a dakhlai termálkút ahol szeretnénk végre megfürdeni. (Bamakoi indulásunk óta nem fürödtünk.) Mire a városhoz érünk lehűl a levegő, ezért a Bamakoba menet megtalált fürdőházat választjuk. Az időközben minket utolérő LusteeNet csapat is csatlakozik hozzánk. A fürdés után a helyi mecsethez megyünk vacsorázni. A sarki kifőzdében halat, csirkét, kecskét süttetünk, amihez sült krumplit eszünk. Vacsora után a tengerparti szabadcampingben verjük fel a sátrunkat. Mintha csak hazajárnánk ide.

2009-02-15T13:26:00.001+01:00

Február 6. péntek

Ági panaszkodik az éjszakára, olyan érzése volt mintha minden kamion átment volna a sátrán. Együttérzésünk hatására sem lesz fittebb, nem aludta ki magát. Nekilátunk szétszedni a kardánkeresztet. Nem egyszerű feladat, már teljesen eldeformálódott. Órák kérdése és sikerül szétvernünk. Ekkor úgy döntünk mi nem várjuk meg az összeszerelést, előremegyünk hátha elérjük a határt. A Kamion és Balázs a max 1 órás hátrányt ledolgozza a nagyobb sebességgel. Ember tervez Isten végez. A határig vezető szakaszon csak két benzinkút van. Mi az elsőnél teletankolunk (50l) és felveszünk két stoppost. A Fővárosban voltak hivatalos ügyeiket intézni és csak heti egy buszjárat van a városuk felé. Nem jutunk el a következő benzinkútig ami valamivel több mint 200 km-re van az elsőtől. A folyamatos szembeszél miatt több mint 20l/100km-es fogyasztásunk van, porzó tankkal állunk meg a sivatagban. Várjuk, hogy Balázsék utolérjenek minket. Szemben Francia túrázók állnak meg. Van gázolajuk, és adnak 10 litert 10 euroért. Köszönjük a segítséget. Megtankolunk és irány a 12km-re lévő benzinkút. Nouadhibou ellenőrző pont előtt érnek utol minket Balázsék és a kamion. Nekik is elfogyott az üzemanyaguk a sivatagban. A két stoppost az ellenőrzési pontnál a rendőr leszedi az autónkról, azt hiszi ki akarjuk csempészni őket az országból. ( elvégre jól eldugtuk őket a tetőn). A Mauritán kilépés gyorsan megvan ám hiába sietünk csak 7-re érünk a Marokkoi belépőhöz. Itt kedvesen közli velünk az őr a határ zárva reggel 9-kor nyit ki. A senki földjén alszunk. Mivel az egész terület köves és alá van aknázva ezért a lányok a kocsiban, én az autó tetőcsomagtartóján ágyazok meg magamnak. Csillagos éjszakánk van. Itt senki nem jár éjszaka.

2009-02-15T13:25:00.002+01:00

Február 5. csütörtök

Az éjszaka Szilvi többször felébredt valami kopácsolásra. Én jól aludtam a kocsi mellett a sátorban. (Akár a német hadsereg is elmasírozhat a fejem mellett ha alszom.) Pakolás után fedezzük fel, hogy az autó egyik első lámpáját kiszerelték. Biztos nem láttak az éjszaka és kellett a lámpa világítani. Ez legyen a legnagyobb gondunk hazafelé. Reggeli a szavannán és megyünk tovább. Faljuk a kilométereket. Sziesztaidőben érünk Kiffába. Az autóboltos régi ismerősként köszönt minket. Kardánkeresztet veszünk nála, mert kezd szétmenni Toyotán. Mivel a szerelésre nem tudunk megállapodni ezért megyünk tovább. Nouakchott-nál a rendőri ellenőrző pontnál érjük utol a kamiont éjfél előtt nem sokkal. Úgy döntünk mi is itt alszunk sátorban. Ez olyan mintha a 6-os út pesti kivezetője mellett az útpadkán felvernéd a sátrat. Mi megtesszük. És jót alszunk.

2009-02-15T13:25:00.001+01:00

Február 4. szerda

A reggel a csomagolás jegyében telik. Nem akaródzik indulni. Amikor elkészülünk nekilátunk még egy utolsó bamakoi reggelinek. tizenegy is elmúlik amikor fizetés után kihajtunk az utcából. A kamion már reggel 7 kor elindult. Cél, hogy Kiffában a campingben találkozzunk. A Salamból elküldjük az utolsó e-mailt is és irány Budapest. Már csak 7700km van hazáig. Az úton jól haladunk  tartjuk az 50-60-as tempót. A Land Rover nem tud többet. A nagy száguldozás közepette Bamakotól kb 300km-re egyszer csak megáll a technika. Az üzemanyag szintjelző még negyedet mutat mégis elfogyott az üzemanyag. Pár km vontatás után találunk egy kis falut, ahol egy kisházból kapunk 10 liter gázolajat ami elég a 50km-re lévő városig. Vasunk a kétes gázolajtól megrészegedve repít minket hazafelé. Tankolás után a határátlépés simán megy. A Mauritán határon a rendőr a belépésért 25 euró kér vagy 9000 oguját. Esti alkudozásunk eredménye 7000 oguja és 2db toll. Még egy órát vezetünk, majd 11h-kor Kiffától 300km-re az út melle parkolunk aludni. Mára elég volt a vezetésből.

2009-02-15T13:24:00.002+01:00

Február 3. kedd

Verőfényes napsütésre ébredünk. Már 9 is elmúlt amikor kikászálódunk az ágyból. Reggeli készülődés után megnézzük a reggelit, juice, kecskehúsos rántotta hagymával, a lányok maradnak a lekvárnál, és a méznél. A délelőtt a lustálkodásé. Egyik helyről a másikra fekszünk. Kicsi szundi után elmegyünk ebédelni. Az utcán mindenki invitál, nála együnk. A szomszédban bolognai van meg rizses hús. Ez mellett döntünk. Pálmafás terasz alatt 35 fokban esszük az ebédet. Nem sietünk nincsen mikért. A mosást is megbeszéljük. 2 nadrágot és egy pulóvert 2 euróért kimosnak. Ez is elintézve. Elindulunk a szállodához, hogy a Land Rovert amit bevállaltunk, hogy lábon hazaviszünk elhozzuk. A Salam parkolójából nem lehet kijönni. Nem mondják meg miért. A szállodaportás figyelmetlenségét kihasználva amíg egy autót beenged gyorsan kihajtok. A kamion mellé állva körbevesznek a biztonsági örök. Rám hívják a vámosokat. Kiderül a probléma az, hogy valaki berepült az amerikai követség fölé és azt gondolják Bamakos volt. A vámparancsnokkal megbeszélem miénk a kamion, és van két terepjárónk amiből az egyik csak itt parkolt. Megnyugtat velünk nincsen gond mehetünk tovább. Az autót lerakjuk a szállásunk előtt és a lányok örömére irány a bazár. Mikivel (Daciával Bamakoba Taem) futunk össze. Két órát alkudozunk telefonra, majd vásárlás nélkül otthagyjuk a telefonost. A nyakláncosnak, faragott székesnek, és a faragott edényárusnak nagyobb szerencséje van velünk. Mindenkitől veszünk valami apróságot. A faragott oroszlánra megalkuszunk amit a szállodához hoznak este 9-re ha elkészül. Sötétedés után indulunk el a szállásra. Legnagyobb meglepetésünkre már várnak minket az oroszlánnal. Fizetünk, majd indulunk vacsorázni. Újra népes asztaltársaságunk van. Ez már a búcsúeste. Iszogatunk, eszegetünk, beszélgetünk. Franciák érkeztek a szállásra, ők is megosztják velünk a sztorijaikat. Éjfél előtt bontunk asztalt, a holnapi indulás miatt.

2009-02-15T13:24:00.001+01:00

Február 2. hétfő

A tegnap megbeszélt reggel 7 órai találkozóra csak egy csapat érkezik meg. Velük indulunk vissza az iskolához. A kora reggeli csúcsforgalomban nem is olyan egyszerű átvágni a városon. Majdnem két óra alatt tesszük meg a nem egész 10 km-es utat. Az iskolában már nagyüzem van. Mindenhol gyerekek rohangálnak. Mi Megkeressük az igazgatót. Ez nem egy egyszerű feladat. Hét iskola van egyben, mindegyiknek van külön igazgatója. A hét iskolát egy igazgatótanács vezeti. Velük kell egyeztetni a lepakolásról. Amikor ez megvan már simán megy minden. Diákok jönnek segíteni. Mindjárt válogatják is a felszerelést, úgy hordják be a raktárba. Pakolás után szeretnének megvendégelni minket. Nem fogadjuk el, de szívesen körülnézünk. Alkalmi idegenvezetőnk az angoltanár, visz körbe az iskolákon. Hét iskola van egybeépülve 5000 gyerek jár ide az 5-évestől a 20 évesig. Egy osztályban 60-70 gyerek jár, a legtöbbnek csak palatáblája van amire krétával ír. Füzet, toll csak a nagyobbaknál látható. Matekórán a hatványozást, Földrajzórán az amerikai kontinenst tanulják a gyerekek. A kicsiknél énekórába kapcsolódhatunk be. Örömmel veszik, hogy ott vagyunk, pedig nem tudják jövetelünk okát. Szünetben a gyerekek érdeklődve nézegetik a róluk készült fényképeket. Mégis csak jó helyre kerültek az ajándékok. Az iskolalátogatás után irány rámpát keresni. A hazafelé szánt autókat már tegnap fel kellett volna pakolni a kamionra. A toyota szalon udvarára nem tudunk beállni, túl magas a kamion. A pályaudvaron sóderkupac miatt nem lehet a rámpát használni. Végre találunk egy romos állapotban lévőt a külvárosban. A tulajdonos közli velünk 70 euroért mehet fel rajta a három autó. Piacgazdaság van, nincs több rámpa nem enged az árból, fizetünk. A rakodás órákig tart, nem férnek el az autók, motorok egymás mögött. Autókat cserélünk meg, pótkerekek, csörlők kerülnek az autók alá, motorok az autók mellé. Végre minden fent van a kamionon. Irány a szállás. A szálloda előtt Tündiék kérnek segítséget, nem tudják a motorjaikat hazavinni, mert aki vállalta az lerobbant. Oldalról paszírozzuk fel a 2 motort a még meglévő szűk helyre. Végleg lezárjuk a kamiont, már nem fér fel több jármű. Elhatározzuk maradunk még egy napot pihenni, csak utána indulunk haza. Az estét újra az utcai büfénél töltjük. Csirke,- kecske-sültet eszünk, beszélgetünk az árusokkal. A Bamako közeli szállásért havi 15000cfa-t fizetnek, az utazás havonta kb 3-4000cfa. A kaja a saját elmondásuk szerint nekik nem drága, mindenkinek megvan hol eszik és mit ad ezért cserébe. Mindenki üzletel, az otthonmaradtak kézzel készítik az eladásra szánt szuveníreket. Ebből kell megélniük. Baba a tőlünk kapott 10db pólót még aznap este elosztogatta a környezetében élőknek. A sapkát és a nagyobb hátizsákot tartotta meg magának. (A nagyobb hátizsáknak köszönhetően nőtt az üzletének a mérete.) Asztaltársaságunk portugál, spanyol utazókkal bővül. Sztorizgatásainkat hajnalba fejezzük be, elvégre kicsit pihenni is kell.

2009-02-15T13:22:00.001+01:00

Február 1 vasárnap

A szokás hatalma. Korán reggel (7h-kor) már ülünk a teraszon élvezzük a reggeli semmittevést. Reggelit majszolgatunk, lekvár, méz, vaj, tea, kv a menü. Nem kell sietni, tíz-kor találkozunk az Salam hotelnál, innen indul a közös ajándékozás. Élvezzük a percet, az órát. Afrikában kap értelmet Einstein relativitás elmélete az időről. Ők ráérnek, csak mi rohanunk, nekünk kell minden azonnal, pedig nem kéne. Kicsivel több odafigyelés a másikra és máris jobban érezzük magunkat. A reggeli készülődés is komótos tempóban halad. Mire észbe kapunk már késésben vagyunk. Ciki ha pont mi késünk az ajándékosztásról. A reggeli forgalomban repesztünk a városban. A duda a legnagyobb segítségünk az előrehaladásban. Felesleges volt a nagy sietség. Fél órás késéssel indul el a konvoj a kijelölt iskolához. A 15 perces út alatt a város forgalmát sikerül megbénítani. A kis utcába alig tud beállni a kamion. Csatárláncban állunk, egymásnak adogatjuk az ajándékokat tartalmazó dobozokat, zsákokat. A nagyobb darabok kiskocsikra kerülnek. Nagy halom gyűlik az udvaron. A kamion rakományának közel 1/3-a kerül lepakolásra. Valaki üdítőt nyom a kezembe. Egy húzásra megiszom, ha lehetne az üveget is kicsavarnám. Már most 35c-ot mutat a higany. Pakolás után jólesik leülni az árnyékba az iskolaudvaron felállított székekre. A gyerekek műsorát innen nézzük végig. Az igazgató megköszöni a rengeteg ajándékot, fotózás majd rövid búcsúzkodás után irány a közeli fogorvosi rendelő. Ide fogorvosi székek, fogászati segédeszközöket viszünk. Gyors pakolás után megyünk a folyó túloldalán lévő V. Mohamed korházba. Itt gyógyszerek, segédeszközök kerülnek átadásra. A Bamako szervezői sem gondolták, hogy ennyi ajándék fér el a kamionon. Innentől ők már nem foglalkoznak vele mi lesz a többivel, pedig még mindig félig tele a track. Baba a szállásunknál megismert helyi suvenirárus (az üzlet készlete elfért a hátizsákjában) vezetésével a maroknyi még lelkes magyar csapat elindul szétosztani az ajándékokat. Még az indulás előtt tisztázzuk Babával, nem eladni szeretnénk a kamionon található adományokat, hanem elajándékozni. (ekkor még nem értettük a kérdésének a lényegét). Kiderül Bamakoban 2 korház van ami ingyenes az egyik a belvárosban a másik a hegyen található. Mi a hegyi korházat vesszük célba. A megérkezés még simán megy, ám itt is az idővel kerülünk bajba. Vasárnap van. Ilyenkor a helyiek nem dolgoznak, főleg nem a vezetők. Senki sem akarja vállalni a felelőséget, hogy ekkora értékű adományt átvesz. Mindenki azt szeretné, ha holnap hoznánk vissza. Mi ragaszkodunk a tervünkhöz, ma szeretnénk lepakolni. Nagy nehezen megegyezik az ügyeletes orvos és a biztonsági szolgálat, hogy az orvos átveszi a gyógyszereket, orvosi felszereléseket, a biztonságiak meg egy napig adnak, egy őrt aki vigyáz az ajándékokra. Már végeztünk a lepakolással amikor megjelenik Pat a Bamakot segítő helyi emberke, aki kikelve magából leüvölti a fejemet, hogy mit képzelek én ez nem az a hely ahova az ajándékokat adni kell. Amilyen fogadjisten olyan lesz az adjonisten is. Nagy hirtelen beígérem neki, hogy beverem a fejét a kamion kerekébe és átmegyek a nyakán csak, hogy jól érezze magát. Erre elkezd fenyegetni a rokonával aki a helyi rendőrség akárkije és bármikor lecsukathat. Indulásnál nem szerepelt a fakultatív programok között a börtönlátogatás. Na mindegy, Pat őrjöng otthagyjuk, mi elindulunk iskolát keresni, hogy a még meglévő tanfelszereléseket lepakoljuk. Baba vezetésével eljutunk egy egész háztömböt kitevő iskolához. Vasárnapra való tekintettel itt sem találunk senkit. Már éppen elfeledett Pat „barátunk” megjelenik majd kaján vigyorral közli, itt csak ő tud segíteni. Babát franciául megfenyegeti, ha továbbra is segít nekünk akkor őt is lecsukatja, nekünk felteszi a kérdést Baba miért tőle kér pénz a segítségért. Szar ügy, Ági hat évig élt Algírban tud Franciául értett eddig is mindent, csak Patnak ezt nem fedtük fel. Nem kérünk a Pat féle segítségéből. Elhatározzuk, visszavisszük a kamiont a szálloda elé, holnap pakoljuk le az iskolának szánt felszereléseket. A szállodánál ismét barátokra lelünk. A szálloda halljában iszogatás közben osztjuk meg egymással az élményeket. Villámcsapásként ér a hír, Pat és bandája a parkolóban éppen átforgatja a kamiont. Többen indulunk a parkolóba. A kamionnál kisebb tömeg, a kamionban többen tapossák az ajándékokat. A hangzavarból nehezen kivehető, Pat a saját csomagját egy dobozt kerestet az emberekkel, nem törődve mások csomagjával. Pat által beígért rokonával hamar megtalálom a közös hangot. A megtalált csomag után az emberek is lekerülnek a kamionról, amit újra lezárunk. A rendőr rokon még egy embert is a kamion végébe ültet, őrnek reggelig. Nem is olyan könnyű dolog az adakozás. Mivel erősen esteledik elmegyünk mi is a szállásunkra. A szembelévő büfé udvarán terítenek meg nekünk a közelben lakó Franciák társasága mellett. Hajnalig beszélgetünk a helyi árusokkal, sült krumplit, hamburgert eszegetve, sört, rumos kólát iszogatva. Ez a nap is hosszúra nyúlt.

Afrikából jelentjük - Bamako

2009-02-08T10:13:00.002+01:00

Január 31 szombat.

A hajnali fekvés ellenére 6kor már a többség befelé pakol az autókba. Elvégre ez az utolsó versenynap. Észrevehető mindenkin,hogy egyre felszabadultabb. Most már ha megáll az autó akkor is valaki bevontat a célba. Utolsó nap már a helyezések sem igen változnak. (három napja nem volt eredményhirdetés) Fél 9-re lemegyünk az iskolaudvarra. Itt a helyiek zenés, táncos bemutatóval fogadnak minket. Mindenki lerakja a magával hozott tanszert, ajándékot. Az eligazítás kicsit megcsúszva kezdődik el. A mai 5 feladat közül az elsőt és az utolsót törlik,tehát 3 feladat vár még megoldásra. Tiz kilométer földút után csak aszfalt lesz a mai napon. Nekilátnak a feladatlapokat kiosztani. Jól helyezkedünk, tízkor negyedik autóként elrajtolunk. Ne mi szívjuk mások porát az utolsó földutas szakaszon. Bamambát hamar elérjük, az aszfalton kisebb konvojok alakulnak ki. Mindenki kényelmesre veszi a tempót, akik eddig száguldoztak, azok is 90-100-as tempóban haladnak. Az első feladat a Niger partján egy út alatti csatornában található. Könnyedén megvan. Minket megfog a folyópart szépsége földúton indulunk tovább. Helyi halászokat, homokkitermelő munkásokat, pálmafákat fotózunk. Szívem szerint a kristálytiszta vízben meg is mártóznánk. Néhány kilométer megtétele után mosónőket látunk. A partra kiteregetett ruhákat nem szeretnénk összeporolni, ezért visszatérünk az aszfaltra. Irány Bamako. A következő feladatot a bamakoi buszpályaudvar feletti hegyen találjuk meg. Ez olyan mintha a Gellért hegyre gyalog mennél fel. A fárasztó sziklamászásért a bamakoi panoráma kárpótol. Nem sok időnk van a nézelődésre, a sziklán található koordinátára még el kell jutni, és beérni a célba. Bamakoban közlekedni káosz. Több a motoros mint az autó. Minden oldalról előznek. Aki erőszakosabb az halad előre. A koordináta az állatkerthez vezet el minket. Kipipálva a három feladat, irány a cél. Fél egykor futunk be a zsúfolásig megtelt parkolóba. Leadjuk a feladatlapokat és vele együtt a kérelmet, hogy az első és a Kiffai napunkat fogadják el a kamion ügyintézése miatt (később megtudjuk nem fogadták el). Mindenki boldog, két hét több mint 8000km-er és újra itt vagyunk. Állunk a ragyogó napsütésben, 33 fok van most, mindenki mosolyog, hideg üdítővel kínál. Boldogok vagyunk. Nagyon boldogok. Nagyon nagyon boldogok. Ezt az érzést nem lehet leírni át kell élni. Újra és újra. Mindenki ölelkezik készülnek a képek. A helyi árusok megrohannak minket, vásároljunk, vagy adjuk el az autót. Egyiket sem tesszük majd holnap vagy holnapután. Mi ráérünk. A kamion a szálloda mögött parkol, biztonságban megérkezett már tegnap. Örömünk határtalan. Amit elterveztünk megcsináltuk. Mégha sokan kételkedtek is bennünk, néha leküzdhetetlennek tűnő akadályokba ütköztünk, de valaki, valakik mindig segítségünkre sietett. A Herczegh Speciáltransport két vezetőjének, Józsinak és Rudinak sokan gratulálnak, itt vannak, megcsinálták. párórával később már ürül a parkoló. Mi is elindulunk szállást keresni. A híd túloldalán egy magánház a cél (Köszönöm a koordinátát Zita), könnyen megtaláljuk. Európaiaké a ház, kis kertel, néhány szobával, a tetőtérben 10-12 ággyal. Van zuhanyzó, és büfé is. A tetőtérben 4000 cfa-ért kapunk ágyat. Maradunk. Percekkel később ülünk a teraszon a helyi faszékeken afrikai zenét hallgatunk és isszuk a hideg sört. Nem sietünk sehová. Nem tudom miért, az az érzésem hazaértem. A lányok kezdik a fürdést, majd mi is elkezdünk készülődni. Kilenckor eredményhirdetés az Ibiza clubban. Ez Bamako egyik legfelkapottabb szórakozóhelye. Mi úgy döntünk kocsival megyünk, Én vezetek, Balázs majd sörözik. Nem sokkal 9 előtt érünk a clubba. Már az ajtóban nagy a tömeg. A csapatokat egymás után nyeli el a nagy fekete ajtó. Bent dübörgő zene fogad, a Polgártestvérek mixelik a számokat. Buza Sanyit keresem a megígért pálinkával. Rézangyalos Mézes Barackot kap amit mindjárt fel is bont. Körbejár az üveg hamar fogy a pálinka. Van még utánpótlás. Az eredményhirdetésre már emelkedett a hangulat. Előbb a különdíjak kerülnek átadásra. Mi a Teréz Anya jótékonysági díjat kapjuk. Rövid beszédben megköszönjük a segítséget és az ajándékokat a csapatoknak. Ez nem csak a mi elismerésünk, ez mindenki elismerése, közös a siker. Kihirdetik az első 5 helyezetett. Megyünk gratulálni nekik. Mi a 122 csapatból az 54.-ek lettünk. (tavaly a több mint 60 csapatból a 13.ak) Elégedettek vagyunk magunkkal. Kezdődik a buli, kezdődik a tánc. Éjfél előtt átsétálunk a szomszédos pizzériába, vacsorázni. Egyre több csapat érkezik, van miről beszélgetni. Újra pirkad amikor ágyba kerülünk. Ma a buli napja volt, holnap az ajándékok szétosztása a feladatunk.

Afrikából jelentjük - Folytatás

2009-02-08T10:13:00.001+01:00

Január 30 péntek.

Reggel 6-kor már úton vagyunk Nioro felé. A bank már nyitva van,pénzt váltunk, majd a benzinkútnál mivel nincsen áram kézzel telepumpálják a tankunkat gázolajjal. Esélytelen,hogy beérjünk a reggeli eligazításra, ezért közértet keresünk,hogy kenyeret, vizet, üdítőt vegyünk. A közértben felfedezett csokis keksz életet ment. Végre nem csak a megszokott íz van a szánkban. Kihajtunk a városból, és az első lehetséges helyen leparkolunk reggelizni. Reggelizés közben elsétálunk a közeli nagy fához, itt is fényképek készülnek. Már több mint 2000 képkészült az útról. Tíz után indulunk el Bamamba felé a Bamakoba vezető aszfaltúton. Az autóban kisebb vita van kibontakozóban. Ági Bamakoba menne, neki elege van a versenyzésből, mi legalább szeretnénk tisztességesen befejezni. Szavazásra eredménye 3-1,így irány Bamamba. A főútról lekanyarodva 50 km-er földút következik. Ez legalább kemény út nem homokos. Utunk során rengeteg kis falunk megyünk keresztül. Négy órakor állunk meg az iskola udvarán, ahol az esti tábor helye van kijelölve. Mivel 5-6 versenyzőn és a több száz helyi gyermeken kívül senki sincs még bent ezért, úgy döntünk, hogy elmegyünk a 10 km-re lévő Bamambába szétnézni. A péknél kapott meleg kenyér ami jó városban, ezen kívül a már megszokott városképfogad minket. Mindenhol poros,koszos utcák, az emberek mindent el szeretnének adni. Már sötétedik amikor visszaérünk a táborba. A szervezők vad tanácskozásba kezdenek. A már közel ezer helyitől nem lehet majd nyugodtan aludni az iskolaudvaron. Megadnak egy másik koordinátát, a közeli fennsíkon néhány kilométerre a falutól. Mindenki ide indul. Régi ismerőseink, barátaink táboroznak le mellénk. Vadlibák, a 03-as, 61-es Viktorék, ésmég sokan mások. Hirtelen előkerülnek,boros,pálinkás üvegek, elkezdődik a vacsorafőzés. Reggel nem kell korán kelni, 150km-er van a célig. Kilenckor van eligazítás, tízkor rajt és13h-ig kell Bamakoba beérni. Mindenkinek van valamilyen érdekes sztorija az elmúlt két hétből. Akár napokig is lehetne beszélni az útról. Így esik meg, hogy újra hajnalodik amikor sátrainkba megyünk aludni.

Afrikából jelentjük - Folytatás

2009-02-08T10:12:00.001+01:00

Január 29 csütörtök

Reggeli eligazításnál elmondják, hogy ma a kevés aszfaltút után a földutas szavannát kell meghódítani. A homoknak innen már vége. A túrázóknak a közös ajándékozás 8 órakor lesz. Mivel mi szerveztük a kamiont elhatározzuk, hogy megvárjuk, majd este utolérjük a versenyzőket a táborban. Balázs nekilát egy helyi szerelővel az időközben széteső félben lévő első kardán keresztünket kicserélni. Mi Idomú segítségével elkezdjük az ajándékok egy részét lepakolni a campingben, mivel a kamionnal nem egyszerű a szűk utcákban mozogni. Lada Nivára pakoljuk a gyógyszerek egy részét, amivel a Kuzin Team elmegy a helyi kórházba. A többi ajándékok katonai terepjárókra kerülnek, azokkal viszik szét a környező falvakba. Már majdnem dél van amikor a kamionnal közösen elindulunk Kiffából. Alig érünk ki a városból amikor megpillantjuk a Kacsát az út szélén nyitott motorháztetővel. Megállunk segíteni nekik. Ekkor vesszük észre az egyik katonai terepjárót ami követett minket. Megkérdezzük mi a feladatuk. A válasz megnyugtató, a kamiont kell a Mali határig elkísérniük. Ez számunkra is jó hír. Nyugodtabban versenyezhetünk. A kacsa kamion mögött vontatókötélre kerül, ők Bamako felé indulnak, mi lefordulunk az első feladathoz a közeli földútra, reményeink szerint három nap múlva találkozunk a Saalem hotelnál a célban. A reggeli eligazításhoz képest a kemény földút majdnem 300 méteren keresztül tart. Belefutunk az első homokdűnébe. Négykerék hajtással nem lenne gond, de így egyből elakadunk. Lekerül a homokvas, kiszállunk tolni az autót. Két méterenként küzdjük le a dűnét. Csak reménykedünk, hogy nem lesz sok ilyen szituáció. Jól haladunk a földutas szavannán. Vad Dromedárok legelésznek a szavannán, nem sokat törődve azzal, hogy mi itt autózunk. Kiválasztunk egyet, Balázs kamerával indul a nyomába. Később mi is becsatlakozunk autóval, hogy bekerítsük. Balázs Pampalinire hasonlít amit egyik fától a másikig szalad a dromedár után. Játékunk majd félóráig tart, mi jobban elfáradunk mint a dromedár,ő mosolyogva néz távolodó autónk után. Homokmentes reményeink a nap hátralévő részében szertefoszlanak. Minden kis falúnál 300-400métert teszünk meg 2 méterenként előrejutva a homokvason. Allah a kis faluktól ments meg minket. Imánk süket fülekre talál, ez a sorsunk este 10 kor érjük el az aszfalt utat Nioronál. Megkönnyebbülés már csak 60 km-er a tábor. Örömünk nem tart sokáig. Néhány kilométer múlva le kell fordulni újra a szavannára. Minden kiszáradt folyómederben elakadunk,nem kevés van belőle. Három óra alatt 10 km-ert haladunk a tábor felé. Fogytán az üzemanyag is kényteleneke vagyunk visszafordulni Nioro felé. Fél 5-kor vergődünk ki az aszfaltútra, hullafáradtan a sok homokvasazástól. Megállunk az útmelletti padkán. Én az autó mellé fekszem le a szivacsra aludni, amíg a többiek az autóban dőlnek le aludni. Ez a nap is összecsúszott a következővel.

Afrikából jelentjük - Folytatás

2009-02-08T10:11:00.001+01:00

Január 28 szerda

Reggel autók fékeznek táborunknál. Régi ismerősök szállnak ki az autókból. Jutasi család érdeklődik,milyen volt az éjszaka. Tavaly Alegnél rabolták,majd megölték a Francia házaspárt. Mi nyugodtan aludtunk,senki sem zavart minket. Becsatlakoznak a reggeli kávézásba de utána elválnak útjaink. Ők még elmennek Tidjikjaba is szétnézni. A versenyzők ma rajtolnak el onnan. A tavalyi verseny egyik legszebb napja volt aTidjikja Kiffa szakasz. Az eleje piszte,majd következnek a kisfalvak. A tavaly átadott falukút mellett a krokodilos tavat lehet megnézni. Az út szikláshegy mellett vezet, itt barlangrajzokat lehet felfedezni. Ezután belekóstol az ember a sivatagi homokba is. Az út végén levezetésként már csak egy rövid földút marad hátra. A lányoknak megígérjük jövőre láthatják a szakaszt,ami idén kimarad. A már megszokott fotózást, videózást ma is folytatjuk. Éppen a Rézangyal pálinkát állítgatjuk a homokban amikor barátunk a 03-as csapat fékez mellettünk. Rácsodálkozunk mit keresnek itt az aszfalton. Tőlük megtudjuk törölték a mai etapot,mert tegnap nagyon sok autó a sivatagban rekedt, még most is sok autót próbálnak kimenteni. A 03-as navigátora Kriszta sápadtan ül az anyósülésben. Tegnap nagyon kevés vizet ivott, észre sem vette és kiszáradt. Ma már több mint 10 litert megivott de ez sem javít az állapotán. Sietnek orvoshoz Kiffába. Nekünk is szükségünk van segítségre. Józsinak a kamionsofőrnek reggel eltört a szemüveglencséje. Ezt kéne még a délután folyamán megcsináltatni. Rövid beszélgetés után elindulunk a városba. A tervezetnél jóval hamarabb már 1 órakór beérünk Kiffába a campingbe. Néhány túrás csapat és a 7-es busz van még csak bent a campingben. A kamionnal leparkolunk és elindulunk optikust keresni. Nem járunk sikerrel. A legközelebbi optikus a többszáz kilométerre található fővárosban van csak. Tankolunk, vásárolgatunk, nekilátunk felfedezni a várost. A város olyan mint amilyeneken eddig is átjöttünk, csak nagyobb. Az út melletti házakból árusítanak mindent. Kenyeret olajoshordóról lehet venni, a „friss2 hús a napon aszalódik. Téblábolásunk közben fénymásolóba botlunk. Ficht- másoltatunk, mert már fogyóban van. Rákérdezünk az internetre is. Meglepetésünkre van. Emberünk 1000 Ogulyas feltöltő-kártyát vesz, telefonon tárcsáz, majd bepötyögi a kártyaszámot. Néhány perc múlva már a világhálón vagyunk. A sebesség nem a nálunk megszokott, de legalább a híreket haza tudjuk küldeni. Késő délután érünk vissza a campingbe. Nekilátunk tábort építeni. A sátrakat felverjük, asztalok, székek, benzineskannák kerülnek elő. Nekilátunk babkonzervet melegíteni. A jó szakács főzés közben iszik egy kicsit. Mi nekilátunk pálinkázni. Amire beesteledik nemzetközi lesz az asztalunk. Angol tv-sek, holland fiatalok, magyar újságíró, és román orvosok, francia túrázok, Assában megismert lengyelek csatlakoznak asztalunkhoz. Bábeli zűrzavaron az elfogyasztott pálinka mennyisége csak javít. Egyre jobban értjük egymás szavát. Nyelvtanulás közben miért is nem itatjuk a gyerekeket? „Enyhén” spicces ám nagyon vidám asztaltársaságunk éjfél után csendesedik el. Elvégre reggel újra versenyben megyünk tovább.

Afrikából jelentjük - Folytatás

2009-02-08T10:10:00.000+01:00

Január 27 kedd.

A reggel teafőzéssel kezdődik. A büfé amelynek a parkolójában aludtunk kb 20 éve volt utoljára nyitva. Még szerencse, hogy van mindenünk a reggeli készítéséhez. Megbeszéljük, hogy a Kiffá-ig hátralévő távolságot elfelezve tesszük meg két nap alatt. Így marad időnk, fényképezni, filmet készíteni. Az egész napunk erről szól. Előremegyünk, felvesszük a kamiont, magunkat, majd megyünk tovább. Útközben jönnek az ötletek. Szamaraskocsi jön szembe az úton. Megkérjük álljon a kamion elé, egy fotó erejéig. Az idős házaspár a gyerekével először hajlik a dologra,majd meggondolja magát és nem hajt le az útról. Tevepásztor siet a segítségünkre. Némi győzködés után csak elkészül a kép. El akarnak hajtani. Nem értik miért akarunk ajándékot adni nekik. Megoldjuk,terepjáróval utánuk visszük a nekik szánt ruhászsákot. Pásztorunknak, üdítőt, pólót adunk ajándékba. Hajtunk tovább. Tevecsontváz az úton. Újabb ötlet,ha Wattot ivott volna még most is szaladna. Készülnek a fényképek. Észre sem vettük már esteledik. Gázra lépünk,hogy Aleg-et elhagyjuk. A várostól tíz kilométerre állunk meg aludni az út melleti területen. Megmelegítjük a konzerveket és jóízűen falatozunk a csillagos ég alatt. A beszélgetés is lassan abbamarad eltesszük magunkat holnapra.

Afrikából jelentjük - Folytatás

2009-02-08T10:09:00.000+01:00

Január 26 hétfő

A felkelést senki sem sieti el. Hiába ébredünk fel már 7-kor a sátorból csak 8 után kászálódunk ki. A pakolás sem a megszokott tempóban zajlik, műtétre készülünk. A tegnapi túránk maradványait kell a talpunkból eltávolítani. A beletört kagylószilánkokat csipesszel szedegetik ki a lányok. Fájdalmas dolog, nem is nagyon viseljük el. Tíz után indulunk vásárolni a városba. Reggelinket vagy inkább 11-órait a város tengerparti sétányán fogyasztjuk el. A kamion 13-13.30h körül ér a dakhlai ellenőrző ponthoz. Így mi sem sietünk mindenre van időnk. Tankolás után a benzinkúton helyi szokás szerint teát iszunk. A sziklaméretű kockacukor nem fér el a pohárban. Lassan elmondhatjuk teás cukrot kanalazunk, nem cukrot teszünk a teába. Elindulunk az ellenőrző pont felé. A kamiont már messziről felfedezzük. Az arra járok is rácsodálkoznak. Nem sűrűn látni Magyar kamiont a sivatagban. Rég nem látott kamionosaink örömmel fogadják a friss kenyeret, és az üdítőt amit viszünk nekik. A közös képek elkészítése közben elmesélik tangeri viszontagságaikat. Először összeáll a lógónkban is látható karaván és indulunk a határ felé. Határ előtt 80km-rel az utolsó benzinkúton teletöltjük kannáinkat is gázolajjal. Itt még kb 85Ft/liter tankolunk, amíg Mauritániában ennek 3x-a a gázolaj. Óránkra nézve sietősre fogjuk a tempót. Nem egészen egy óra múlva bezár a határ. A kamion a maga megszokott tempójában lemaradva követ minket. A határra érve nekilátunk a papírok kitöltésének. Néhány póló segít annak elintézésében,hogy a kamiont is beengedjék a határra hat után néhány perccel. Aki bent van azt biztos,hogy kiengedik. Szokásos, határőr,rendőr, vám, majd a kinti határ őr. Ezután az olajfa alatt ülő emberhez már csak a sofőrnek kell bemenni. Még 8 óra sincs amikor kinyílik a sorompó, elhagytuk Marokkót. Nem nagy öröm kezd sötétedni, és mi az elaknásított senki földjén találjuk magunkat. Elindulunk a friss nyomokon. Eközben a csempészek autóikkal jobbra,balra rodeóznak a kihalt vidéken. Az éjszaka leple alatt viszik át csempészárujukat a határon. Koromsötétben eltévesztjük az utat. Balra fordulunk amikor jobbra kéne. Megfordulunk de nem találjuk a helyes utat. Az egyik csempész segítségünkre siet. Bamakos tollat mutogatva 50 eurót kér a segítségért. Mögöttünk a kamionnal blöfföltünk. Itt alszunk a senki földjén. Mivel látja elszántságunkat enged az árból. Az alkudozás komédiába illő, néha kiabálásig torkollik. Megalkudtunk 15 euróért elkísér a túloldalra. Nem egészen 20 perc múlva már a Mauritán rendőrségi pontnál állunk. A késői idő ellenére is örülnek érkezésünknek. A fejlámpánk és 20 eurónk marad mi mehetünk tovább. A határátlépés a tavalyihoz képest gyorsan megoldódik. Még a papírokat is segítenek kitölteni. Tavaly itt vártunk 14 órát, hogy a határ kinyisson, most meg az éjjeli időpont ellenére is beengednek. Tíz után már újra faljuk a kilométereket. Itt nincs kamionstop. A határtól kb 70 km-re állunk meg egy elhagyott útszéli büfénél aludni. Balázs a kocsiban alszik,mi azért felverjük a sátrainkat, mégis csak kényelmesebb kinyújtott lábbal aludni.

SPORTime Csapat hazafelé tart

2009-02-05T14:47:00.000+01:00

A Sportime csapatatol a kovetkezo hireket kaptam:

Szerdan elndult a csapat hazafele, tegnap este katam az utolso uzenetet malibol. Azt irtk, hogy haladnak, de elkepzelheto hogy hamaroan, eltorik az elso hajtas masik kardnkeresztje is, es akkor megint szervizelniuk kell. Elvalaltak hogy hazahoznak egy defendert, es kifogyott belole az uzemanyag, igy vontatniuk kellet egy darabon, az sem tett jot a toyotanak. kb. 60-70km-as atlagot tudnak menni.

GojoPRESS
Friss hirek Folyamatosan!

Néhány kép!

2009-02-01T18:08:00.004+01:00

Újra Bamakoba

2009-01-31T17:56:00.003+01:00

A SPORTime csapata is sikeresen megérkezett Bamakoba. Egy magánszálláson helyezkedtek el. Állítólag áll a bál a pontozások és a szervezés miatt. Ma este lesz az eredmény hirdetés, majd meglátjuk.
Holnap küldik a fiúk a beszámolókat és reméljük a képeket is.
A Herczegh Specialtransport Team kamionja már tegnap Bamakoban volt. Holnap kezdik az adományok szétosztását.
Gratulálunk fiúk és lányok!

Afrikából jelentjük - Folytatás

2009-01-28T18:17:00.001+01:00

Január 21 szerda

Még a plusz egy óra időeltolódás ellenére is rövidre sikerült éjszakát sátorban töltöttük. A reggeli hideg pozitív hatást gyakorolt ránk. Fáradságunk egy szempillantás alatt eltűnt. A versenybírók a rajt időpontját helyi idő szerint 8 órára módosították, így volt időnk az oázisszerű szállodát és környékét felfedezni. A beduinsátorban a Bamako versenyzőit reggelivel várták. Némi alkudozás után (az induló ár 60euró/4fő a vége 15euró/4fő lett) nekiláttunk reggelizni. A helyi szokásoknak megfelelően datolya, oliva, és vegyes gyümölcstál mellett frissen sütött lángos és arab tea várt ránk az asztalnál. Indulásunk óta először ültünk asztalnál és reggeliztünk nyugodttan. Jóllakottan, bizakodva vártuk az eligazítást. Az összesített eredmények alapján a 43. helyen állunk. Elégedettek vagyunk. (a körülményeket is figyelembevettük). Indulás után kis ünnepséget rendezünk a lányoknak. Az út szélén szedtünk virágot. Szilviának születésnapja, Áginak névnapja van. Boldog ünnepeket lányok. Nem sok időnk van az ünneplésre, mindjárt az első feladat megtalálni egy faluban a postahivatalt, mert a következő koordinátát innen kell kimérni(menj 166 fokra 2.3km-ert itt találod meg az elrejtett betűt.) A táborhelyet elhagyva találkoztunk egy pásztorral, akit beült mellénk az autóba és 20 kilométerrel távolabb már álltunk is a posta előtt. Segítségét pulóverrel és némi kp-val honoráltuk. Gyors tankolás után nekivágtunk a köves vidéknek. A pontokat sziklán, fán vagy házfalon találtuk meg. Az egyik feladatot egy kiszáradt folyómederben haladva lehetett megközelíteni. A folyómeder felső száraz rétege tartogatott meglepetéseket. Gál Babba által épített autó egy ilyen alattomos helyen süllyedt el a sárban. A katasztrófaturizmus egyből beindul. A környéken lévő versenyzők egy pillanat alatt összegyűlnek, készülnek a fényképek, videók. Csekély 10 perc pihenő amíg az autót kicsörlőzzük és már száguldunk is tovább. Elérjük a sivatagot, ahol egy oázisba kell eljutnunk. A lányok intelmeire a benzinkútnál nem hallgattunk, hogy vegyünk vizet. Bemenni a sivatagba víz nélkül felelőtlenség amit mi mégis megteszünk. Utunkat az időközben kitört homokvihar is nehezíti. Szerencsére az oázist könnyebben megtaláljuk mint gondoltuk. A közös fényképezkedés után feltöltjük vízkészleteinket és megpróbáljuk megtalálni Lost city-t az elveszett várost. Már a neve is sugallja ami egyszer elveszik azt nehéz megtalálni. Ehhez képest a városban egyszerre több csapat is összefut. A városban több feladatot is meg kell oldani, ezek megoldása már nehezebb feladat mint eljutni a kihalt városba. Majdnem két órát mászkálunk a bejárat környékén és a város megmaradt romjai között, mire mindennel végzünk. Nem is maradunk tovább, időközben a homokviharnak is vége, verőfényes napsütésben vágunk neki a sivatag újbóli meghódításának. Egyik oázisból a másikba megyünk a feladatok megoldásaiért. Sivatagi utunk során Rejtő Jenő regényeit idézzük fel, és egy kicsit a modern kor légiósainak képzeljük magunkat. Egy régen kiszáradt tó medrében elengedjük magunkat és a gázra lépünk. Itt nem kell tartani a traffipaxtól. Száguldásunknak a kiürülő tank vet véget. Még jó, hogy reggel az itiner tanácsát megfogadva a kannáinkat is megtöltöttük üzemanyaggal. Gyors tankolás után az immár kövessé vált sivatagban folytatjuk utunkat ahol menet közben a naplementében gyönyörködünk. A hegyek lábánál található a környék egyetlen benzinkútja. Itt próbáljuk megcsappant üzemanyagkészletünket feltölteni. A kérdésünkre kapott válasz hallatán úgy érezzük magunkat mint mikor az Oroszok elzárták a gázcsapot. Nem tudunk tankolni mert elfogyott a gázolaj. A kővetkező szállítmány két nap múlva érkezik. Elhatározzuk ha nem tudunk versenyzőtársainktól üzemanyagot kölcsönkérni, akkor a faluban eltöltünk két napot. Már a sátrainkat szedjük le a tetőről amikor a szomszéd faluból kisfiú érkezik a hírrel. Édesapjának van 50 liter gázolaja amit elad nekünk ha gondoljuk. Gyors tanácskozás után felpakolunk és a fiút magunk mellé ültetve átmegyünk a 3 kilométere lévő faluba. A vályogkunyhóban, 5 literes műanyag flakonba megtaláljuk a gázolajat. Rövid alkudozás után a benzinkúti ár kétszereséért megvesszük a gázolajat. Nem sajnáljuk a többletkiadást, mert érdeklődésünkre elmondják, ez a falú tartalék készlete. A többletbevételből több mint egy hónapig tudnak megélni. Némi ajándékosztás és gyors búcsúzkodás után nekivágunk a még hátralévő kb 100 km-erny kősivatagnak. Próbáljuk a nagyobb köveket elkerülni, ami nem mindig sikerül. Tavaly az egyik csapat hat defektet kapott ezen a szakaszon. A defektet megússzuk, ám az egyik felverődő kő lyukat üt a hűtőnkön. A nálunk lévő vízből próbáljuk pótolni az elfolyó vizet. Reménykedünk, hogy Zagoráig eljutunk. Nem sikerül. Szerencsénkre két Bamakos autó is megérkezik, akik felajánlják, kivontatnak a sivatagból. Vontatókötélre kerülünk és nekivágunk a Zagoráig tartó 45 kilométeres távnak. Zagora előtt már várnak ránk az éjjel nappal nyitva tartó szerelőműhelyek autói, hogy a lerobbant járműveket még az éjszaka folyamán megjavítsák. Mi is az egyik ilyen Dakaros szlenggel élve dögszállító mögé kerülünk. A műhelyben ismerős arcok fogadnak, a Niván váltót cserélnek, az angolok autójában hátsó laprugót. A mi autónknak is sietve nekilátnak. Amíg a szomszéd műhelyben forrasztják a hűtőt, addig átnézik az autó futóművét is. Felfedezik, hogy az egyik hátsó lengéscsillapítónál kiesett a csavar és megrepedt a felfüggesztése. Gyors flexelés, hegesztés, és a lengéscsillapító is a helyére kerül. A hűtőjavításért előre kialkudott 120 eurót kifizetve hajnal háromkor távozunk a műhelyből. ( a lengéscsillapító javítását ajándékba kaptuk).A hátralévő feladatokat teljesítettük és két órával később megérkezünk Forum Zgid-be az oázisvárosba. A szálloda előtt az autóban aludtunk egy keveset, a reggeli eligazításig.

Január 22 csütörtök

Forum Zgid egy barátságos kis város. A betérő idegen nehezen szabadul az oázisból. Eligazítás után már a szálloda parkolójának elhagyása is komoly feladatnak bizonyult. Ki aludt bent, ki parkolt és ki fizetett mindezért. Mindenki mondta a magáét. Kisebb közjáték után a bent rekedt csapatok is kiszabadultak. Minket az utcán töltött éjszaka nyomán nem érintett az elszabadulási feladat. Az feladat a közeli hegyek között megtalálni egy tevepásztor házát. A feladat megoldásához, némi tájékozódási ismeret és megfigyelőképesség kell. Ha beérsz a völgybe nézzed merre vannak a friss tevelepények. Mivel a pásztorok vándorolnak ezért sokszor elhagyott kunyhókban, sátrakban laknak, de mindig a tevék közelében. Már a cél közelében voltunk, amikor elfojt a fékolajunk. Állapotfelmérés után megállapítottuk, hogy a tegnapi lengéscsillapító javításnál belevágtak a fékcsőbe. Eddig bírta a cső, most lyukadt ki és elfolyt a fékolaj. Gyors válságtanácskozás után megszületik a döntés 4wd+felező és elindulunk fék nélkül vissza a közel 50 kilométerre lévő oázisba. Dél van mire a hegyen keresztül megérkezünk. A mechaniker ( nem nagyon tudunk válogatni mert csak egy van a városban) akivel rövid alkudozás után megállapodunk az árban és abban, hogy még ebéd előtt végez a munkával. Pálmafa alatt ücsörögve várjuk, hogy visszajöjjön a megforrasztott fékcsővel. Három után (ezek szerint mégis sziesztázott) mosolyogva megérkezik, biztat élvezzük a napsütést és 10 perc múlva már bejelenti ő elkészült. A fékjavítást is a sajátos sufnituning módszerrel kezeli. Nem légteleníti a fékrendszert. Balázzsal megtanítjuk neki, hogyan kell csinálni. Jó tanulónak bizonyul. Közösen gyorsan végzünk a munkával. Fizetés után irány a benzinkút, ahol a kannáinkat is megtöltjük üzemanyaggal. Nincsen kedvünk éjjel benzinkutat keresgélni. A tankolásnál feltűnik, csak gyerekek dolgoznak a kúton. Tankolás után a nálunk lévő Watt sportitalból adunk nekik peti cedaut (kis ajándékot) Megszületik a gondolat, Afrikába exportálunk energiaitalt. Kicsivel négy óra után hagyjuk magunk mögött immár másodszor is az oázist. Gondolatban reggel a kútba dobott 10 forintos jut eszembe. Ha pénzt dobsz a kútba akkor visszatérsz az adott helyre. Nálunk ez a babona hamarabb teljesült mint azt gondoltuk volna. A feladatok megoldásával jól haladunk. Már csak két feladat van hátra amikor a jobb hátsó kerék felől recsegés ropogást hallunk. Megállapítjuk, hogy eltört a kerékagycsapágy. A baj után mindig szerencse ér minket. Öt perc sem telik el amikor feltűnik a 39-es fiatalokból álló csapat. Ők ma éjjel adták fel a versenyt és a túrások után indultak. Balázst beviszik a 15 kilométerre fekvő városba, szerelőt keresni. Áginak felverjük a sátrat az út mellet, lefekszik aludni, mi az autóban beszélgetéssel múlatjuk az időt. Csodák csodája, két órával később a fiatalok autójából nem csak Balázst száll ki, hanem a Közép Szahara Kapuját Őrző Királyi Gárdájának tisztje és a gárda szerelője is. Döntés születik, az autó lábon megy be Assába. A 15 km-es utat többszöri megállással majd két óra alatt tesszük meg. Elköszönünk a csapattól és lefekszünk aludni az autóban. Ez a nap is hosszabbra sikeredett mint amire gondoltunk.

Január 23 péntek

A mezőny reggel 7-kor rajtolt el a városból. A versenyzők egy része megállás nélkül elhúz mellettünk. A Lengyel-Magyar barátság jegyében az első érdeklődő, hogy miben tud segíteni a két lengyel csapat. Ez után több régi ismerős csapat is megáll, hogy miben tudnak segíteni. Megköszönjük nekik, de nem szeretnénk hátráltatni őket a versenyben. Reggel 8-kor megérkezik a szerelő és a Királyi Gárda tisztje Redovan is. Amíg az előbbi nekilát szétszerelni a hátsó kerék-agy- csapágyat , addig Redovan a reggelivel kínál minket. A szendvicsek mellé Marokkói whisky-t (erős tea) kapunk a parkolóban. Jóllakottan kapjuk a rosszhírt, nem csak a csapágy ment tönkre, hanem a féltengely is eltört, amit sem kihúzni, sem kiütni nem lehet a helyéről, valamit a tengelyvég amin a csapágyak vannak eldeformálódott. A problémát az is súlyosbítja, Assa a forgalomtól kieső kisváros. Itt nem lehet alkatrészt kapni. Mindenért el kell menni a legközelebbi helyre ami több mint 100 km-erre található. Drasztikus megoldás mellett döntünk levágjuk a féltengely végét,(erre azért van szükség, hogy megszüntessük a féltengely fogását ami melegedést okozna), kivesszük a kardántengelyt, így megszűnik a hátsó kerék hajtásunk (csak akkor tudunk menni a 4wd-t kapcsolunk de ilyenkor is csak a két első kerék hajt) és elmegyünk taxival Guarminba csapágyért. Megalkuszunk a szerelés összegében és a tettek mezejére lépünk. Redovan mindenben a segítségünkre van. Munkaidejének nagy részét velünk tölti. Amíg mi a szereléssel vagyunk elfoglalva, addig a lányok a laktanyában fürdenek. Az ebédet Redovan meghívására barátja lakásában fogyasztottuk el. Az egyszerű kis házban a kinti meleg ellenére is kellemes a hőmérséklet. A szobában a földön lévő fekhelyen és a tv-n kívül csak a kislánya rajzai vannak. Európai szemmel puritán körülmények között laknak, ám sokszor sokkal boldogabbak mint mi. Amíg mi a pénz bűvöletében élünk addig ezeknek az embereknek a család,az emberi kapcsolatok sokkal többet jelentenek. A rég elfeledett érzést, légkört, hangulatot az ember gyorsan felidézi és azonosul vele. Nagyon sok régi Bamakos ezen élmény újra és újra átélése miatt tér vissza Afrikába. A család vendégszeretetét napokig élveznénk de időközben megérkezik a szerelő is az alkatrészekkel. Visszamegyünk az autóhoz és elkezdődik az összerakás. A csapágy belső fele 2mm-erre kisebb mint az eredetinek a mérete. Emberünk reszelőt hoz és közel 4 órán keresztül reszeli a tengelyvéget. (Európában ezért kirúgnák a szerelőt.) Este 10-re elkészülünk és újra útra készek vagyunk. Radovannak és családjának Rézangyal pálinkát, gyermekjátékot, pólót adunk ajándékba. ( Érdekes dolog, nagyon vallásosak. A vallásuk tiltja az alkoholt de ők mégis isznak akoholt) A felesége csomagol nekünk is ajándékot. Megígérjük hazafelé benézünk hozzájuk. Kusz-kusz vacsorával vár minket. Rövid búcsúzkodás után aszfalton elindulunk a mezőny után. Reggel hatra fáradtan álmosan de élményekkel tele futunk be a Smara-i táborba.

Január 24 szombat

Alvás nélküli éjszaka után az eligazításon közlik velünk az egyik napot nem fogadták el a feladatainkból, mert nem értünk be reggelig a táborba, egy napot meg nem tudtunk teljesíteni. Így már összesen három napunkat törölték a versenyből, mégis feljöttünk a 42. helyről a 36.ra. Így bizakodva várjuk a mai napot. Az első feladat megkeresni a városban az Aljadid piacon a péket és a vásárlási számlát becsatolni a feladat mellé. A versenyzők megszállják a közeli kisvárost, amivel közlekedési káoszt okoznak. Több pékség is van a piac közelében. Mindenki friss kenyerekkel rohangál az utcán, de a keresett pékség csak nem akar meglenni. Kis süteményes boltot fedezünk fel a piac közepén. Helyi croassont, és aprósüteményeket vásárolunk. Az eladó a visszajáró mellé adja a számlát is. Ilyesmi még nem fordult velünk elő. Tudtunkon kívül megtaláltuk a boltot. Magunk mögött hagyva a pékséget, a kereső csapatokat sietve távozunk a piacról. A következő koordinátás feladat után Laáyonune-ban kell Haynin húsnagykereskedő házát megtalálni (van humora a szervezőknek, a kenyér mellé kell felvágott is, hogy jót reggelizzen az ember) a megadott koordináta közelében. Innen kell kimérni a helyet, ahol a feladat megoldását találjuk. Hiába kérdezősködünk senki sem tud felvilágosítást adni. A helyi rendőrök segítségét kérjük. Percekkel később egy húsboltban találjuk magunkat egy megszeppent fiúval szemben, aki bőszen magyarázza, hogy az édesapja Spanyolországban van üzleti úton és nem érti miért keresik a rendőrök. Minket Titkos ügynöknek gondol, ezért nem nagyon akarja elárulni merre is laknak. Elmagyarázzuk neki, hogy mi egy versenyen veszünk részt, amelyben a ház megtalálása a feladat. Hiszi is meg nem is. Közel 20 perces győzködés után beadja a derekát, többször megkérdezi, hogy biztos csak a ház elé megyünk , nem akarunk bemenni. Amikor előkerül a GPS, amivel kimérjük a feladat következő részét, teljesen megnyugszik. Emlékbe Hungary for Afrika pólót adunk. Egy darabig biztos nem felejti el a kalandot. A következő pont egy sikátoros részre esik. Itt egy csoport gyerek focizik a falakkal körülvett téren. A játék nemzeteket hoz össze. Kicsit beállunk közéjük mi is játszani. Az egyik fiú nővére is megjelenik. Beszélgetésbe elegyedünk vele, felajánlja, hogy körbevezet a városban, megmutatja a nevezetességeket. Sajnálattal közöljük vele, versenyben vagyunk és nagyon sietünk, majd ha legközelebb találkozunk bepótoljuk a túrát. Gyors telefonszám csere és már robogunk is Nyugat Szaharába, megkeresni a következő pontot. Az érintetlen tengerpartot a versenyzők autóinak nyomai törik meg. A ponttól nem messze található hajóroncson is egy betűt kellene megtalálni. A versenyzők kisgatyára vetkőzve sétálják körbe a hajót a derékig érő vízben. A betűt nem találjuk, ám az elkészült fényképek kárpótolnak az elveszett pontokért. Már csak az esti tábor közelében lévő néhány pont amit meg kell találnunk. Ezek közül a legérdekesebb egy termálkút megtalálása Dakhla környékén. Izgatóan hat a fürdés gondolata, ráadásul meleg vízben. A keresett pontokat terepen tudjuk megközelíteni. Sajnos a termálkútig nem jutunk el. A terepen megtett húsz kilométer elintézi a kerékagycsapágyunkat. A teljesen kilazul csapágy miatt a kerekünkjármint egy szekérkerék, a kieséshatárán van,ráadásul nem tudjuk meghúzni. A puha homokból szerelés után elindulni sem tudunk. Az első kerékmeghajtás kevés, nem tudja kihúzni az autót. Várakozunk hátha érkeznek még csapatok akik kisegítenek a bajból. Kicsivel később megfürödve, vidáman régi ismerősök szállnak ki mellettünk autójukból. A Tieger Team tagjai már Magyarországi Off Road versenyen már segítettek nekünk. Itt is megteszik vontatókötélre kerülünk és keményebb talajig elhúznak minket. Újabb idegőrlő ment kezdődik a táborig. Max 10-15km/órával haladunk az aszfalton is,vigyázva a kerekünkre. Mégsem szeretnénk ha Velorex lenne az autónkból. Hajnal háromkor begurulunk a táborba.

Januar 25. vasárnap

Háromnegyed öt, ébred a tábor lassan indul a karaván. A gyengéket,betegeket hátrahagyják. Ha utoléred a karavánt szerencsés vagy. A korai indulás a határátlépés miatt szükséges. Még 350km-re van a Mauritán határ. Afrika egyik délre tartó tranzitútvonalán a nyitva tartás 9-12ig és 3-18-ig van. Más időszakban nem tudod elhagyni az országot. Mi sajnos maradunk. Dakhlába megyünk szerelőt keresni. Nincsen könnyű dolgunk. Vasárnap van és a mesterek nagy része zárva van. Csekély 2 óra alatt beérünk a városba. Az Óceánparton reggelizünk, verőfényes napsütésben. Várjuk, hogy a város is felébredjen. Lemosatjuk az észak marokkói sarat az autóról, friss gyümölcsöt veszünk a piacra tartó árustól. Újdonsült autómosós barátunk segítségével találunk szerelőt. A szerelővel egyik helyről a másikra megyünk, eredménytelenül. Már dél is elmúlt amikor elbúcsúzunk tőle, nem tud segíteni. A városközpontban találunk másik mechanikert. Magyar autó mellet a Holland lányok is itt szereltetik autójukat. A lányokkal indulás előtti napon beszélgettünk, ajándékokat hoztak a kamionra. A szétszerelés már rutinszerűen megy. Vad telefonálgatás után találnak nekünk komplett hátsóhidat. A híd tulajdonosa is rövidesen megérkezik. Vad alkudozásba kezdünk. Egy autó árát kérik érte. Nem egyezünk meg. Alternatív megoldást próbálunk keresni. A szerelővel együtt rájövünk a megoldásra. A szimering (tömítés) Assában nem volt rendesen a helyére téve és röviden lett megreszelve a tengelyvég. Akkor reszelővel,most flexel próbáljuk megoldani a problémát. Kora délutánra újra működőképes az autónk. A probléma az, hogy mire leérünk a határhoz az bezár, ráadásul a következő napokat 2wd-vel nem lehet teljesíteni. (tavaly már jártunk néhány szakaszon és nem volt egyszerű). Közös döntés születik, megvárjuk a kamiont és lekísérjük Bamakoba. A délutánt Dakhla előtt egy lakóautó parkolóban,az Óceánparton töltjük. Ránk fér a kikapcsolódás. Homokos tengerpart, napsütés, kristálytiszta (nekem kicsit hideg) víz. Ebéd után a lányok a homokos tengerparton süttetik a hasukat, mi Balázzsal kihasználva az apályt átsétálunk a kb 1.5 km-re lévő lakatlan szigetre. Videofilm készítéssel, fotózással szórakoztatjuk magunkat. Élvezzük a napsütést,a ránk szakadt szabadságot. A szigetre érve Robinson Crouso szerepét is eljátszuk. Visszafelé ér a meglepetés, elkezdődik a dagály. Ahol idefelé még szárazon sétáltunk, ott most derékig érő vízben gázolunk visszafelé. Alaposan elfáradva lenyugvó nap fényénél érünk ki a partra. Eldöntjük szétnézünk este a városban és visszajövünk a partra sátorban aludni. Reszkess Dakhla újrajövünk. Az ellenőrzőpontnál, már ismerősként köszöntenek. A szokásos petit cedau-t odaadjuk és elkezdünk fürdőházat keresni. Nem sokat kell bolyongani a városban amikor megleljük. Külön ház van a nőknek és külön a férfiaknak. Keveredés kizárva. A fürdőházban kis különálló helyiségekben vannak a zuhanyzók. Jólesik lemosni magunkról még rajtunk lévő koszt, és a tengeri sót. Fejenként 8 dirhamot (kb200ft) fizetünk a fürdésért Zuhanyzás után bemegyünk a helyi bazárba. A lányok a helyi ruhákkal ismerkednek, minket a hasunk vezet. Kompromisszumot kötünk, majd egy órán át vásárolnak bazárban,majd ezután betérünk a sarki „hamburgereshez”. Sült csirke, teveszendó, kecskehús, sárgaborsó, és sült krumpli a menü. A hamburgeres mosolyogva hallgatja elbeszélésünket az útról. Marokkó nehezen fogad be de akit befogad azt nehezen engedi el. Már 11h is elmúlik amikor távozunk .Négyen 70 dirhamot (1dirhamkb 25Ft) fizetünk a kiadós vacsoráért. Utunk során megkóstoljuk a helyi süteményeket is. Desszert nélkül milyen lenne a vacsora. Éjfél után kicsivel térünk nyugovóra a tengerparton az Óceán hullámzását hallgatva.

Január 26 hétfő

A felkelést senki sem sieti el. Hiába ébredünk fel már 7-kor a sátorból csak 8 után kászálódunk ki. A pakolás sem a megszokott tempóban zajlik. Tíz után indulunk vásárolni a városba. Reggelinket vagy inkább 11-órait a város tengerparti sétányán fogyasztjuk el. A kamion 13-13.30h körül ér a dakhlai ellenőrző ponthoz. Így mi sem sietünk mindenre van időnk. Tankolás után a benzinkúton helyi szokás szerint teát iszunk. A sziklaméretű kockacukor nem fér el a pohárban. Lassan elmondhatjuk teás cukrot kanalazunk, nem cukrot teszünk a teába. Elindulunk az ellenőrző pont felé. A kamiont már messziről felfedezzük. Az arra járok is rácsodálkoznak. Nem sűrűn látni Magyar kamiont a sivatagban. Rég nem látott kamionosaink örömmel fogadják a friss kenyeret, és az üdítőt amit viszünk nekik. A közös képek elkészítése közben elmesélik tangeri viszontagságaikat. Először összeáll a lógónkban is látható karaván és indulunk a határ felé. Határ előtt 80km-rel az utolsó benzinkúton teletöltjük kannáinkat is gázolajjal. Itt még kb 85Ft/liter tankolunk, amíg Mauritániában ennek 3x-a a gázolaj. Óránkra nézve sietősre fogjuk a tempót. Nem egészen egy óra múlva bezár a határ. A kamion a maga megszokott tempójában lemaradva követ minket. A határra érve nekilátunk a papírok kitöltésének. Néhány póló segít annak elintézésében,hogy a kamiont is beengedjék a határra hat után néhány perccel. Aki bent van azt biztos,hogy kiengedik. Szokásos, határőr,rendőr, vám, majd a kinti határ őr. Ezután az olajfa alatt ülő emberhez már csak a sofőrnek kell bemenni. Még 8 óra sincs amikor kinyílik a sorompó, elhagytuk Marokkót. Nem nagy öröm kezd sötétedni, és mi az elaknásított senki földjén találjuk magunkat. Elindulunk a friss nyomokon. Eközben a csempészek autóikkal jobbra,balra rodeóznak a kihalt vidéken. Az éjszaka leple alatt viszik át csempészárujukat a határon. Koromsötétben eltévesztjük az utat. Balra fordulunk amikor jobbra kéne. Megfordulunk de nem találjuk a helyes utat. Az egyik csempész segítségünkre siet. Bamakos tollat mutogatva 50 eurót kér a segítségért. Mögöttünk a kamionnal blöfföltünk. Itt alszunk a senki földjén. Ekkor nekiláttunk alkudozni. Megalkudtunk 15 euróért elkísér a túloldalra.

Rendőri segítséggel rabolták ki a bamakósok kamionját - Összefoglaló

2009-01-26T18:49:00.000+01:00

Rendőri segítséggel rabolták ki a bamakósok kamionját

A hétvége izgalmasan alakult a mintegy 50 millió forintnyi adományt szállító kamion személyzete számára, a marokkói kikötő vámszabadterületén kellett vesztegelniük nevetséges indokok miatt, végül néhány száz euróval és az ellopott ajándékokkal megkönnyítve folytatták útjukat Mauritánia felé.

„Köszönjük, minden rendben, jól vagyunk!” – jelentkezett be telefonon a Herczegh Specialtransport Team utazó sofőrje, Tőkei József, miközben kollégája, Náday Rudolf a Volvo kamiont vezette, már valahol az Atlasz-hegységtől délre.

„Példátlan dolog történt velünk. Számos segélyszállítmányt juttattunk már el rázós helyszínekre, de olyat, hogy a hatóságok állják utunkat, még nem fordult elő. A marokkói kikötőből nem engedtek ki minket, mert először nehéznek találták a kamiont, aztán meg túl értékesnek a segélyszállítmányt. Mindezt úgy, hogy a magyar Külügyminisztérium és a budapesti marokkói nagykövet hivatalos papírjával is rendelkeztünk, minden egyéb engedély mellett” – eleveníti fel a politikai botrány határát súroló esetet Tőkei József.

„Mire a magyar és marokkói politikusok közbenjárásának köszönhetően továbbmehettünk, kétszer is átvizsgálták a kamiont, jelentős díj fejében, természetesen. Két éjszakát töltöttünk a vámszabadterületen, néhány méterre a rendőrségtől. Első éjjel letépték a VPOP plombáját, és úgy dézsmálták meg a szállítmányt, egy nappal később pedig a ponyvát felvágva lopkodták a szegényeknek szánt segélyből” – mondta Tőkei, akit azzal is megpróbáltak ijesztgetni, hogy amikor egy segélyszállítmányt feltartanak, akkor az sokszor már nem ér oda a rendeltetési helyére, mert útközben kifosztják.

„Szerencsére baj nélkül átkeltünk a veszélyesnek mondott Atlasz-hegységen, ahol az éjszakát mindig rendőri ellenőrzőpont mellett töltöttük. Azt kell, hogy mondjam, a városi egyenruhás fiúk sokkal csibészebbek, mint a hegyek között, ahol segítettek nekünk és vigyáztak ránk” – fejezte be Tőkei, miközben a Volvo kamion gurult tovább a mauritániai határ felé, amelynek közelében a SPORTime csapat bevárja, hogy a kétautós magyar minikonvoj együtt haladjon tovább a mezőny után dél felé, Bamakóba.

SMC

Halad a kamion!

2009-01-25T11:06:00.000+01:00

Nagyon jól halad a Herczegh Specialtransport Team kamionja. Agadír elôtt vannak 100 km-re!
Ha valaki látja ôket kérjük fotózzátok, videózátok le!

Megérdemlik a nevüket, mert ez most tényleg SPECIÁLIS, amit mûvelnek!

ELINDULT A KAMION!!!!!!!!!!!!

2009-01-24T19:29:00.001+01:00

HURRÁ!!!!!
ELINDULT A KAMION!!!!!!!!!!!!
Kíséret Agadírtól mindenkép kell, ebben még segítséget várunk!

Köszönet nekik:
Budavár Tours - Skáfár Balázs
Baráth Zita
World Gate - Aszódi Zoltán
Gojo
és a legnagyobb köszönet a sofôrôknek ill. a Herczegh Specialtransnak a kitartásért és jó utat kívánunk!!!! És mindenkinek aki segített!!!! Ez nem volt semmi!!!!
Elárulom én ezt nem tudtam volna végigcsinálni ott a helyszínen!!!

A csapat folytatja az útját

2009-01-24T17:16:00.001+01:00

A csapat a javítások után folytatta Dakhla fel az útját, ott megpróbálnak társakat szerezni, hogy visszamenjenek Agadírig a kamionért, ha azt átengedik a határon.

Új hír

2009-01-23T17:45:00.001+01:00

A féltengely is eltört az autóban már elmentek háromszáz
kilométerre alkatrészért reményeik szerint holnap már újra
versenyeznek!

Gyors Hírek!

2009-01-23T10:04:00.003+01:00

A SPORTime csapat széttört kerékagycsapággyal Assa városában szerel, ha elkészülnek folytatják a versenyt. Reményeink szerint a kamion folytathatja útjat. Ha addig nem találunk kísérôautót akkor a csapat
kiszáll a versenybôl es Agadirig visszamegy a kamionért.

Afrikából jelentik

2009-01-22T21:33:00.002+01:00

Január 19. Hétfő

Újabb hajnal újabb kihívás. Franciaország méltán híres borvidékén bolyongva próbáljuk megtalálni a feladatban szereplő keresztet, ami a következő feladat irányát hívatott tudatni a versenyzőkkel. A szőlőhegy amin nincsenek jelölt utak, vagy csak a fáradság miatt több mint 3 órára van szükségünk a feladat leküzdéséhez. Hát ha így haladunk csak álom marad Afrika.

Reggel 8h-kor egy autópálya melletti étteremnél állunk meg egy kicsit pihenni, felfrissülni és megbeszélni a továbbiakat. Mindenki kimerült fáradt a most már két napja tartó rohanástól. Osztunk szorzunk az éjfélkor induló kompot (már megint éjfél) el kell érnünk, mert ha nem akkor elveszítjük az eddig megszerzett pontjainkat is. Újra úton. Franciaországon átrohanunk, Spanyolország látnivalóit az autópályáról szemléljük. Nem hagyják ki a nemzeti látnivalók reklámozását sem. Tudjuk a bikaviadalok országában vagyunk. Dél Spanyolország narancsligeteinél is találkozunk megoldásra váró feladattal. Sietnünk kell. A kompjegyet 11-ig kapjuk kézbe Almeria kikötőjében. Az utolsó két feladatot 450 méter választja el egymástól. Vonz a kihívás minket. Már csak egy óránk van hátra 110 kilométer megtételére és a feladat megoldására. Na hajrá és nekirugaszkodunk a tengerpartnak. Amikor siet az ember akkor hibázik. Kétkerék hajtással a felszerelésekkel együtt több mint 2 tonnás autó azonnal elássa magát. Már Európában sikerül elakadnunk. Ezt a blamázst. 4wd és némi kézi segítséggel kiszabadítjuk magunkat. (5 perc veszteség) Ráadásul mindezt a vízimentők tornyának lábánál. Reggel elsőként minket kellet volna menteniük. Rohanás a következő pontra, kidőlt táblán van a jel. Nagygázzal indulunk az autópályán. Csörög a telefon a Herczegh Speciáltransport team most állt meg Almeriától 50 km-re kivenni a kötelező pihenőidejét. (jobban haladnak mint mi)
Döntünk meglepjük őket. Nem egészen fél óra múlva megállunk a kamion mellet. Pont interjút adnak a Danubius rádiónak. Nem is zavarjuk őket, köszönés, néhány szóban érdeklődünk az útjuk iránt, és hajtunk tovább.

Almeria főutcáján felidézzük, hogy egy évvel korábban John Lenon szobrát kerestük itt hajnal háromkor. A portás már zárná a kaput amikor beesünk a kikötőbe, 11.03h rohanás a pénztárhoz. A pénztáros hölgy szúrós tekintete fogad minket. Néhány kedves szó meglágyítja a szívét. Megkapjuk a jegyünket. A Vadlibák csapat akkor esik be az ajtón amikor a vámtiszt velünk ordibál, hogy neki már rég lejárt a munkaideje. Fél 12.kor beparkolunk a hajó gyomrába, ahol már jó néhány Bamakos autó várja a több mint hat órás utat Afrikába. Itt fedezzük fel András Peugeott 504-esét is. Éjfélkor a hajó indulásával egy időben megkezdem az elmaradt napok történetének írását is. A már Bamakot megjárt Veteránok az első bálozóknak tartanak élménybeszámolót. Erre is jó a hosszú hajóút, összehozza a csapatot. Hajnal három is elmúlik mire elcsendesedik a magyar csapat. Sokunknak az indulás óta ez az első éjszakája, hogy 1-2 óránál többet alszik. Mindenki más érzésekkel várja Afrikát.

Január 20. kedd

Verőfényes napsütés helyett szakadó eső hangjára ébredünk Marokkóban. Már kilenc óra is elmúlt mire ha hajó kikötött. Mi panaszkodunk a Magyar bürokráciára, próbálj belépni Marokkóba. A hajon kitöltött papírral elmész az irodába ahol a benti vámtiszt beléptet az országba, majd az kapsz egy papírt az autóhoz amivel a rendőr belépteti az autót. Ezután a kinti rendőr leellenőrzi, hogy a benti tényleg a te autódat léptette be. Ha mindezzel végeztél akkor még egyszer utoljára a kinti vámtiszt leellenőrzi, hogy tényleg téged, a te autóddal léptettek be az országa. A itt kapott papírt a kilépésig meg kell őrizni. Ha útközben elveszted akkor kegyetlenül visszafordítanak a beléptető határhoz és kezdheted előröl az egészet. Tavalyhoz képest sokat fejlődtek, nem egészen két óra múlva már városban kerestük az első feladathoz vezető utat. Az őszi esőzések utáni pusztulással nyomaival már az első kilométerek után találkoztunk. A faluban amelyben a következő feladat gps koordinátáját kellett megtalálnunk, annak ellenére mosolyogva fogadtak minket, hogy a vályogházaknak több mint a 90%-a összedőlt. Az teljes újjáépítésre még éveket kell várni. Ennek ellenére bajban is örülnek az életnek és megélik azt. Innen a Marokoi fennsíkón keresztül indultunk az Atlasz hegység hágója felé, hogy elérjük a mai 750km-es etap végét Merzouga-t. Afrikában bármi, bármikor megtörténhet veled, mindig minden változik és csak az a biztos ami már elmúlt. Így esik meg, hogy a szakadó jégeső miatti kényszerpihenőnket a sarki hamburgeresnél töltjük. Akkor megismert barátainkkal teveburgert eszünk. A „Samooe” ahogyan a tevét nevezik itt az egyik elterjedt élelmiszer.

Kényszerszünetet követően immár jóllakottan folytatjuk utunkat. Észrevétlenül kúszik fel az út 1600 méter magasba. A fennsíkon a gps koordináta alapján megadott tereptárgyakat, feliratokat kell megtalálnunk. Nem mindegyik sikerül, nem feltétlen a mi hibánkból. Az összedőlt hidak, elmosott utak jelzik, itt is a természet az úr. Atlaszhoz közeledve a hőmérséklet lecsökken az eső havazásra vált át. A következő feladathoz egy kisfalut kell megtalálni az út mellett. A falu főterétől 230 fokra, 1.3 km-re található egy híd amit két erőd vigyáz. Az erődben van elrejtve a keresendő betű. A falu bejáratot elvétettük. A főúton megfordulás közben ráhajtottunk a padkára, hiba volt. Tengelyig süllyedtünk az agyagos sárba. Még jó, hogy van nálunk homokvas. Igaz Afrikában melegre és homokra számítottunk, most -5 fokban, havazásban a sárból segít kijönni. Sikerrel járunk. A sárból kiszabadulunk, viszont az elrejtett betűt nem találjuk meg. Örülünk,hogy újra úton vagyunk a célunk felé. Az Atlasz egy új arcát ismertük meg. Amíg tavaly 24 fok verőfényes napsütés várt ránk, most havas táj, szélvihar és jeges utak.

Az Atlaszt elhagyva a havazás is megszűnik, viszont pillanatokon belül ránk köszönt az este. Már csak néhány feladatot kell megoldanunk, reményeink szerint hajnal kettő körül ágyba kerülünk. Az utolsó feladattól két út is vezet az etap végéhez. Mi a rövidebb utat (80 kilométerrel rövidebb) választjuk,igaz ez nem aszfalt,hanem egy jó minőségű földút. Tíz kilométer megtétele után egy kb 25-30 méter széles patak állja utunkat. Hasonló patakon a nap folyamán már többön is átmentünk. Szokás szerint megálltunk, megnéztük, ennek az alja is köves volt tehát nekivágtunk. A feléig sem jutottunk amikor az autó alja felült a meder aljában, tengelyig süllyedtünk a kövek közé. A 20 cm-er mély víz az ajtónk alját nyaldosta. Se előre-se hátra. Éjszaka közepén állsz egy patak közepén elakadva a legközelebbi lakott területtől 100 km-re és az első gondolatod milyen szép csillagos az ég. Lekapcsoltuk a lámpákat és gyönyörködtünk a éjszaka szépségében. Minden nyugodt és csendes. Paradoxon helyzet a bajban is a pozitív dolgokat vesszük észre. Akár reggelig is csodáltuk volna az eget, de egy idő után neki kellett állni kiszabadítani magunkat a szorult helyzetünkből. Lapátolás,csörlőzés következett ami eltartott egy darabig. Élményekkel teli napunk után hajnal 4 körül értünk be a reggeli eligazítás helyszínére. Itt ért véget a 3 napos Szupermaraton, és kezdődik az igazi afrikai kaland.
Folytatjuk...

Gyors hír!

2009-01-22T08:52:00.002+01:00

A csapatunk Zagora felé tartva lerobban, mert eldurrant a hűtőjük. 50 km-t vontatták őket Zagoraig, ahol meg tudták csinálni a dömpert. A hajnali órákban értek az etap végére. A rossz hír, hogy minden készülékük le van merülve, és egyszerre csak egy dolgot tudnak tölteni. A jó hír, hogy mindenki jól van, de ahogy hallottam elég fárattak.

Adományok már Afrikában

2009-01-21T20:58:00.002+01:00

Legutolsó információnk szerint a Herczegh Specialtransport Team kamionja, mely az adományokat szállítja, megérkezett Marokkóba. Reméljük a vámon is sikeresen átmennek, és folytathatják az útjukat dél felé. Kísérő csapatot még mindig keresünk!!!

Merzouga-ban a SPORTime csapat!

2009-01-21T09:06:00.003+01:00

A SPORTime csapat éjjel 1 órakor érkezett meg Merzouga-ba
Az útjuk az Atlasz hegységen nekik is hóviharban vezetett és utána elakadtak egy folyómederbe, de kis késlekedés után folytatták útjukat. A mai etapra 12 órája lesz mindenkinek. Azt mondják sokan vannak még az EU-ban.

A Herczegh Specialtransport Team kamionja, aki az adományokat viszi, még Algeciras-ban van, és eddig nem tudott kompra szállni, mert Ceuta-ba nem megy kamiont szállító komp. Ezekben a percekben érkezett egy Spanyol vámügyintéző, aki kilépteti őket Spanyolországból, és utána elindulna Tanger felé! Úgyhogy megoldódni látszik a probléma!
Segítséget kérünk a túrázóktól! Aki tud szóljon nekik!!! Ha van rá lehetőségetek a kamionnal konvojba menni a Ny-Szaharai részen a biztonság miatt!! Előre is köszönjük!

Havazinban a SPORTime Dömper

2009-01-20T21:04:00.005+01:00

A SPORTime csapat dömpere a Havazin stábjával Murau-ban járt tesztelésen. Az elkészült műsort megnézheted a logóra kattintva!

Összefoglaló az elmúlt napok nehézségeiről!

2009-01-20T10:08:00.010+01:00

Most kaptuk!

2009. január l7. Rajt

Reggel hat órakor telefon megkaptuk azt a hírt amely minden szervező rémálma, amiért közel egy évet dolgoztunk egy pillanat alatt összeomlott. Veszélybe került a kamion indulása, ezzel egy időben a SPORTime Bamako team versenycsapatunk sorsa is megpecsételődött nem tudunk elindulni. A rajtra készülés ebben a pillanatban nekünk teljesen mást értelmet nyert. Oldjuk meg, hogy a már összegyűjtött ajándékokkal megpakolt kamion elinduljon Bamakoba.
Néhány perces válságtanácskozás után csapatunk kettévált. Amíg a csapat egyik fele a Felvonulási térre, a rajt helyszínére sietett, hogy a még megérkezett ajándékokat a 90 m3-es kamionra felpakolja, addig mi az irodába rohantunk, hogy megoldást találjunk a lehetetlenre. Nyolc órakor megérkeztek a VPOP munkatársai, hogy a kamion helyszíni vám-ügyintézését elintézzék. Még ekkor is érkeztek Afrikába szánt adományok a rajt helyszínére. Kilenc óra előtt pár perccel az utolsó ajándékok is felkerültek a kamionra, ami így teljesen telepakolva várta az indulást. Eközben telefonálások, e-mail váltások, egyeztetések tömkelege zajlik. Mintha egy rosszul megírt teleregényben lennénk.

Fél tízre eljutunk oda, hogy a kamion begördül a rajtrácsra, leplombálják és még ha nem is minden papírja van meg elindul az afrikai gyermekeknek szánt karitatív ajándékokkal.

Tizenegy előtt néhány perccel hivatalosan (formailag) a versenycsapatunk is elrajtol. A Hősök terénél már nem a versenyfeladatok megoldásával foglalatoskodunk, hanem rohantunk a hátramaradt adminisztrációs részt befejezni. Délután két órára összeállt a még hiányzó papíranyag, ami a kamion bonyodalmaktól mentes útját hivatott biztosítani a Budapest- Bamako útvonalon. Fellélegezhetünk, mégsem volt hiábavaló az erőfeszítésünk. Az első rész megoldottuk. A kamion tele van adományokkal és úton van Afrika felé.
Boldogságunk nem teljes. Mi nem megyünk Bamakoba!

Itt szeretném megköszönni mindenkinek a segítséget, aki a Hungary For Africa ajándékgyűjtési akciójában tevékenykedett. Külön köszönet illeti Buza Sándort, a helyszínen tanúsított megoldást előmozdító magatartásáért. ( Sanyi Bamakoba viszem a pálinkát köszönöm a segítséget!) A VPOP munkatársainak köszönjük, hogy minden lehetséges segítséget megadtak a helyszíni induláshoz. A Herczegh Specialtransport tulajdonosa, Herczegh Béla úr a rugalmasságával segédkezett valamint, hogy a már úton lévő kamion után vitte a hiányzó okmányokat.

Újabb őrült ötlet. (nekünk elég sok van). Induljunk el a mezőny után. De hát 4-en a város négy pontján lakunk és nem vagyunk bepakolva. Csináljuk, induljunk.
Amikor úgy gondoltuk, végre bepakoltunk és készen állunk a rajtra, gyorsan a saját úti okmányainkat is leellenőriztük. Ekkor derült ki, az egyik csapattárs ismétlő oltása még hiányzik. Az utolsó két hét elég hajtós volt, megfeledkezett róla. Próbáltál szombat délután szurit kérni! (Mindent a betegért csak ne akarj semmit) Ez is lehetne a szlogen a nyitva tartó oltóközpontban. Bejelentkezés nélkül semmit sem csinálnak. Kérésünk meghallgattatik miután átverekedjük magunkat a nem túl készséges asszisztensen. A doktor úr is szimpatizál a rendezvénnyel, soron kívül tűpárnát csinál kolléganőnk karjából.
Így esett, hogy a reggeli kilencórás rajt helyett 16 óra után több mint hat órás késéssel végre rákanyarodtunk az M7-esre. Irány Bamako.

A sötétség ellenére jól haladunk a versenyfeladatok megoldásával. Mindeközben a villámgyors pakolás következményeit veszteségeit mérjük fel , ami közben a keletkezett káoszt is megszüntetjük az autóban. Este 11 felé eljutunk addig, hogy a mostani versenyen először használni kívánt laptopot is bevessük a navigálásban. Miért is működne elsőre. A GPS koordinátákat nem akarja magáévá tenni a GPS-ről. A WordGate, 24 órás ügyeletét hívjuk segítségül. Bocsi Zoli, hogy felébresztetünk. Megérte. Telefonos segítségkérés után már tökéletes az összhang a készülékek között. Ennek eredménye: éjfélt egy temetőben töltjük Vendel sírjának keresgélésével. A temetőből nem csak a versenyfeladat megoldásával távozunk. A zöldhatárt már 5-en lépjük át. Ghost is jön velünk aki időközben beköltözött autónkba. Segítsége még jól jön a versenyen.

2009. január l8. 2.nap

Mai napot ott folytattuk ahol az előzőt abbahagytuk. Nem sokkal éjfél után átlépünk a zöldhatáron Szlovéniába. Ha nem lenne koromsötét az éjszaka gyönyörködhetnénk az erdő szépségeiben. Így abban reménykedünk, hogy újdonsült szellembarátunk haverjai nem jönnek utánunk. Az éjszaka hátralévő részében feláldozzuk a feladatok megoldását, be kell érnünk a rajtra. Ha nem akkor nem kapunk feladatlapot és kiesünk a versenyből. Az éjszaka hátralévő része egyhangú.
A hajnal az Olasz autópályán köszönt ránk. Sietnünk kell ha reggelre be szeretnénk érni a célba. A csapatok már elrajtoltak a szálloda parkolójából amikor mi begördülünk autónkkal. A versenybírók lakóbusza is éppen elindulna. Csodálkozó arcok tekintenek ránk, mi itt? Rövid élménybeszámoló után megkapjuk a 3 napos szuper etapra szóló feladatlapot. Így volt értelme a rohanásnak. Amíg a lányok a reggelinket intézik (négyen vagyunk Szilvi, Ági , Balázs és én (na meg ghost meg a remény) mi fiúk a kamion után érdeklődünk. Megtudjuk szerencsésen megérkezett az este a célba, és korán reggel továbbindult, hogy teljesítse a napi versenytávot. Rövid készülődés után már csak 2.5 óra hátránnyal elindulunk a mezőny után. A feladatok a klasszikus gps koordinátásak. Keresd meg geocaching pontot, ahol megtalálod az elrejtett betűt, számot. Ha valamelyik feladatot nem oldod meg, akkor később bajba kerülsz, mert a későbbi feladatok koordinátáihoz szükség van a megtalált számokra, így tudsz sok–sok pontot összegyűjteni. Az egyik megadott koordinátán egy csiga-biga segítségét kapjuk aki megmondja a falú nevét ahová el kell jutnunk. Itt a szakácsot kell keresni betű

A borongós időjárás után délután már az Alpok napsütötte lejtőin autózunk. Vagy csak autóznánk? A napokban lehullót közel egy méteres hó miatt az utak nem mindenhol járhatóak. Az egyik szerpentines szakaszon 2100 méter magasan, hólánccal felszerelt markoló állja utunkat. Kénytelenek vagyunk visszafordulni, ami újabb időveszteség számunkra. Viszont a panoráma a hegyek és a völgy szépsége kárpótol minket. Egy hete még a Hungary for Afrika nagykövetével Csollány Szilveszterrel a Havazin műsor stábjának meghívására Muraiban síeltünk és azon viccelődtünk, hogy egy hónapig nem találkozunk hóval. Tessék, ember tervez Isten (végez) meg azt csinál amit akar. Afrikába indulsz de hóláncra van szükséged az úton. Ez a sors fintora.

Négy órával később, már Ventimiglia-nál gyűrtük a kilómétereket. Ez az éjszaka is az autózás jegyében zajlik.
Este felé érdeklődtünk a Herczegh Specialtransport Team (nevüket azért kapták, mert ők az első csapat,aki nekivágott teljesíteni Bp- Bamako távot kamionnal) felől, merre járnak. Ők már a Spanyol határ közelében járnak falják a kilométereket. Közelítenek Afrika felé.

2009. január 19. Hétfő 3.nap

Újabb hajnal újabb kihívás. Franciaország méltán híres borvidékén bolyongva próbáljuk megtalálni a feladatban szereplő keresztet, ami a következő feladat irányát hívatott tudatni a versenyzőkkel. A szőlőhegy amin nincsenek jelölt utak, vagy csak a fáradság miatt több mint 3 órára van szükségünk a feladat leküzdéséhez. Hát ha így haladunk csak álom marad Afrika.
Reggel egy autópálya melletti étteremnél felfrissültünk, és megbeszéltük a továbbiakat.

Az adományok hamarosan a kikötőben érkeznek 20:00

2009-01-19T20:07:00.006+01:00

Legfrissebb információk szerint a Herczegh Specialtransport kamionja, mely több mint 50 millió forint értékű adományt szállít Mauritániába és Maliba, hamarosan megérkezik Almeria kikötőjébe, hogy kompra szálljon és folytassa útját az afrikai kontinensen.

A SPORTime csapata jelenleg is feladatokat old meg és feltett szándékuk, hogy elérjék az éjfélkor induló kompot. Így a beszámolóik miatt nem tudnak megállni wifi kapcsolatot keresni. A kikötőben remélik eltudják küldeni majd az anyagokat.

Úton a kikötő felé! 17:44

2009-01-19T17:47:00.002+01:00

SMS-ben kaptuk a hírt, hogy a SPORTime Csapata jól van és Spanyolországban Alicante elött vannak 100 km-re! A beszámolókat vagy Alicante-ből, vagy a kikötőből küldik!

Útvonal

2009-01-19T14:35:00.006+01:00

Ha valaki követni szeretné, hogy a csapatok merre járna, merre jártak, akkor a következő linken a verseny kategóriában induló Hummer Racing Team útvonalát megtekintheti:

http://africa.commander-systems.com/

Friss hírek

2009-01-19T13:14:00.002+01:00

Telefonon beszéltünk a csapattal, jól vannak! Hamarosan küldik a híreket, csak az elcsúszott indulást még be kell hozniuk!

Danka Ulrichova súlyos sérülést szenved. Feladja a címvédõ csapat? Budapest-Bamako 1., 2. napja.

2009-01-19T13:12:00.000+01:00

Vasárnap délután kettõkor a versenyben élen álló és háromszoros bajnok csapat navigátora, Daniella Ulrichova súlyos sérülést szenvedett a francia olasz határtól néhány kilométerre, a három napos szuper maratoni etap elsõ délutánján. Az egyik ellenõrzõ pontot próbálta gyalog megközelíteni az Alpok egyik jeges útján, amikor Daniella megcsúszott és szerencsétlenül esett. A helyszínen a 44-es csapat egyik tagja, Dr. Kapitány László orvos látta el a sérüléset. "Elsõ ránézésre térdszallag szakadásnak tûnt. Javasoltam, hogy azonnal röntgeneztessék meg egy helyi klinkán." - nyilatkozta Kapitány doktor nem sokkal az eset után. "Nagyon valószínû, hogy mûtéti beavatkozásra szorul"- tette hozzá Kulcsár Gabriella, dunaszerdahelyi ápolónõ, aki a sérült szlovák versenyzõnek tolmácsolt a helyszínen.

Danka Ulrichova sokkos állapotban, erõs fájdalmakkal szállt vissza a férje által vezett Nissan Navarrába. Nem tudták eldönteni, hogy feladják -e a versenyt vagy sem. Az elszántságukról és nyerni akarásukról ismert Ulrichék délután 5-kor SMS-ben jelezték, hogy Danka fájdalmai enyhültek és folytatják a versenyt, de mindenképp kivizsgáltatják a sérülést menetközben. Az elsõ nap után az Ulrichék még az élen álltak. Ha nem is adják fel a versenyt, jelentõs hátrányban vannak.

Ez már a második komoly láb sérülés az idei Bamakon. Az 56-os csapat lábtörés miatt kényszerült feladni a versenyt még a futam elsõ napján Várpalotán.

A 122-es rajtszámú bogárhátú Baja Volkswagenrõl többen azt a hírt terjesztették, hogy feladták a versenyt. A csapat Székesfehérvárról visszafordult mert a motorjuk meghibásodott, de nem adták fel. Vasárnap reggel újra indultak. Tegnap este már Genovában volt Tamás Béla.

A Budapest-Bamako nemcsak a versenyzõk tudását és kitartását teszi próbára, de az idegek is sokszor pattanásig feszülnek. A 113-as Hummer pilótája és navigátora (szintén férj, feleség duó) heves vitába keveredtek az elsõ speciál szakaszon. A vita odáig fajult, hogy Michaela Volfova kiszált az autóból és ott hagyta férjét. A cseh Hummer csapatból kiszivárgott hírek szerint az asszony ma válóperi kerestet ad be Prágában.

Az elsõ, Budapest-Brescia etapot a 130 csapatból 73 teljesítette sikeresen. A Bakonyban, az Õrségben és Szlovéniában is voltak speciál szakaszok. A csapatok jelentõs része éjflél után érkezett célba.

Az ezután következõ három napos szuper maratoni etap távja, közel 3000 kilométer. Vasárnap reggel fél hétkor rajtolt a mezõny. A szakaszon változott az optimálisan kiválasztott útvonal, mert az olasz Argentre határ város után a franciák nem kotorták el a havat és két méteres hótorlasz állta a versenyzõk útját. Minden csapat visszafordult. A Bamako sajátságos szabályrendszerében az "Isten akarata" paragrafus miatt az ilyen szakaszokat nem törlik. Az indulóknak maguknak kell mérlegelni és dönteni. Nem kizárt, hogy sokan több száz kilométeres kerülõvel jutnak el a hótorlasz másik oldalára, hogy az értékes pontokat begyûjtsék.

A vasárnap éjszakát a csapatok nagy része mozgásban töltötte. A 39. helyen álló Dusty Fox csapat tagjai ma reggel egy Barcelonai benzinkútnál elmondták, hogy egész éjjel vezettek. A svéd trió egyik tagjai mindig hátul aludt. "Váltogattuk egymást. Szertnénk, hogy kedden még sötétes elõtt érjünk be a marokkói célba" - mondta Martin Klar.

A versenyzõk a mai nap folyamán hajóznak át Afrikába. Az etap befutója szerda reggel 7-kor van a marokkói Erg Chebbi dûnék lábánal. Az egyben az elsõ szaharai etap rajtja is.

budapestbamako.org

A SPORTime csapata is megérkezett Bresca-ba!

2009-01-18T10:21:00.007+01:00

Csapatunk a reggeli órákban jelentkezett, mert egész éjjel úton voltak és feladatokat oldottak meg.

A SPORTime csapata a hivatalos rajt után némi késésel (du.16 óra) indult neki a versenyfeladatok megoldásának, mivel az egyik csapattárs ismétlő oltását még be kellett adni.

Éjfél előtt két perccel még Magyarországon egy temetőben kellet megkeresniük egy elhunyt elhalálozásának idejét, szerencsére nem találkoztak „vele“!

Utána kimerítő autózás után éppen akkor értek a tegnapi etap céljába, amikor többiek már indultak. Szerencséjükre a 3 napos szuper maratoni táv feladatlapjait át tudták venni, így be tudják hozni a elvesztegetett időt. Kevés alvás, sok munka!

Most 36 órájuk van, hogy leérjenek a kompig Almeira-ba és még 16 feladatot kell megoldaniuk. Átkelés után Marokkóban pedig még 10 feladat vár rájuk, hogy 3 nap megtétele után elérjenek Merzougába!

A Herczegh Specialtransport által szállított adományok az esti órákban megérkeztek az etap végére, és hajnalban sikeresen továbbindultak Afrika felé hogy a „Hungary for Africa“ akcióban összegyűlt ajándékokat, több mint 50 millió forint érékben eljuttassák a rászorulók részére!

Sok sikert kívánunk nekik!

2009.01.17. Újra itt a rajt!

2009-01-15T19:11:00.002+01:00

Hamarosan...

16. Nap Január 27. Segou-Bamako

2008-02-07T12:12:00.001+01:00

Elkezdődött az utolsó nap. A csapatok két féle úton közelíthették meg Bamakót. Az egyik a sima aszfalton, a másik egy OFF-Road útvonalon volt. Mi tegnap úgy döntöttük, hogy nekivágunk az OFF-Road szakasznak, lesz ami lesz. Talán kibírja a lengéscsillapító. Segouból kiérve letértünk a terep útra. Ez kb. úgy nézet ki, mintha 3-4 nyomvonal össze-vissza tekergőzött volna, és köztük fák meg bokrok voltak. A szakaszt nagyon lazán vettük, és csak utólag gondoltunk bele, hogy szerencsénk volt, mivel az úton semmilyen állattal és emberrel nem találkoztunk. Könnyen nagy baj lehettet volna belőle, de mi nagyon jól éreztük magunkat.
Az egyik kanyarban sajnos megint mások után mentünk, nem tanulva a korábbiakból, de ők a jelenlegi vezető Szlovák csapat volt. Úgy látszik ők is el tudják téveszteni az utat. Egy kis bolyongás után rátaláltunk a helyes és gyorsan járható útra, majd az aszfaltútra mely elvezetett Bamakóig.
MEGÉRKEZTÜNK!!! De még meg kellet találnunk a szállodánkat. Az egyik úton egy kicsit rossz irányba vettük az utat és ezért vissza kellet fordulnunk. A főúton még egy teljes fordulót kellet volta tennünk, vagyis tettünk is egy kicsit szabálytalanul. A rend helyi őre azonnal felpattant helyéről és megállásra intett. Tibi, jó szokás szerint előadta a hülye turista szerepét és megvesztegette a rendőrt egy darabb tollal! Ez sikerült és mehettünk is tovább, mert időre mentünk, és be is értünk.
A szállodánk nagyon szép! Egy probléma azért megint akadt. Jó szokás szerint megint nem voltak meg a csapatok részére lefoglalt szobák. Szerencsére kiderült, hogy van még szoba, csak nem takarították még ki. Azért így is volt még csapat, akinek nem jutott szoba.

Este az IBIZA nevű szórakozóhelyen volt a díj átadó és eredményhirdetés. 13 helyen végeztük. Örülünk neki, szerintünk jó helyezést értünk el egy most már teljesen lerobbant autónkkal. De Gizi a dömper azért még megy és halad előre rendületlenül, ha úgy kívánjuk. Csak egy kicsit lassan. Úgy határoztunk, hogy ha jó áron megvenné valaki az autót akkor eladjuk. Szabtunk neki egy jó magas árat, mert igazából nem szerettünk volna megválni tőle. Érdeklődő nagyon sok akadt, de mindenki soknak tartotta az árat, mi is. Így legalább megmaradt, és jöhetett az újabb kaland hazafelé.

15. Nap Január 26. Nara-Segou

2008-02-07T10:39:00.000+01:00

Az ébredés és készülődés után, megint meghallgattuk a napi jó tanácsokat, de most már sokkal jobb terepviszonyokról számoltak be a szervezők. Viszont felhívták a figyelmet a rengeteg gyerekre és állatra az úton és mellette, amire nagyon vigyázni kellett.
Az út tényleg nem volt nehéz, de a mi kocsink lengéscsillapítója már a végét járta, így azért óvatosan haladtunk. Az egyik feladat Sokolo városában volt. Itt meg kellet találni a helyi iskolát, és ott egy zászlót. Illetve egy másik pontot is. A feladatok végrehajtásában megkértük a helyi előjárót, hogy segítsen. Beültettük a kocsinkba és így mentünk át a városon, mely elég nagy feltűnést keltett, főleg a gyerekek körében. Követtek minket. A városnak a segítségért átadtunk az iskola számára rengeteg írófelszerelést és sporteszközöket! Így a kocsi is megkönnyebbült egy kicsit.
Észrevettük, hogy az üzemanyagunk fogyóban van, és tankolni kellene egy kicsit. De hol? Sehol nem láttunk benzinkutat. Vagyis hát voltak, de nem kútnak nevezhetők! Egy viskó előtt egy kézi pumpa és a pumpában látszódó gázolaj jelezte, hogy ez a helyi benzinkút. Amikor megkérdeztük, hogy mennyibe kerül, a helyi szokás szerint a hülye turistát jól le akarták húzni. Mert ugye a szükség az nagyúr. Ők azt mondták, hogy 2000 CFA 1 liter, ez kb. 3,5 Euro mi azt mondtuk (mutogattuk), hogy max. 600 CFA-t adunk érte. Ez így ment egy darabig, és ők engedtek is egészen 1000 CFA-ig, mi viszont ragaszkodtunk a 600 hoz. Amit ők nem tudtak, hogy nekünk hátul van még azért tartalék, úgyhogy könnyedén alkudoztunk. Ezután jött a fordulat. megjelent a helyi előjáró, akinek átadtuk a sok ajándékot, és mindjárt rendet rakott. A szavaiból kivettük, hogy azt mondhatta a "kutasnak", hogy sok ajándékot adtunk és leírt egy számot egy papírra, hogy ennyiért adja nekünk. Ez a szám már sokkal szimpatikusabb volt, mert pont annyit mutatott, mint amit mi szerettünk volna fizetni, azaz 600 CFA-t. Valószínű, hogy az a kutas ahol álltunk ezt nem akarta elfogadni, mert jelezték, hogy kövessünk egy helyi motorost, aki átvezetett egy másik "kúthoz". Itt már kézi pumpa sem volt. Öt literes koszos műanyag kannákban hordták ki egy viskóból a kocsihoz. A tankolás ideje alatt a gyerekek megint körbevettek minket, hátha kapnak újabb ajándékokat. Hát kaptak! Hálából megmutatták a kivezető utat!
Az utunk további szakaszán egy csatorna mellet haladtuk, melynek vize gyönyörű tiszta volt. A helyiek itt mosták ruháikat és itatták az állatokat, jó lett volna egy kicsit megállni, fürödni, de azért a félelmünk a helyi fertőzésektől visszatartott minket.
A töltés melletti poros útszakasz után Niono-nál elértük az aszfaltos utat. Az egyik következő feladatnál megláttunk egy árust, aki görögdinnyét árult. Vettünk is egy szép nagyot. Már csak kenyérre volt szükségünk, mert már nagyon éhesek voltunk.
Az utunkat aszfaltos úton folytattuk Segou felé. Segouba beérve láttuk, hogy itt valami készülődik. Minden nagyon színes, sok az ember, vidámak és segítőkészek. Két nap múlva kezdődik az Afrika Fesztivál, Mali legnagyobb eseménye. Sajnos mi nem maradhattunk itt.
Szállásunkat hamar megtaláltuk, és megdöbbenve tapasztaltuk, hogy nagyon hamar beértünk és még volt szoba, ahol lehajthattuk fejünket. Szobának lehetet nevezni, da másnak nem. Van benne egy rozoga francia ágy és egy asztal. a fürdőről ne is beszéljünk, itt egy deszka nélküli angol WC felett lógott egy zuhany. Ez mindössze 1/2 m2-en. Megérkezésünkkor jelezték, hogy még nincs víz, de majd nemsokára bekapcsolják azt. Ez megtörtént, de nyomás az nem volt. Szerencsére a zuhany alatt volt egy másik csap alacsonyan ahol így nyomás hiányában is folydogált a víz. Jobb volt mint a semmi. Megfürödtünk, jól esett.
Balázs még este átnézte a kocsit és javított egy kicsit a lengéscsillapítón, hogy a holnapi OFF-Road szakaszt kibírja még.
A helyiek itt is megpróbáltak nekünk méregdrágán eladni a portékáikat, de aztán sikerült egy barátságosabb árat is kialkudni náluk. Sokan vettünk ajándékokat itt az otthoniaknak. Megpróbáltak még, helyi bódító szereket is kínálni, de attól inkább távol tartottuk magunkat, de rajtuk látszott, hogy nem vetik meg azt!
A napot a szálloda éttermében zártuk több csapattal közösen. Halat és helyi csirkét (tyúkot) ettünk, ja és persze a hideg sör és üdítő sem maradt el.
Az éjszakánk nem igazán volt jó. A sok szúnyogtól nem tudtunk aludni! Már aki!

14. Nap Kiffa-Nara

2008-02-07T09:19:00.000+01:00

A mai nap sem kezdődött sokkal jobban, mint a korábbiak. Korai kelés a hideg hajnalban és a pakolás után újra meg hallgattuk a napi jó tanácsokat. Volt egy kis konfliktus egy másik csapat tagjával, de szerencsére hidegvérrel tudtam még kezelni. Ennek ellenére sokan mondták utána, hogy ők meg ütötték volna. A konfliktus okát most nem részletezném, de úgy gondolom, hogy a vége felé már mindenki feszült egy kicsit, mi is.
A reggeli őrsgyűlésen elmondták, hogy a mai könnyű aszfaltos szakasz után OFF-Road terepen fogjuk elhagyni Mauritániát és átlépünk Maliba. Az aszfaltos út végén katonák jelezték, hogy merre kell lehajtanunk a szavannás, sivatagos területre. Ez eddig rendben is volt. Az első feladatot próbáltuk megtalálni, de az adott helyen az nem volt ott. Később kiderült, hogy pár méterrel arrébb volt megtalálható. Ez után kezdődtek a problémák. Négyen négyfelé szerettünk volna menni. Annyi kijárt keréknyom volt abba az irányba ahova kellet mennünk, hogy rigtig a rosszat választottuk a végén. Erre már csak akkor jöttünk rá, amikor túl messze voltunk már a kiindulási ponttól. Ekkor jött az a szitu, amikor mindenki azt mondta, na ugye én mondtam, hogy nem erre, hanem arra! Igazából senki sem tudta, hogy hol rontottuk el, hol kellet volna másik irányba menni. Na, mindegy. Úgy döntöttünk, hogy a következő pontot, ahol valószínű, hogy már a helyes úton lesz, toronyirányt közelítjük meg. Ugye az egyenes a legrövidebb. Sajnos a szavannán egyenesen nem igazán lehet menni, de azért megpróbáltuk. Néha egy dinnyeföld, néha egy nagyobb bokros terület vagy egy homokdűne vágta el az utunkat, de megérkeztünk a következő koordinátához. Ahol már láttuk, hogy sokan voltak előttünk. Kezdett sötétedni. Biztosra vettük, hogy csak késő este fogjuk elérni a napi táborhelyet, ami megint egy vadkemping. A megtalált pont után elindultunk Mali felé, hogy átlépjük a zöld határt. Az út egy sík területen haladt át, így nagyobb sebességgel tudtunk haladni a naplementében az utolsó katonai ellenőrzőpont felé. A látványt és az érzést nem tudom leírni, mint korábban máskor sem. Csak javaslom, hogy mindenki próbálja ki jövőre! Az ellenőrzőponton már vártak ránk. Itt is volt egy feladat. Egy kis ajándék után a katonák azonnal megmutatták, hogy hol van a felirat elrejtve, amit keresünk.
Ez után már csak Maliban az első falut és a táborhelyünket kellet megtalálnunk. Az utunk egy elég mély nyomvályús laza homokos úton vezetett, immár a vak sötétben. Csak ami előttünk volt és megvilágítottuk az láttuk. Egyéb tájékozódást csak a GPS adott számunkra. A mély homokos utat próbáltuk a mellette lévő füves területen kikerülni. Ez elég jól ment, de még így is lassan haladtunk. SE előttünk, se utánunk nem láttunk fényeket, hogy bárki is haladna ezen az úton. Úgy gondoltuk, hogy mi leszünk az utolsók, akik beérünk, de szerencsére ez nem így volt.
Maliban az első falu megtalálása nem volt nehéz. A sötétben egy helyi jellegzetes körbe kerítet település mellet árnyak jelezték, hogy jó helyen járunk. Megálltunk, adtunk nemik egy kis ajándékot és a Balázst bevezették az egyik kunyhóba, ahol a feladat volt elrejtve. Nagyon kedvesek voltak, kár hogy nem tudtunk tovább maradni. Majd jövőre. Már csak a táborhely megtalálása volt a feladat, nem volt nehéz.
A hatalmas változás, amivel szembesültünk az, hogy itt a katonák helyett a helyi emberek és gyerekek vártak minket. A gyerekek minden érkező csapathoz oda mentek, hogy egy kis ajándékot kérjenek. Voltak olyan gyerekek, aki szőrén megült lóháton érkeztek. Néztük egy más paripáit, csak a miénkbe egy kicsit több lóerő volt :)
Felvertük sátrainkat, ettünk egy kicsit és lefeküdtünk aludni.

13. Nap - Január 24 Kiffa

2008-01-29T00:20:00.000+01:00

A bozótban való ébredés után. A szervezők az eligazításon mindenkit megpróbáltak felkészíteni, hogy ez lesz a verseny legkeményebb napja. Ami így is volt! Miután elindultunk a verseny feladatokat követve Kiffa városa felé az első szakaszt a felavatandó kútig igen könnyedén vettük. Mondjuk az utat nem igazán lehetett útnak nevezni. hatalmas sziklák ás kövek állták mindi el az utunkat. Néha elég nehéz volt kikeveredni belőlük, de a helyiek mindig segítetek. El Geddiyaig a Pappas Team Csapat (akikkel elég jó barátságba kerültünk az utunk során), mind a kért pótgumiját szétgyilkolt a sziklákon. Segítetünk nekik gumibelsőt keríteni, mert már csak úgy tudták használni a szétnyírt gumikat. A kútavatás és a szokásos ajándékozás után elindultunk a további versenyfeladatok felé. Sajnos az egyik elágazásnál egy olyan csapatot követünk, akiknél úgy láttuk, hogy egy helyi mutatja az utat. Később kiderült, hogy csak egy csapattag viselt helyi viseletet a fején. Persze, hogy rossz irányba mentek, mi pedig több csapattal követtük őket. Ez a kis kitérő közel 3 óránkba került, de a helyet ahol áthaladtunk kár lett volna kihagyni. Hatalmas sziklákon át vezetett az út gyönyörű tájon át. A tájat kétszer is megcsodálhattuk, mert a tévedésünk miatt vissza kellet mennünk az előző pontig. A jó irány megtalálása után hamar utolértük a túrázókat, akik a sivatagos részen konvojba, helyi kísérővel szerettek volna áthaladni. Ez nekünk nagyon nagy hátrányt okozott, mert sehol nem tudtuk őket megelőzni. Újabb 1 órás késést könyvelhettünk el magunknak. Annak ellenére, hogy azt mondták, hogy könnyen el lehet itt akadni, a mi kocsink nagyon jól vette az akadályokat. Sőt másokat is mi húztunk ki a homok fogságából. A sivatagos szakasz után páran eltévedtek és egy-egy fordulnál rossz irányba kanyarodtak. Elfelejtetem megemlíteni, hogy e szakaszon hátvédként végig kísért minket 5-6 terepjáróval Mauritán hadsereg. Ők voltak a sereghajtók. Senki nem maradhatott volna bent az éjszaka ezen a szakaszon. A konvojtól kisebb nagyobb problémák miatt több csapat is lemaradt. Nekünk a vizünk forrt fel és kényszerített megállásra. A konvojtól leszakadt 5 autót mi vezettük fel Kiffa-ig. Sajnos ez elég lassan ment, mert az egyik autónak állandóan problémái adódtak. A katonák továbbra is kitartóan követtek minket. Néha úgy gondoltuk, hogy ők fognak lelőni minket, ha nem megyünk tovább. Gondoltuk, már eléggé unják a sok-sok megállást, de türelmesek voltak. Köszönjük nekik! Az éjszakát egy kempingben tölthettük, jobb, mint a bozótos.

12. Nap - Januar 23. Nouakchott- Tidjikja

2008-01-29T00:04:00.000+01:00

Ma következett az a nap amikor azon a területen kellett áthaladnunk, ahol a 4 francia turistát lelőtték karácsonykor. Szerencsére Aleg városán a versenyzőknek nem kellett átmenni, hanem egy szavannás területen kellett azt megkerülni. Érdekes és felemelő élmény volt a füves területen száguldozni, már amennyire a mi dömperünkkel lehetett. Tényleg az még nem is írtam, hogy milyen neveket kapott a kocsink: Gizi a dömper, Vitorlás hajó, és mi voltunk az Onedin család. Ezen a napon semmi különös dolog nem történt, csak mentünk és mentünk. Az esténket a város határában kijelölt sivatagos területen töltöttük. Se mosdási illetve WC lehetőség nem volt sehol. Így ismét a csillagos ég volt a fürdőszobánk. A katonák vigyáztak ránk!

Problema

2008-01-28T19:14:00.000+01:00

Kedves Olvasoink!

Sajnos az internet kapcsolati problemank utan a szamitogepunk ment tonkre. Igy a beszamolokra meg egy kicsit varni kell. Turelmeteket koszonjuk!

11. Nap - Januar 22. B2 Party beach- Nouakchott

2008-01-28T15:46:00.001+01:00

A táborhelyet a dagály miatt csak késöbb 13 óra után tudtuk elhagyni, így sokáig lehetett aludni. Délelőtt Balázs és Tibi, megpróbálta kideríteni, hogy mi lehetett a probléma a kocsival. Először a turbóra gyanakodtak és kikötötté azt, de utána kiderült, hogy a turbó az jó, így visszakötötték. Továbbra is megmaradt a kérdés mi ehet a hiba. Az apály kezdete után elindultunk a főváros felé a parton. A verseny feladatok egészen a fővárosig a parton voltak, így egy elég hosszú parton való utózásra vártunk, de nem így történt. Több csapat is elakadt a nedves homokban és segítettünk nekik. Az Portugál csapatnak sajnos nem az elakadással volt problémájuk, hanem teljesen tönkre ment a váltjuk. Felajánlottuk, hogy elhúzzuk őket a fővárosig, ami 130 km-re volt. A mai napra feladtuk a versenyt. Bár a Portugál csapat tagja orvosok voltak, sok eszük az nem volt. Miközben vontattuk őket 50 km/h sebességgel a normálatlan sofőr kivette a kulcsot a gyújtáskapcsolóból. Mondanom sem kell, hogy mi történt. A kormányzár bezárt a kocsi elkezdett oldalra menni, hatalmas dudaszóra lassítani kezdtünk, de ők nem tudtak, mert álló motornál nem működött a fék szervo. A vontatókötél négyszer feltekeredett az első futóművükre. A megállás az szépen sikerült, mi a szembe lévő sávban ők pedig az úton keresztbe. Mázli, hogy nem jött éppen senki szemből. Talán a szerencsénket az autónk oldalára felrakott elefántok nyújtották. Ez után a kaland után minden gond nélkül eljutottunk a szállásunkig. Ahol nagy meglepetés nem ért minket, mivel a már lefoglalt szállás szintén nem áll rendelkezésre, mint korábban máshol sem. Így az egyik versenyző platóján hajtottuk nyugovóra fejünket. Lefekvés előtt még bementünk a város szupermarketjébe, ami nálunk egy kisebb közértnek felel meg, kenyeret és vizet kellet vennünk. Érdekes volt, amikor megkérdeztem, hogy van e kenyér, azt a választ kaptam, hogy majd talán 2 hét múlva lesz. Na, ez volt a helyi szupermarket. Pár sarokkal arrébb találtunk egy pékséget ahol minden földi jó megtalálható volt. A szálloda területét itt is katonák őrizték, mint minden szálláshelyüket egész Mauritániában.

10. Nap - Januar 21. Nouadhibou - B2 Party Beach

2008-01-28T15:41:00.000+01:00

A reggeli szokásos korai ébredés után, amihez már lassan kezdünk hozzászokni, következett a reggeli rituálé, bokor keresés a kisebb-nagyobb dolgok elvégzéséhez, fogmosás stb. De már ehhez is hozzászoktunk. A korábbi beszámolók alapján, azokat az információkat kaptuk, hogy itt már nem olyan barátságosak a katonák, rendőrök az ellenőrző pontokon, mint Marokkóban. Így hát felkészültünk a legrosszabbra, és nagyot csalódtunk a pozitív értelemben. Az első Mauritániai napunk teljesen az ellenkezőjét bizonyította. A biztonsági erők mindenhol ott voltak és biztosították az utunkat, őrizték a tábort, segítettek, ha elakadt vagy eltévedt valaki. Utólag s külön köszönet nekik! Viccesen meg is jegyeztük, hogy veszélyesebb este bemenni a nyóckerbe, mint átautózni Mauritánián.
A reggeli eligazítás után elindultunk a már rég várt helyre a PartyBeach-re, és csak ezután kezdődtek az izgalmak. Úgy nézet ki, hogy a kocsinknak a mai nap még a sima aszfalt sem tetszet. Pár kilométerre a táborhely után a kocsi motorja felpörgött, hatalmas hangokat hallatva és hűtővizet fröcskölve adta tudomásunkra, hogy valami nagy baj történt. A kietlen úton félreálltunk, és megpróbáltuk kideríteni, mi is történt. Több csapat is megállt, hogy m történt velünk, hogy tudnak-e segíteni. Mivel, hogy még nem tudtuk mi a baj, úgy gondoltuk, hogy Évi, ha tud menjen tovább egy másik autóval, mert mi lehet, hogy sokáig szerelni fogunk és hárman folytatjuk tovább az utunkat ezen az etapon. Nagy szerencsénkre és megdöbbenve tapasztaltuk, hogy a kocsi egy pár perc után minden gond nélkül elindult. Hogy pontosan mi történ azt még nem tudtuk.
A mai nap az aszfaltos út után elkezdődött a első igazán sivatagos szakasz egy nemzeti park területén. A belépés helyének megtalálásában, nagy segítségünkre voltak katonák. (Megint segítetek!) Az eligazításon közölték mindenkivel, hogy ige csak 4 kerék meghajtású járművel menjen mindenki be. tavaly is sokan a dűnék között éjszakáztak, mert nem érték el a tábort, vagy eltévedtek.
A belépési ponton az útvonal koordinátáinak felírása után nekivágtunk a általunk ismeretlen hibájú autónkkal a sivatagnak és a versenyfeladatoknak. A feladatokat a és a útvonalat, a beharangozott figyelmeztetések ellenére is szinte hibátlanul teljesítettük. Nem akadtunk el, nem tévedtünk el, és még a partra is a dagály előtt megérkeztünk. Így minden gond nélkül el tudtunk autózni a táborhelyig.
Nagyon meglepődtünk, amikor láttuk, hogy Évi még nincs ott, hiszen ő a túra útvonalon jött. A tábor közvetlenül a tengerparton a dűnék között volt, gyönyörű helyen. Fürödtünk a tenderben, bár egy kicsit hideg volt, de jól eset a sok por után. Sajnos itt este kiderült, hogy Mauritániában, több csapatnak nem működött az mobil internetes kapcsolata, így nekünk sem, és tönkre mentek a sós víztől és levegőtől az invertereink is. Este, Évi még mindig nem volt sehol. Kicsit aggódtunk, de tudtuk, hogy jó helye szállt be. Az este elég viharos volt a parton és így nem igazán tudtunk jól aludni.

Hamarosan jelentkezünk

2008-01-26T17:23:00.000+01:00

Évi, Tibi, Krisztián, Balázs, az autó éls az egész csapat jól van, jól haladnakl és folyamatosan teljesítik a napi követelményeket.

Az elmúlt napokban nem volt lehetőségük internetkapcsolat létrehozására, ezért csak holnap, vagy holnap után tesszük közzé az elmúlt napok eseményeit.

9. Nap - 2008. január 20. Dakhla - Nouadhibou

2008-01-20T17:13:00.000+01:00

Egyre nehezebben indulnak a napok. Mindenki egyre fáradtabb, és a gépek is nehezebben tűrik már a megpróbáltatásokat. Ez a reggel is egy kempingben ért minket, de nem lehet okunk panaszra, mert legalább fürödni tudtunk rendesen.

A mai nap legfontosabb eseménye a Marokkóból való kilépés és a Mauritániába történő belépés. Felkészültünk arra, hogy nem lesz egyszerű, de ami várt ránk, az minden várakozást felülmúlt. A marokkói kilépés során 4 különböző helyen kellett megjelenni. A határőrök, katonák és „hivatalnokok” mindenhol eléggé marconák voltak. Valószínű soha nem kellett eddig egyszerre 200-300 emberrel, útlevéllel foglalkozniuk… Miután már azt hittük, hogy utunkat az aknamező felé vehetjük, még egy helyen megállítottak, ahol újfent különböző papírokat kértek. Ez is megvolt, hát irány a senkiföldje. Nem túl hosszú a szakasz, nekem mégis óráknak telt mire átjutottunk rajta. A friss nyomokat követve haladtunk. Az út két oldalán mindenhol autóroncsok. Nem volt valami felemelő látvány… Kisvártatva megpillantottuk a mauritán határt. Aztán maradt is ez az állapot úgy 3 órán keresztül. Mert a határőrök, katonák, és társaik bizony nekiálltak imádkozni, teázni, pihenni egy kicsit. Mi pedig ott várakoztunk a tűző napon. A színünk egyre jobb . 3-kor úgy döntöttek, dolgoznak egy kicsit, és elkezdődött az újabb 2 órás procedúra. Az útleveleket, biztosítási papírokat egy rendkívül bizalomgerjesztő úriember szedte össze, majd elment velük. Kicsit aggódtam csak.. Aztán mindenkit egy bódéhoz hívtak, és egyenként visszaosztották a már pecséttel ellátott útleveleinket. Persze nem ilyen egyszerűen, mert abban a roppant jól felszerelt irodában egy adag útlevél – természetesen, amiben a mieink voltak – lekerült a földre és kicsit elfeledkeztek róla… Amikor ezt az akadályt is sikerrel vettük, átküldtek egy másik bódéba, ahol a kocsival kapcsolatos ügyintézés jött. A határt sikeresen elhagytuk, úgy fél 6 körül. Itt szeretnék köszönetet mondani Dr. Jutasi Balázsnak, aki francia nyelvtudásával és hihetetlen higgadtságával és tapasztalatával nagyon sokat segített a határátlépéseknél. (Kenya után ez szinte szórakozás lehetett neki )

Most már Mauritániában vagyunk. Innen rögtön a napi táborhelyre mentünk, bízva abban, hogy az itiner a valóságot fedi, és zuhany és hideg innivaló vár minket. Ismét nem kellett csalódnunk… nemhogy hideg üdítő, de még egy hely sem volt a parton, ahova el lehetett volna menni nyugodtan pisilni… Ezen már fenn sem akadunk különösebben. Leginkább azért nem, mert a hely gyönyörű volt. Közvetlenül az óceánparton töltöttük az estét, hihetetlen sziklaformációk alatt. Annak ellenére, hogy az óceán iszonyat hideg volt, többen – köztük Krisztián is – úgy döntött, hogy megmártózik egy kicsit a habokban. Állítólag kellemes volt. Én nem mertem bevállalni…

Este a fiúk még bementek Noadhibouba, kenyeret, innivalót venni, és pénzt váltani. Visszaértek, vacsiztunk, majd irány a sátor. Már szinte igénylem, hogy horkoljanak körülöttem, hogy nyugodtan tudjak aludni , de ennek is megvan a maga szépsége.

Holnap Nouamghar a cél, ahol este a Budapest-Bamako hivatalos „beach party”-ja vár ránk.

8. Nap - 2008. január 19. Tatuin bolygó - Dakhla

2008-01-19T17:12:00.000+01:00

A mai nap volt az eddigi legunalmasabb, és éppen emiatt a leghosszabb is.

Az itinerben megadott amúgy sem rövid 650 kilométer helyett kb. 900-at tettünk meg. A napi célba, Dakhlaba délután 4 órára kellett volna beérni, ami több csapat számára fizikai képtelenség volt. Főleg, ha szem előtt tartjuk, hogy a helyi szabályokat mindenkinek be kellene tartania…

Laayoune városánál az autóból igen furcsa hangokat hallottunk, ami nem kis aggodalomra adott okot. Gyors átnézés után arra jutottak a fiúk, hogy a fék működik, más problémát pedig nem fedeztek fel, így haladtuk tovább Dakhla felé. 400 kilométert. A táj egyre monotonabb. Egészen addig tartott a monotonitás, míg meg nem pillantottuk az óceánt. Gyönyörű, ahogy összetalálkozik a mérhetetlen mennyiségű homok az óceánnal. Elképesztő sziklaformációk tették színesebbé a part látképét. Majd újra sivatag, ameddig a szem ellát. És szél. Amióta eljöttünk a tegnapi táborhelyről, a szél folyamatosan fúj, a levegő mindenütt tele van homokkal. Kicsit olyan a látvány, mintha köd lenne, a nap süt ugyan, de a mérhetetlen mennyiségű homok a levegőben meggyengíti az erejét. És nem utolsó sorban megnehezíti a haladást.

Ma már több katonai ellenőrzőpont volt, és az eddigiekkel ellentétben meg is állítottak többször is. (vagy meg akartak állítani, de lassúak voltak ) Mindig kérik a fiche-t, és hiába van minden rendben, bizony a „cadeu” itt már szinte kötelező.

Az esti táborhelyen volt meleg víz, rendkívül kulturált mosdók és shop is. Még Red Bullt is árultak - végre Nagyon kedvesek voltak, még teával is megkínáltak, amit tisztelettudóan visszautasítottam, miután a helyi erő két tagja is belenyúlt a nekem szánt pohárba .

Az autót este még szerelni kellett, amiben segítségünkre volt egy helyi szerelő. Megszerelték, rendbe tették, és megint olyan mintha új lenne. Nagyon jól bírja.

Holnap átlépünk Mauritániába.

7. Nap - 2008. január 18. Tata - Tatuin bolygó (valahol Tan-Tan és Smara között)

2008-01-18T17:11:00.000+01:00

A mai napon kb. 480 kilométert tettünk meg. A táj folyamatosan változik. Még maradtak a hegyek, ugyanakkor megjelent a homok is. Gyönyörű tájakon vezettek át a versenyfeladatok, amik bizony megizzasztották a csapatot. A szakasz nagy része köves, homokos részeken vezetett keresztül, többször kellett kiszáradt folyómedreken átkelnünk, hogy eljussunk a feladatokhoz. A fiúk hegyet is másztak. Nem volt egyszerű, mert a homok folyamatosan hátráltatta őket. De felmásztak, nagyon ügyesek voltak. A pontot nem sikerült megszerezni, ami azért nem olyan nagy baj, mert senkinek sem sikerült megtalálni. Többek szerint rossz volt a koordináta.

A mai táborhely a sivatag középén volt, vagyis inkább a semmi közepén… Kis „kunyhók” álltak körben, amik tulajdonképpen skorpió- és kígyólakként funkcionáltak. Így a sátorozás mellett döntöttünk. Este még főztek a fiúk vacsit, megvitattuk az élet nagy dolgait, majd szép lassan visszavonultunk. Az éjszaka rövid volt, és hideg. Reggel gyors pakolás, majd eligazítás, és pontban 8-kor indulás.

A mai nap okozott egy kis felháborodást a versenyzők nagy részénél. Többen, többször találkoztunk túrás rajtszámú autóval versenypontokon, ami minden versenyszabálynak ellent mond. Ezt jeleztünk a versenybíróknak is, akik megpróbálták kideríteni mi is a helyzet. Ma reggelre, arra a döntésre jutottak, hogy megnézik a GPS-eket, és csak akkor fogadják el a feladatokat, ha fotó is készül a versenypont helyszínén a versenyzőkről. Reméljük, hogy innentől mindenki betartja a szabályokat, és megmarad a verseny tisztasága.

6. Nap - 2008. január 17. Tinerhir - Tata

2008-01-17T17:06:00.000+01:00

Összefoglaló

A mai szakasz volt az egyik legkeményebb. Tinerhirből nagyon nehéz út vezetett Tata felé. Át kellett kelnünk egy hágón, ahol nagyon szűk volt a hely, és nagyon mély a szakadék. Némi konfliktust okozott ez az útvonal a csapaton belül. Ketten minden kétség nélkül azon az állásponton voltunk, hogy ne kockáztassunk, és menjünk a könnyebb és biztonságosabb útvonalon, így veszítve a versenypontokból, ketten pedig amellett voltak, hogy menjünk a hágón át. Ők nyertek, arra mentünk. Nagyon nehéz szakasz volt, de elmondhatatlanul gyönyörű tájakat láttunk. A legmagasabb pont 2306 méter volt. A hegyről lefelé jövet pálmaligetek, és oázisok színesítették a tájat. Szó szerint. Ilyen zöld füvet talán még sosem láttam. Miután a hegyet legyőztük, át kellett jutnunk a kősivatagon. Káprázatos a táj. Szintén nehéz szakasz volt, mert a maximum sebesség úgy 20 km/h lehetett. Nagyon lassan tudtunk csak haladni. Két órával naplemente előtt még bőven a kősivatagban voltunk. Kicsit reményveszett volt a csapat egy része, aztán az optimizmus megint felülkerekedett. Megcsináltuk, beértünk Tataba, elfoglaltuk a szállodai szobákat, lemostuk magunkról az út porát, és kipihentük a nap fáradalmait.

Úgy gondoltuk, hogy ezt a napot érdemes lenne több szemszögből is bemutatni, így én is leírom saját érzéseim.

„Miután reggel ismételten az Én belső órámhoz viszonyítva igen korán keltünk (6 óra), összepakoltunk, és meghallgattuk a napi eligazítást. A szervezők kiemelten felhívták a figyelmet, hogy a mi nap nagyon veszélyes szakasz és csak négy kerék meghajtású járművel menjen fel valaki a verseny útvonalra. Felhívták mindenki figyelmét, hogy ha a hágón ami az Atlasz-hegységen keresztül vezet, ha valaki elakad, akkor ott nem tudnak segíteni, és vissza sem lehet fordulni. Az út, ahogy azt mi is megtapasztaltuk olyan keskeny volt, hogy megfordulásra, vagy előzésre egyáltalán nem volt lehetőség. Sőt egy rossz mozdulat esetén az ember könnyen egy 100 méteres szakadék alján köthet ki. Ezt előző napon több a Budapest-Bamako versenyt megjárt csapat is jelezte felénk. És ők nem támogatták, hogy a mi imbolygó megterhelt autónkkal nekivágjunk a verseny útvonalnak.

Ezzel a tudattal vágtunk neki az aznapi etapnak. Az útvonalat a csapat fele támogatta a másik fele nem! Igazából azt a kavargó érzést nehezen tudnám megfogalmazni, ami az egész úton éreztem. Jó is volt, meg nem is! Minden esetre a táj, amin áthaladtunk az egyszerűen lenyűgöző volt, de legközelebb gyalog mennék. Bár úgy egy kicsit hosszú lenne, vagy talán egy kisebb autóval, és természetesen én vezetnék.

A egész útra jellemző, hogy a kietlen és szinte lakhatatlan helyeken élnek az emberek, és bukkannak elő kéregető gyerekek az út mellett. Láttunk úgy gyerekeket azt ú mellett, hogy a környéken sehol nem láttunk semmilyen házat vagy települést. Mindenesetre nagyon rossz nézni, ahogy azt mutogatják a szájuk felé, hogy enni kérnek.

A hegyek után egy kicsit megkönnyebbültünk, hogy sík terület következik. Bár ne tettük volna! Zagora után rámentünk egy épülő széles útra, de sajnos nem sokáig, és ami ezután következet az hab volt a hegyi út tetején. Miután az útnak vége lett elkezdődött az amitől félünk. Egy olyan nagy kövekkel teli útszakasz, ahol csak 5-20 km/h-val ehetett menni. Mindez kb. 120 km-en keresztül. Korábban kiderült, hogy tavaly több csapat is bent éjszakázott a kősivatagban, illetve több autó is felmondta a szolgálatot itt. A naplemente előtt egy órával amikor még legalább 200 km volt előttünk, úgy gondoltuk ránk is ez a sors vár, de megúsztuk. A kősivatag utolsó szakaszán, már elkezdtek építeni egy széles főutat, így a készülő út töltésén végig tudtunk száguldozni a főútig, ahol már egyenesen tudtunk menni a Tata-i szállásunkra. Ezt a napot annak ellenére, hogy voltak negatív élményeim is, pozitív élményként könyvelem el az életemben. A nap végén azért megköszöntem Tibinek, hogy túléltük ezt a napot!!! Ő volt az aznapi sofőr.

A szállás annak ellenére, hogy le volt foglalva természetesen ma sem állt rendelkezésre, de ezt már megszoktuk, mivel eddig sehol nem tartották a foglalt szobát, bár visszaigazolták a foglalást. A utolsó két szobát sikerült megkapnunk nagy szerencsénkre, melyet a Mitax csapat egyik tagja osztott meg velünk. Ezután a kalandos és „rémisztő” nap után kellemesen aludtunk, altatni nem kellett minket.

Krisztián"

5. Nap - 2008. január 16.

2008-01-16T22:43:00.001+01:00

Reggel hatkor indultuk el a szállodából, hogy elinduljunk Afrika szíve felé. A mai cél Tinerhir városa volt. Két út közül választhattunk, egy hosszabb, de könnyebb, és egy rövidebb, de nehezebb megoldás szerepelt az itinerben. Habitusunkhoz mérten, a másodikat választottuk. Nem bántuk meg. Gyönyörű tájakon vezetett az út, át az Atlasz hegységen. 3 feladatuk maradt erre a napra, amiket sikeresen meg is oldottuk. A helyzet fokozódik… egyre több az út szélén álló, kéregető gyerek és felnőtt egyaránt. Szörnyű a látvány, ami ezután csak rosszabb lesz…
Már majdnem megérkeztünk a napi célhoz, amikor Balázs konstatálta, hogy eltörhetett a lengéscsillapító konzolja. Gyors anyagbeszerzés után eljöttünk a szállodáig, majd Ő indult is tovább, újabb szerelőt keresni. Mostanáig még nem ért vissza, így kicsit izgulunk, hogy mi is helyzet az autóval.

A szálloda egyszerűen miden várakozást felülmúl. Beszéljenek helyettem majd a képek.
Holnap reggel hatkor indulnunk kell tovább, Tata a holnapi cél.

4. Nap - 2008. január 15.

2008-01-16T22:41:00.000+01:00

Éjfél után érkeztünk meg Almeriaba, abba a városba, ahonnan a komp indult. Itt még meg kellett oldanunk egy feladatot, ami igencsak elhúzódott. John Lennon szobrát kellett megtalálni. Meg is találtuk, de mivel erősen hajnalodott, úgy döntöttünk, hogy nem megyünk szállodába aludni. Az éjszakát John mellett töltöttük.
Reggel korán elindultunk a komphoz. Megvettük a jegyeket, majd várakozás következett. Mivel a kocsi igen magas, így a legutolsók között engedtek fel minket. Fél 10 után el is indultunk Afrika felé. Az kompút kb. 3 és fél óra volt, amit leginkább alvással töltöttünk. Krisztiánnak akadt némi problémája a gyomrával, de a horizont folyamatos bámulása kihúzta őt a bajból J Annak ellenére, hogy mindenki minimum 3 órás várakozásra számított a marokkói határon, nekünk kb. 30 óránkba telt átjutni. Hát igen… J
Nador városa felé tartva megdöbbentő látvány tárult a szemünk elé. Elmondhatatlan mennyiségű szemét, vályogkunyhók, és iszonyat rossz minőségű utak fogadtak. Welcome to Africa! A szállodánk marokkói mértékkel 4 csillagos volt. Nem panaszkodom, volt meleg víz, ágy, mi kellhet még?! A tisztaságot inkább nem firtatnám.
A szállodában nagyon kedvesek voltak az emberek, segítettek a fiúknak egy szerelőt keríteni. Igaz elég messze a szállástól, de legalább volt. Az autón folyamatosan kb. 15 ember dolgozott, rendkívül szakszerűen, miután kézzel, lábbal, rajzokkal sikerült nekik elmagyarázni, hogy mit is kéne megreparálni. Ezek a következők voltak: kipufogó tömítés, motorblokk tömítés, egy laza olajcsere, a CB antenna felkerült a tetőre, és a lengéscsillapítót is helyrerakták. Több helyet bejártuk alkatrészt keresve. Eközben megtapasztalhattuk a nadori taxizás gyönyöreit… A szerelést kb. 7-re be is fejezték, nagyon korrektek voltak, amiért cserébe kaptak egy csomó ajándékot, persze a javítás árán felül. Ezután visszamentünk a szállodába, és a jól megérdemelt pihenés következett.

3. Nap - 2008. január 14. Meyreuil – Almeria…

2008-01-14T19:17:00.000+01:00

A reggeli eligazítás után elindultunk a Budapest-Bamako leghosszabb napjára. A hivatalos táborhely 1102 kilométerre van Meyreuiltól, de mi ezt – csak és kizárólag saját magunk szórakoztatására – meghosszabbítottuk Almeriaig. Ebből a dél-spanyolország városból indul a komp, holnap reggel 9-kor Nadorba, Marokkóba.
A mai napi versenyfeladatok némileg hanyagolásra kerültek, leginkább a levezetendő táv miatt. Kettő feladatot sikeresen megoldottunk, majd néhány száz kilométer következett az autópályán. Lényegében ebből áll a nap. Megyünk, megyünk és megyünk.
A táj látvány szempontjából a közelébe sem ér a tegnapinak. Sajnos. Láttunk sok pálmafát, na és a tengert, de megközelítőleg ennyi. A nap gyönyörűen süt, kb. 13-14 °C lehet, kifejezetten kellemes, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy szombaton még majd’ megfagytunk a Kossuth téren. És ennél már csak melegebb lesz J (leszámítva persze az éjszakákat)
Az autó még mindig remekül teljesít, annak ellenére, hogy adódtak problémák. A tetőcsomagtartó elrepedt, amit átmenetileg megszereltek a fiúk, valószínűleg Marokkóban kerül majd sor a meghegesztésére. Ugyanez a helyzet a hátsó lengéscsillapítóval is, szintén javítani kell majd rajta egy kicsit. Remélem, egészen a fiúk hazaérkezéséig ezek lesznek a legnagyobb problémák.
Holnap már Afrikában vagyunk. Indul az igazi kaland!

Képeinket itt találod meg!!!

2008-01-13T20:24:00.000+01:00

http://picasaweb.google.com/bezzeghkrisztian

2. Nap - Visszatérek egy kicsit a tegnapi naphoz.

2008-01-13T19:53:00.000+01:00

Mivel a foglalásunkat nem „találták” meg a hivatalos szálláson, így más megoldás után kellett néznünk. A közelben több szállodát is megnéztünk, majd a legutolsó, két csillagos megoldás mellett döntöttünk. Sikerült egy kétágyas szobát kapnunk, amiben hárman aludtunk. Kicsit szűkös volt, de megoldottuk.

A reggeli eligazításra természetesen pontosan érkeztünk. Megkaptuk a versenyfeladatokat, majd 7 óra után pár perccel el is indultunk. Az első feladatot simán megoldottuk. Egy szobrot kellett megtalálni, amin egy évszámot kellett keresni. Parádésan megoldottuk eme nehéz feladatot, majd mentünk is tovább a következő feladatra. Az út gyönyörű tájakon vezetett, hiba lett volna kihagyni. A francia Riviéra szépségét leírni szavakkal nem lehet. Lélegzetelállító!
A feladat megoldásához fel kellett menni egy hegy tetejére, ott egy szélzsák megtalálása volt a cél. Ahhoz, hogy azt és az elrejtett ládát megtaláljuk, elég sokat kellett gyalogolni is, de megérte, gyönyörű panorámájú helyre vezettett! Megcsináltuk. Ezt is kipipálhatjuk.
Harmadikra Rougiers nevezetű faluban kellett megtalálnunk a Saint-Jean vár romjait. Keskeny, kanyargós hegyi utakon vezetett az út a várhoz. Elég kemény terepezés következett egészen a várig. Az autó és a mai napi sofőrje ismét bizonyított.
Innen már egyenesen a szállása vezetett az út. 7 előtt beérkeztünk. Leadtuk a feladatlapot majd a jól megérdemelt pihenés következett, ja meg egy kis javítás, mert eltört a csomagtartónk. Reggelig még sok az idő!!!

1. Nap - Reggel 8 után valamikor sikerült elhagynunk a Kossuth teret.

2008-01-13T19:51:00.000+01:00

A mai nap lényegében az autó megismerésével telt. Ezt a mai napra kapott versenyfeladatok kissé megnehezítették. Jeges, sáros utak, hegyoldalak között, csúszkálva lehetett csak teljesíteni a feladatokat. Például betűt keresni egy lövészárokban. Na ez az, ami nekünk nem jött össze, pedig küzdöttünk! És éppen ezért, elég sok időt vesztettünk, ami nem szegte kedvünk, töretlnül mentünk előre. Mérlegelvén a feladatok nehézségét, az idő hiányát, és Velence messzeségét úgy dötöttünk, hogy inkább a mai etap végére koncentrálunk. Lassan ott is vagyunk J (majnem időben, most van fél 8 és még van hátra 40 kilometer…)

Az autó tökéletes. Egy saját építésű Toyota Landcriuser. Ez a mai az első hosszabb útja. Büszkék vagyunk rá! Reméljük, hogy a továbbiakban is ilyen remekül teljesít.

Ha az autót megemlítettük, akkor a sofőrről is illik néhény szót ejeni. Reggel óta szinte megállás nélkül vezet, és ugyan meg kellett szokniuk egymást a géppel, mostanra teljes az összhang.
Holnap újra jelentkezünk.

Thuraya Műholdas telefonszámunk

2008-01-11T23:17:00.000+01:00

0088216-33342696

A 3.Budapest-Bamako indulói már gyülekeznek a Kossuth téren.

2008-01-11T23:13:00.001+01:00

2008. Január 11. 22:10, Budapest-- Az 3. Budapest-Bamako indulóinak többsége már felsorakozott a Kossuth téren. Jelenleg közel száz autó és motor várakozik a holnap reggeli indulásra.

Megérkezett a címvédõ bajnok páros Juraj Ulrich és Daniela Ulrichova, és a Budapestrõl induló külföldi csapatok zöme is itt van már. Begördült a rajthoz Travel Channel K-Team két pilótája Kevin Smith és Kevin Foster is a 25 éves Polski 126-osukkal. Õk ha nem is nagy esélyesek a gyõzelemre, mindenképp a futam kedves színfoltjai lesznek.

A kora esti órákban elkészült a rajtrámpa, és kilenc után befutott Villám Géza is. A jelenlévõ indulók nagy örömére a futam szervezõje bejelentette, hogy a kora esti órákban a nyugat-afrikai Guinea Bissauban letartóztatták a karácsonyi mauritán vérengzés tetteseit.

"Mauritániából kaptam egy hívást a futam ottani képviselõjétõl, aki arról tájékoztatott, hogy a hír hallatára, az ország nagyobb városaiban, az emberek az utcára vonultak és örömükben táncolnak "- mondta a volt rádiós.

"A rajtra minden készen áll." - tette hozzá a futam ötletgazdája. A mali és a magyar himnusz után Hagyó Miklós fõpolgármester-helyettes indítja el a futamot, reggel 8 óra elõtt.

2008-01-10T22:59:00.001+01:00

Palik, Szalay nem indul a Budepest-Bamakon

2008-01-05T17:26:00.000+01:00

Hoppon maradt szlovák Dakar csapatok lépnek a helyükre

2008. Január 5., Budapest – A Budapest-Bamako rally szervezői még tegnap felajánlották a lefújt Dakar magyar indulóinak, hogy ingyen és bérmentve helyet szorítanak nekik a már betelt Bamako rallyn. A Szalay Dakar Team és a Palik Racing Team a mai nap folyamán jelezte, hogy nem kívánnak élni a felajánlott lehetőséggel.

“Szalay Balázs ma reggel hívott fel és úriember módjára köszönte meg a lehetőséget, majd tájékoztatott, hogy nem szándékoznak Mauritánián áthaladni” - mondta Szabó Gál András, a Budapest-Bamakor rally szervezője. Palikék közvetítőn keresztül jelezték, hogy inkább Budapestet választják a Szahara helyett.

A Bamako szervezőit tegnap délután több szlovák csapat is megkereste, és jelezték, hogy szívesen átigazolnának a magyar futamra. Vladimir Nemajer és Petr Prohazka már csak Palikék döntésére várt. A Dakaron 389-es rajtszámmal induló szlovák csapat még nem döntötte el, hogy Budapestről rajtol, vagy az első három európai etap kihagyása után Almeriában csatlakozik a Budapest-Bamako mezőnyéhez. Részvételükkel a szlovák csapatok dominanciája tovább erősödhet a Bamakon. A tavalyi versenyen az első két helyezett szlovák csapat volt.

“Sajnáljuk, hogy a magyar Dakar csapatok nem élnek a felkínált lehetőséggel és a hazai közönségnek egy tisztelet kört sem írnak le a Szaharában” – mondta L. Laki László, aki idén másodszor indul oldalkocsis Ural motorkerékpárjával a Bamakon.

A Dakar rally eltörlése a Bamako szervezői szerint a francia sivatagi show hanyatlásának a kezdetét jelentheti. “Véleményünk szerint a Dakart alaposan újra kell értékelni, ha fenn kívánnak maradni. A futamnak sosem volt célja a volt francia gyarmatok fölemelése, vagy megsegítése. Egy neokolonialista alapokon nyugvó gazdasági vállalkozás a mai világban nem élhet meg nemzetközi sporteseményként” – tette hozzá a Bamako rendezője.

A Budapest-Bamako résztvevői több százezer euró értékben szállítanak segélyadományt a világ 5. és 6. legszegényebb országába. Adományként egy kutat már ki is ástak a Szaharában. Az egyik csapat egy mentőautót adományoz egy Mali falunak. Orvosi műszereket, gyerekruhákat, komputereket és autókat is ajándékoznak majd Maliban és Mauritániában a futam résztvevői.

Várják a Dakar magyar indulóit a Budapest-Bamako Rallyn

2008-01-04T15:50:00.000+01:00

Budapest, 2008. január 04. – A Budapest-Bamako Rally szervezői szívesen látják a ma délben lefújt Dakar Rally magyar indulóit. A biztonsági okokból ma délben lemondott Dakar Lisszabonban tartózkodó indulói január 15-én Almeriában csatlakozhatnak a Budapest-Bamako mezőnyéhez.

„Megdöbbentett a hír és csak együttérzésünkről tudjuk biztosítani a magyar csapatokat”- mondta Szabó Gál András, a magyar szervezésű futam szellemi atyja.

„Eddig három Dakaros csapat keresett meg, hogy indulni szeretnének a Bamakón” – tette hozzá a volt rádiós.

A Budapest-Bamako Rallyra a jelentkezés már októberben lezárult, ezért új csapatok már nem tudnak nevezni. A Dakar magyar legénységeinek viszont a futam szervezői szívesen helyet szorítanak.

A mauritán terrorcselekmények és fenyegetések elsősorban francia állampolgárok ellen irányulnak. A magyar Külügyminisztérium nem adott ki hasonló intést. Göncz Kinga külügyminiszter levélben köszöntötte a Budapest-Bamako indulóit. „Kezdeményezésük a nemzetközi civil együttműködés egyik szép példája” – írta levelében Göncz Kinga a verseny szervezőinek.

Nemzetközi segítséggel támadják a Szaharát a magyar csapatok

2008-01-03T11:03:00.001+01:00

Chewbacca jelmezben és Velorex-szel a 2008-as Budapest-Bamakon

Budapest, 2008. január 3. – Lázas munkában vannak a Budapest-Bamako, a Nagy Afrikai Futam szervezôi, hogy jövô hét szombatra mindennel elkészüljenek. Ekkor ugyanis közel 400 résztvevô áll majd rajthoz Budapesten, Londonban, Lisszabonban és Brüsszelben. A 300 fôs magyar kontingens számára a Parlament elôtt dördül majd el a rajtpisztoly január 12-én reggel 8-kor. Az Angliából, Portugáliából és Belgiumból induló csapatok január 15-én a spanyol tengerparton, Almeriánál csatlakoznak a magyar legény- és leányságokhoz.

“Évrôl évre nagyobb a nemzetközi érdeklôdés a futam iránt” – nyilatkozta Villám Géza, ex-rádiós, a futam kitalálója. “A lengyel, cseh és szlovák indulók mellett most egyre több brit, norvég, német, belga és portugál csapat is versenybe száll” – tette hozzá a szervezô.

A Budapest-Bamakon verseny - és túra kategóriában lehet indulni. A versenyzôk tájékozodási feladatokkal és a napi etapok pontos teljesítésével szerezhetnek pontot. A túra kategóriában indulóknak a táv leküzdése a cél. Viszont az összes induló részt vesz a Teréz Anya Jótékonysági díjért vívott küzdelemben. Ezt az idén is az a csapat kapja, amelyik a legkiemelkedôbb jótékonysági munkát végzi a Bamako Rally során.

A Budapest Flotta névre hallgató csapat például egy mentôautóval indul, amelyet a futam után egy mali falunak adnak ajándékba. Az Afrikai Magyar Egyesület és a norvég Polar Bears csapat adományaiból pedig már el is készült az a kút, amely egy piciny szaharai faluban 300 családnak biztosít majd tiszta ivóvizet. “Hihetetlen nagy ajándék ez. A Budapest-Bamakot örökre imáinkba fogjuk foglalni” – mondta a munkák befejeztével El Geddiyában a település elöljárója.

A pontversenyben is kiélezett küzdelemre lehet számítani, hiszen a magyar szervezésû futamon eddig mindig szlovák csapatok végeztek a dobogós helyeken. Északi szomszédaink hegemóniáját szeretné megtörni a DLC Racing Africa csapat. Autójukat a nyolcszoros magyar tereprally bajnok Gál “Baba” István építette. “Fô célunk, hogy a verseny történetében először egy magyar csapat tagjai vehessék át az elsô helyért járó kupát” – nyilatkozta Dobrosi Zsolt a DLC kapitánya.

A jótékony és versengő résztvevôk mellett a Budapest-Bamakora oly jellemző „flúgosok“ is szép számban képviseltetik magukat. Budapestrôl rajtol az az angol duó, akik egy Kis Polskival szeretnék átszelni a nagy sivatagot. A Family Frost For Africa csapata egy zenélô fagyis kocsival indul, de lesz Ikarus csuklós busz, Dacia, Velorex és tehén mintás URAL is. A legbizarabb induló minden bizonnyal az a férfi lesz, aki nem merte a feleségének elmondani, hogy benevezett a Budapest-Bamako idei futamára. Identitása megörzéséért a Star Wars egyik híres figurájának, Chewbacca-nak, öltözve szeretné megtenni a közel 9000 kilométeres távot. “Otthon azt mondtam, hogy szakmai továbbképzésre megyek”- mondta a rejtélyes résztvevô.

A harmadik alkalommal megrendezendő futam mezőnye 2008. január 12-én rajtol a Parlament elôl, és 8896 kilométer megtétele után érkezik a Mali Köztársaság fôvárosába január 27-én.

Fokozott biztonsági intézkedések mellett indul a 3. Budapest-Bamako Rally.

2007-12-31T12:59:00.000+01:00

A mauritán hatóságok alaposabban figyelnek a „magyar Dakarra“.

Budapest. 2008. december 30 - Feszült helyzetben vágnak neki a Budapest-Bamako Rally indulói a több mint, 8000 km-es távnak, miután Mauritániában hétfőn fegyveresek agyonlőttek négy francia turistát, csütörtökön pedig három katonát mészároltak le egy vidéki laktanyában. A franciákat ugyanott ölték meg gépfegyveres támadók, ahol az idei Budapest-Bamako közel 300 magyar résztvevője halad majd el január 21-én.

Az amúgy békés és politikailag stabil nyugat-afrikai országot sokkolta mindkét hír. A helyi hatóságok szerint Al Qaida Magrebi Iszlám Ága névre hallgató szaharai terrorszervezet tagjai hajtották végre a támadásokat. Az Algériában, Mauritániában és Észak-Maliban működő szervezet tagjai kényszerítették a Dakar szervezőit, hogy két etapot töröljenek a 2OO7-es Dakar Rallyból.

2008. január 12-én a Parlament elől rajtoló Budapest-Bamako Rally indulói aggódva figyelik a mauritániai fejleményeket. A futam résztvevőinek 5 etapot kell majd teljesíteni a szaharai országban január 20-a és 25-e között. A szervezők pedig a mauritán belügyi hatóságoktól fokozottabb felügyeletet, és szigorúbb biztonsági intézkedéseket kértek.

„A mauritán belügyminisztérium illetékese telefonon megerősítette, hogy izolált incidensekről volt szó, és a Budapest-Bamako indulói a legnagyobb biztonságban haladhatnak át Mauritánián“ – mondta Szabó Gál András a Nagy Afrikai Futam kiötlője.

„Eddig mindössze két csapat mondta le indulási szándékát, de elképzelhető, hogy mások is csatlakoznak majd hozzájuk” – tette hozzá a szervező.

A Budapest-Bamako fontos humanitárius és turisztikai esemény Mauritániában. A futam résztvevői több millió forintnyi segélyt hoznak a világ hatodik legszegényebb országába.

Három hét múlva pedig egy szaharai kis faluban Bóna Ildikó, az idei Miss Hungary szépségverseny első helyezettje avatja fel azt a kutat, amelyet az indulók adományaiból ásattak a szervezők. A piros, fehér zöldre festett kút a Parc Budapest névre keresztelt datolyaligetben 300 családnak biztosít majd tiszta ivóvizet.

A Parlament elől indul a futam!

2007-12-22T15:02:00.000+01:00

2008 január. 12-től itt olvashatod az uti beszámolónkat, napi frissítésben!