14. Nap Kiffa-Nara

A mai nap sem kezdődött sokkal jobban, mint a korábbiak. Korai kelés a hideg hajnalban és a pakolás után újra meg hallgattuk a napi jó tanácsokat. Volt egy kis konfliktus egy másik csapat tagjával, de szerencsére hidegvérrel tudtam még kezelni. Ennek ellenére sokan mondták utána, hogy ők meg ütötték volna. A konfliktus okát most nem részletezném, de úgy gondolom, hogy a vége felé már mindenki feszült egy kicsit, mi is.
A reggeli őrsgyűlésen elmondták, hogy a mai könnyű aszfaltos szakasz után OFF-Road terepen fogjuk elhagyni Mauritániát és átlépünk Maliba. Az aszfaltos út végén katonák jelezték, hogy merre kell lehajtanunk a szavannás, sivatagos területre. Ez eddig rendben is volt. Az első feladatot próbáltuk megtalálni, de az adott helyen az nem volt ott. Később kiderült, hogy pár méterrel arrébb volt megtalálható. Ez után kezdődtek a problémák. Négyen négyfelé szerettünk volna menni. Annyi kijárt keréknyom volt abba az irányba ahova kellet mennünk, hogy rigtig a rosszat választottuk a végén. Erre már csak akkor jöttünk rá, amikor túl messze voltunk már a kiindulási ponttól. Ekkor jött az a szitu, amikor mindenki azt mondta, na ugye én mondtam, hogy nem erre, hanem arra! Igazából senki sem tudta, hogy hol rontottuk el, hol kellet volna másik irányba menni. Na, mindegy. Úgy döntöttünk, hogy a következő pontot, ahol valószínű, hogy már a helyes úton lesz, toronyirányt közelítjük meg. Ugye az egyenes a legrövidebb. Sajnos a szavannán egyenesen nem igazán lehet menni, de azért megpróbáltuk. Néha egy dinnyeföld, néha egy nagyobb bokros terület vagy egy homokdűne vágta el az utunkat, de megérkeztünk a következő koordinátához. Ahol már láttuk, hogy sokan voltak előttünk. Kezdett sötétedni. Biztosra vettük, hogy csak késő este fogjuk elérni a napi táborhelyet, ami megint egy vadkemping. A megtalált pont után elindultunk Mali felé, hogy átlépjük a zöld határt. Az út egy sík területen haladt át, így nagyobb sebességgel tudtunk haladni a naplementében az utolsó katonai ellenőrzőpont felé. A látványt és az érzést nem tudom leírni, mint korábban máskor sem. Csak javaslom, hogy mindenki próbálja ki jövőre! Az ellenőrzőponton már vártak ránk. Itt is volt egy feladat. Egy kis ajándék után a katonák azonnal megmutatták, hogy hol van a felirat elrejtve, amit keresünk.
Ez után már csak Maliban az első falut és a táborhelyünket kellet megtalálnunk. Az utunk egy elég mély nyomvályús laza homokos úton vezetett, immár a vak sötétben. Csak ami előttünk volt és megvilágítottuk az láttuk. Egyéb tájékozódást csak a GPS adott számunkra. A mély homokos utat próbáltuk a mellette lévő füves területen kikerülni. Ez elég jól ment, de még így is lassan haladtunk. SE előttünk, se utánunk nem láttunk fényeket, hogy bárki is haladna ezen az úton. Úgy gondoltuk, hogy mi leszünk az utolsók, akik beérünk, de szerencsére ez nem így volt.
Maliban az első falu megtalálása nem volt nehéz. A sötétben egy helyi jellegzetes körbe kerítet település mellet árnyak jelezték, hogy jó helyen járunk. Megálltunk, adtunk nemik egy kis ajándékot és a Balázst bevezették az egyik kunyhóba, ahol a feladat volt elrejtve. Nagyon kedvesek voltak, kár hogy nem tudtunk tovább maradni. Majd jövőre. Már csak a táborhely megtalálása volt a feladat, nem volt nehéz.
A hatalmas változás, amivel szembesültünk az, hogy itt a katonák helyett a helyi emberek és gyerekek vártak minket. A gyerekek minden érkező csapathoz oda mentek, hogy egy kis ajándékot kérjenek. Voltak olyan gyerekek, aki szőrén megült lóháton érkeztek. Néztük egy más paripáit, csak a miénkbe egy kicsit több lóerő volt :)
Felvertük sátrainkat, ettünk egy kicsit és lefeküdtünk aludni.