2009. február 16., hétfő

Február 13-15 péntek-vasárnap

Mintha egy hosszúhétvégén lennénk. Kagylót szedünk a tengerparton, egyik kávézóból a másikba megyünk teázni, kávézni. Felfedezzük a télen alvó környéket. Minden este meglátogatjuk a helyi piacot, bazárt. A végére már mindenki ismerősként köszönt minket. A pék, a zöldséges, és a süteményárus is. A helyi éttermekben ebédelünk, vacsorázunk. Európai mértékkel nagyon olcsó itt az élet. Az egyetlen említésre méltó esemény amikor péntek reggel sms érkezik a kamionból, nem engedtek el Tangerből, segítsetek.(Afrika nehezen fogad be, de nehezen is enged el). A kompjegyükkel van baj, visszafelé üres kamionra vették meg, pedig tudták, hogy rakott lesz a gép. Délutánra megoldják a gondot és este már hajóznak Spanyolokhoz. Mi csak hétfő éjjel indulunk. Nem is bánjuk, nem sietünk haza.
Február 12. csütörtök

Virágos kiskert mellett ébredünk a szálloda parkolójában. Már csak 150km-re vagyunk Tangertől. A reggeli készülődés után útnak indulunk a kikötő felé. Kicsivel több mint két óra múlva már a kamion kilépőpapírjait intézzük. Ez nem is olyan egyszerű feladat. Hat órával később érzékeny búcsút veszünk a fiúktól, beállhattak a kompra menő sorba. Nincsen gond két óránként indulnak a hajók Spanyolországba. Mi elmegyünk megvenni az időközben lealkudott jegyünket Genovába. (2 autó és 4 fő kabinban első osztályon 1147 euró). Este 7 után indulunk el a 70 km-re lévő Martilba az üdülő városkába. Ott a lakótelep közepén lévő campingben előbb egy lakókocsit akarnak adni, majd amikor kilátásba helyezzük távozásunkat, akkor kapunk egy kis 2 szobás házat 120 euróért a négy éjszakára. Mivel nincsen kedvünk a városban este nézelődni, ezért a megmaradt babkonzerveket kezdjük elpusztítani. A kikötő vámmentes boltjában vásárolt borral koccintunk lefekvés előtt.
Február 11. szerda

Nyirkos hideg ellenére reggel mosolygó arcokat látunk a sátorból kibújva. Megérkeztek az építőmunkások a campinget építeni. A külső falak már elkészültek, de belül még most épült. Így várhattuk volna este, hogy valaki kaput nyisson nekünk. Bepakolás után útnak indulunk, a reggelit is a kocsiban esszük meg. Casablanca előtt találkozunk újra a kamionnal. A város határában lerakjuk a kamiont és a terepjárókkal megyünk be a városba. Cél az Óceán partján álló Mecset megtalálása. A város hömpölygő forgalma magával ragad minket, így jutunk el a célig. A Mecset monumentális mérete elragadó. A környezete szépen ki van építve. Az összképet csak a parkolóban lakó franciák kiteregetett gatyái rontják egy kicsit. Órákat időzünk a téren. Minden páros órakor 120dirham/fő körbevezetnek a mecsetben. Tél lévén csekély létszámú a csoport. Elkészített fényképek tömkelegével távozunk a partról. Új célunk a bazár. Itt fakultatív ki merre megy, megbeszéljük három óra múlva találkozunk az autóknál. A bazár egy kisebb negyedet elfoglal a városból. A bejárata az Ecseri piacéra hasonlít, majd a kis sikátorokban folytatódik. A lakóházak földszintjén megfér egymás mellett a zöldséges a hentes és az öltönyárus is. Inkább nézelődünk, mint vásárolunk. Még így is majdnem kevésnek bizonyul az idő a forgatagban. Az autóknál mindenki az apró ajándékaival büszkélkedik és, hogy ki mennyit tudott alkudni. (Nagy horgász története, ki fogott nagyobb halat). Csomagolás után megkeressük a helyi autómentő állomást. Ők tudják hol van szerelő akinél első lámpát kaphatunk. Néhány saroknyira az állomástól van is egy kis bolt, itt 100dirmanért van lámpa. A beszerelésben is segítenek, jattot nem fogadnak el. (Ez is ritka itt) A várost elhagyva a tengerparti úton folytatjuk utunkat Tanger felé. Este tíz körül egy szálloda parkolójában térünk nyugovóra.

2009. február 15., vasárnap

Képek a galériából

További képeket az alábbi linken találod ITT!