2009. január 31., szombat

Újra Bamakoba

A SPORTime csapata is sikeresen megérkezett Bamakoba. Egy magánszálláson helyezkedtek el. Állítólag áll a bál a pontozások és a szervezés miatt. Ma este lesz az eredmény hirdetés, majd meglátjuk.
Holnap küldik a fiúk a beszámolókat és reméljük a képeket is.
A Herczegh Specialtransport Team kamionja már tegnap Bamakoban volt. Holnap kezdik az adományok szétosztását.
Gratulálunk fiúk és lányok!

2009. január 28., szerda

Afrikából jelentjük - Folytatás

Január 21 szerda

Még a plusz egy óra időeltolódás ellenére is rövidre sikerült éjszakát sátorban töltöttük. A reggeli hideg pozitív hatást gyakorolt ránk. Fáradságunk egy szempillantás alatt eltűnt. A versenybírók a rajt időpontját helyi idő szerint 8 órára módosították, így volt időnk az oázisszerű szállodát és környékét felfedezni. A beduinsátorban a Bamako versenyzőit reggelivel várták. Némi alkudozás után (az induló ár 60euró/4fő a vége 15euró/4fő lett) nekiláttunk reggelizni. A helyi szokásoknak megfelelően datolya, oliva, és vegyes gyümölcstál mellett frissen sütött lángos és arab tea várt ránk az asztalnál. Indulásunk óta először ültünk asztalnál és reggeliztünk nyugodttan. Jóllakottan, bizakodva vártuk az eligazítást. Az összesített eredmények alapján a 43. helyen állunk. Elégedettek vagyunk. (a körülményeket is figyelembevettük). Indulás után kis ünnepséget rendezünk a lányoknak. Az út szélén szedtünk virágot. Szilviának születésnapja, Áginak névnapja van. Boldog ünnepeket lányok. Nem sok időnk van az ünneplésre, mindjárt az első feladat megtalálni egy faluban a postahivatalt, mert a következő koordinátát innen kell kimérni(menj 166 fokra 2.3km-ert itt találod meg az elrejtett betűt.) A táborhelyet elhagyva találkoztunk egy pásztorral, akit beült mellénk az autóba és 20 kilométerrel távolabb már álltunk is a posta előtt. Segítségét pulóverrel és némi kp-val honoráltuk. Gyors tankolás után nekivágtunk a köves vidéknek. A pontokat sziklán, fán vagy házfalon találtuk meg. Az egyik feladatot egy kiszáradt folyómederben haladva lehetett megközelíteni. A folyómeder felső száraz rétege tartogatott meglepetéseket. Gál Babba által épített autó egy ilyen alattomos helyen süllyedt el a sárban. A katasztrófaturizmus egyből beindul. A környéken lévő versenyzők egy pillanat alatt összegyűlnek, készülnek a fényképek, videók. Csekély 10 perc pihenő amíg az autót kicsörlőzzük és már száguldunk is tovább. Elérjük a sivatagot, ahol egy oázisba kell eljutnunk. A lányok intelmeire a benzinkútnál nem hallgattunk, hogy vegyünk vizet. Bemenni a sivatagba víz nélkül felelőtlenség amit mi mégis megteszünk. Utunkat az időközben kitört homokvihar is nehezíti. Szerencsére az oázist könnyebben megtaláljuk mint gondoltuk. A közös fényképezkedés után feltöltjük vízkészleteinket és megpróbáljuk megtalálni Lost city-t az elveszett várost. Már a neve is sugallja ami egyszer elveszik azt nehéz megtalálni. Ehhez képest a városban egyszerre több csapat is összefut. A városban több feladatot is meg kell oldani, ezek megoldása már nehezebb feladat mint eljutni a kihalt városba. Majdnem két órát mászkálunk a bejárat környékén és a város megmaradt romjai között, mire mindennel végzünk. Nem is maradunk tovább, időközben a homokviharnak is vége, verőfényes napsütésben vágunk neki a sivatag újbóli meghódításának. Egyik oázisból a másikba megyünk a feladatok megoldásaiért. Sivatagi utunk során Rejtő Jenő regényeit idézzük fel, és egy kicsit a modern kor légiósainak képzeljük magunkat. Egy régen kiszáradt tó medrében elengedjük magunkat és a gázra lépünk. Itt nem kell tartani a traffipaxtól. Száguldásunknak a kiürülő tank vet véget. Még jó, hogy reggel az itiner tanácsát megfogadva a kannáinkat is megtöltöttük üzemanyaggal. Gyors tankolás után az immár kövessé vált sivatagban folytatjuk utunkat ahol menet közben a naplementében gyönyörködünk. A hegyek lábánál található a környék egyetlen benzinkútja. Itt próbáljuk megcsappant üzemanyagkészletünket feltölteni. A kérdésünkre kapott válasz hallatán úgy érezzük magunkat mint mikor az Oroszok elzárták a gázcsapot. Nem tudunk tankolni mert elfogyott a gázolaj. A kővetkező szállítmány két nap múlva érkezik. Elhatározzuk ha nem tudunk versenyzőtársainktól üzemanyagot kölcsönkérni, akkor a faluban eltöltünk két napot. Már a sátrainkat szedjük le a tetőről amikor a szomszéd faluból kisfiú érkezik a hírrel. Édesapjának van 50 liter gázolaja amit elad nekünk ha gondoljuk. Gyors tanácskozás után felpakolunk és a fiút magunk mellé ültetve átmegyünk a 3 kilométere lévő faluba. A vályogkunyhóban, 5 literes műanyag flakonba megtaláljuk a gázolajat. Rövid alkudozás után a benzinkúti ár kétszereséért megvesszük a gázolajat. Nem sajnáljuk a többletkiadást, mert érdeklődésünkre elmondják, ez a falú tartalék készlete. A többletbevételből több mint egy hónapig tudnak megélni. Némi ajándékosztás és gyors búcsúzkodás után nekivágunk a még hátralévő kb 100 km-erny kősivatagnak. Próbáljuk a nagyobb köveket elkerülni, ami nem mindig sikerül. Tavaly az egyik csapat hat defektet kapott ezen a szakaszon. A defektet megússzuk, ám az egyik felverődő kő lyukat üt a hűtőnkön. A nálunk lévő vízből próbáljuk pótolni az elfolyó vizet. Reménykedünk, hogy Zagoráig eljutunk. Nem sikerül. Szerencsénkre két Bamakos autó is megérkezik, akik felajánlják, kivontatnak a sivatagból. Vontatókötélre kerülünk és nekivágunk a Zagoráig tartó 45 kilométeres távnak. Zagora előtt már várnak ránk az éjjel nappal nyitva tartó szerelőműhelyek autói, hogy a lerobbant járműveket még az éjszaka folyamán megjavítsák. Mi is az egyik ilyen Dakaros szlenggel élve dögszállító mögé kerülünk. A műhelyben ismerős arcok fogadnak, a Niván váltót cserélnek, az angolok autójában hátsó laprugót. A mi autónknak is sietve nekilátnak. Amíg a szomszéd műhelyben forrasztják a hűtőt, addig átnézik az autó futóművét is. Felfedezik, hogy az egyik hátsó lengéscsillapítónál kiesett a csavar és megrepedt a felfüggesztése. Gyors flexelés, hegesztés, és a lengéscsillapító is a helyére kerül. A hűtőjavításért előre kialkudott 120 eurót kifizetve hajnal háromkor távozunk a műhelyből. ( a lengéscsillapító javítását ajándékba kaptuk).A hátralévő feladatokat teljesítettük és két órával később megérkezünk Forum Zgid-be az oázisvárosba. A szálloda előtt az autóban aludtunk egy keveset, a reggeli eligazításig.

Január 22 csütörtök

Forum Zgid egy barátságos kis város. A betérő idegen nehezen szabadul az oázisból. Eligazítás után már a szálloda parkolójának elhagyása is komoly feladatnak bizonyult. Ki aludt bent, ki parkolt és ki fizetett mindezért. Mindenki mondta a magáét. Kisebb közjáték után a bent rekedt csapatok is kiszabadultak. Minket az utcán töltött éjszaka nyomán nem érintett az elszabadulási feladat. Az feladat a közeli hegyek között megtalálni egy tevepásztor házát. A feladat megoldásához, némi tájékozódási ismeret és megfigyelőképesség kell. Ha beérsz a völgybe nézzed merre vannak a friss tevelepények. Mivel a pásztorok vándorolnak ezért sokszor elhagyott kunyhókban, sátrakban laknak, de mindig a tevék közelében. Már a cél közelében voltunk, amikor elfojt a fékolajunk. Állapotfelmérés után megállapítottuk, hogy a tegnapi lengéscsillapító javításnál belevágtak a fékcsőbe. Eddig bírta a cső, most lyukadt ki és elfolyt a fékolaj. Gyors válságtanácskozás után megszületik a döntés 4wd+felező és elindulunk fék nélkül vissza a közel 50 kilométerre lévő oázisba. Dél van mire a hegyen keresztül megérkezünk. A mechaniker ( nem nagyon tudunk válogatni mert csak egy van a városban) akivel rövid alkudozás után megállapodunk az árban és abban, hogy még ebéd előtt végez a munkával. Pálmafa alatt ücsörögve várjuk, hogy visszajöjjön a megforrasztott fékcsővel. Három után (ezek szerint mégis sziesztázott) mosolyogva megérkezik, biztat élvezzük a napsütést és 10 perc múlva már bejelenti ő elkészült. A fékjavítást is a sajátos sufnituning módszerrel kezeli. Nem légteleníti a fékrendszert. Balázzsal megtanítjuk neki, hogyan kell csinálni. Jó tanulónak bizonyul. Közösen gyorsan végzünk a munkával. Fizetés után irány a benzinkút, ahol a kannáinkat is megtöltjük üzemanyaggal. Nincsen kedvünk éjjel benzinkutat keresgélni. A tankolásnál feltűnik, csak gyerekek dolgoznak a kúton. Tankolás után a nálunk lévő Watt sportitalból adunk nekik peti cedaut (kis ajándékot) Megszületik a gondolat, Afrikába exportálunk energiaitalt. Kicsivel négy óra után hagyjuk magunk mögött immár másodszor is az oázist. Gondolatban reggel a kútba dobott 10 forintos jut eszembe. Ha pénzt dobsz a kútba akkor visszatérsz az adott helyre. Nálunk ez a babona hamarabb teljesült mint azt gondoltuk volna. A feladatok megoldásával jól haladunk. Már csak két feladat van hátra amikor a jobb hátsó kerék felől recsegés ropogást hallunk. Megállapítjuk, hogy eltört a kerékagycsapágy. A baj után mindig szerencse ér minket. Öt perc sem telik el amikor feltűnik a 39-es fiatalokból álló csapat. Ők ma éjjel adták fel a versenyt és a túrások után indultak. Balázst beviszik a 15 kilométerre fekvő városba, szerelőt keresni. Áginak felverjük a sátrat az út mellet, lefekszik aludni, mi az autóban beszélgetéssel múlatjuk az időt. Csodák csodája, két órával később a fiatalok autójából nem csak Balázst száll ki, hanem a Közép Szahara Kapuját Őrző Királyi Gárdájának tisztje és a gárda szerelője is. Döntés születik, az autó lábon megy be Assába. A 15 km-es utat többszöri megállással majd két óra alatt tesszük meg. Elköszönünk a csapattól és lefekszünk aludni az autóban. Ez a nap is hosszabbra sikeredett mint amire gondoltunk.

Január 23 péntek

A mezőny reggel 7-kor rajtolt el a városból. A versenyzők egy része megállás nélkül elhúz mellettünk. A Lengyel-Magyar barátság jegyében az első érdeklődő, hogy miben tud segíteni a két lengyel csapat. Ez után több régi ismerős csapat is megáll, hogy miben tudnak segíteni. Megköszönjük nekik, de nem szeretnénk hátráltatni őket a versenyben. Reggel 8-kor megérkezik a szerelő és a Királyi Gárda tisztje Redovan is. Amíg az előbbi nekilát szétszerelni a hátsó kerék-agy- csapágyat , addig Redovan a reggelivel kínál minket. A szendvicsek mellé Marokkói whisky-t (erős tea) kapunk a parkolóban. Jóllakottan kapjuk a rosszhírt, nem csak a csapágy ment tönkre, hanem a féltengely is eltört, amit sem kihúzni, sem kiütni nem lehet a helyéről, valamit a tengelyvég amin a csapágyak vannak eldeformálódott. A problémát az is súlyosbítja, Assa a forgalomtól kieső kisváros. Itt nem lehet alkatrészt kapni. Mindenért el kell menni a legközelebbi helyre ami több mint 100 km-erre található. Drasztikus megoldás mellett döntünk levágjuk a féltengely végét,(erre azért van szükség, hogy megszüntessük a féltengely fogását ami melegedést okozna), kivesszük a kardántengelyt, így megszűnik a hátsó kerék hajtásunk (csak akkor tudunk menni a 4wd-t kapcsolunk de ilyenkor is csak a két első kerék hajt) és elmegyünk taxival Guarminba csapágyért. Megalkuszunk a szerelés összegében és a tettek mezejére lépünk. Redovan mindenben a segítségünkre van. Munkaidejének nagy részét velünk tölti. Amíg mi a szereléssel vagyunk elfoglalva, addig a lányok a laktanyában fürdenek. Az ebédet Redovan meghívására barátja lakásában fogyasztottuk el. Az egyszerű kis házban a kinti meleg ellenére is kellemes a hőmérséklet. A szobában a földön lévő fekhelyen és a tv-n kívül csak a kislánya rajzai vannak. Európai szemmel puritán körülmények között laknak, ám sokszor sokkal boldogabbak mint mi. Amíg mi a pénz bűvöletében élünk addig ezeknek az embereknek a család,az emberi kapcsolatok sokkal többet jelentenek. A rég elfeledett érzést, légkört, hangulatot az ember gyorsan felidézi és azonosul vele. Nagyon sok régi Bamakos ezen élmény újra és újra átélése miatt tér vissza Afrikába. A család vendégszeretetét napokig élveznénk de időközben megérkezik a szerelő is az alkatrészekkel. Visszamegyünk az autóhoz és elkezdődik az összerakás. A csapágy belső fele 2mm-erre kisebb mint az eredetinek a mérete. Emberünk reszelőt hoz és közel 4 órán keresztül reszeli a tengelyvéget. (Európában ezért kirúgnák a szerelőt.) Este 10-re elkészülünk és újra útra készek vagyunk. Radovannak és családjának Rézangyal pálinkát, gyermekjátékot, pólót adunk ajándékba. ( Érdekes dolog, nagyon vallásosak. A vallásuk tiltja az alkoholt de ők mégis isznak akoholt) A felesége csomagol nekünk is ajándékot. Megígérjük hazafelé benézünk hozzájuk. Kusz-kusz vacsorával vár minket. Rövid búcsúzkodás után aszfalton elindulunk a mezőny után. Reggel hatra fáradtan álmosan de élményekkel tele futunk be a Smara-i táborba.

Január 24 szombat

Alvás nélküli éjszaka után az eligazításon közlik velünk az egyik napot nem fogadták el a feladatainkból, mert nem értünk be reggelig a táborba, egy napot meg nem tudtunk teljesíteni. Így már összesen három napunkat törölték a versenyből, mégis feljöttünk a 42. helyről a 36.ra. Így bizakodva várjuk a mai napot. Az első feladat megkeresni a városban az Aljadid piacon a péket és a vásárlási számlát becsatolni a feladat mellé. A versenyzők megszállják a közeli kisvárost, amivel közlekedési káoszt okoznak. Több pékség is van a piac közelében. Mindenki friss kenyerekkel rohangál az utcán, de a keresett pékség csak nem akar meglenni. Kis süteményes boltot fedezünk fel a piac közepén. Helyi croassont, és aprósüteményeket vásárolunk. Az eladó a visszajáró mellé adja a számlát is. Ilyesmi még nem fordult velünk elő. Tudtunkon kívül megtaláltuk a boltot. Magunk mögött hagyva a pékséget, a kereső csapatokat sietve távozunk a piacról. A következő koordinátás feladat után Laáyonune-ban kell Haynin húsnagykereskedő házát megtalálni (van humora a szervezőknek, a kenyér mellé kell felvágott is, hogy jót reggelizzen az ember) a megadott koordináta közelében. Innen kell kimérni a helyet, ahol a feladat megoldását találjuk. Hiába kérdezősködünk senki sem tud felvilágosítást adni. A helyi rendőrök segítségét kérjük. Percekkel később egy húsboltban találjuk magunkat egy megszeppent fiúval szemben, aki bőszen magyarázza, hogy az édesapja Spanyolországban van üzleti úton és nem érti miért keresik a rendőrök. Minket Titkos ügynöknek gondol, ezért nem nagyon akarja elárulni merre is laknak. Elmagyarázzuk neki, hogy mi egy versenyen veszünk részt, amelyben a ház megtalálása a feladat. Hiszi is meg nem is. Közel 20 perces győzködés után beadja a derekát, többször megkérdezi, hogy biztos csak a ház elé megyünk , nem akarunk bemenni. Amikor előkerül a GPS, amivel kimérjük a feladat következő részét, teljesen megnyugszik. Emlékbe Hungary for Afrika pólót adunk. Egy darabig biztos nem felejti el a kalandot. A következő pont egy sikátoros részre esik. Itt egy csoport gyerek focizik a falakkal körülvett téren. A játék nemzeteket hoz össze. Kicsit beállunk közéjük mi is játszani. Az egyik fiú nővére is megjelenik. Beszélgetésbe elegyedünk vele, felajánlja, hogy körbevezet a városban, megmutatja a nevezetességeket. Sajnálattal közöljük vele, versenyben vagyunk és nagyon sietünk, majd ha legközelebb találkozunk bepótoljuk a túrát. Gyors telefonszám csere és már robogunk is Nyugat Szaharába, megkeresni a következő pontot. Az érintetlen tengerpartot a versenyzők autóinak nyomai törik meg. A ponttól nem messze található hajóroncson is egy betűt kellene megtalálni. A versenyzők kisgatyára vetkőzve sétálják körbe a hajót a derékig érő vízben. A betűt nem találjuk, ám az elkészült fényképek kárpótolnak az elveszett pontokért. Már csak az esti tábor közelében lévő néhány pont amit meg kell találnunk. Ezek közül a legérdekesebb egy termálkút megtalálása Dakhla környékén. Izgatóan hat a fürdés gondolata, ráadásul meleg vízben. A keresett pontokat terepen tudjuk megközelíteni. Sajnos a termálkútig nem jutunk el. A terepen megtett húsz kilométer elintézi a kerékagycsapágyunkat. A teljesen kilazul csapágy miatt a kerekünkjármint egy szekérkerék, a kieséshatárán van,ráadásul nem tudjuk meghúzni. A puha homokból szerelés után elindulni sem tudunk. Az első kerékmeghajtás kevés, nem tudja kihúzni az autót. Várakozunk hátha érkeznek még csapatok akik kisegítenek a bajból. Kicsivel később megfürödve, vidáman régi ismerősök szállnak ki mellettünk autójukból. A Tieger Team tagjai már Magyarországi Off Road versenyen már segítettek nekünk. Itt is megteszik vontatókötélre kerülünk és keményebb talajig elhúznak minket. Újabb idegőrlő ment kezdődik a táborig. Max 10-15km/órával haladunk az aszfalton is,vigyázva a kerekünkre. Mégsem szeretnénk ha Velorex lenne az autónkból. Hajnal háromkor begurulunk a táborba.

Januar 25. vasárnap

Háromnegyed öt, ébred a tábor lassan indul a karaván. A gyengéket,betegeket hátrahagyják. Ha utoléred a karavánt szerencsés vagy. A korai indulás a határátlépés miatt szükséges. Még 350km-re van a Mauritán határ. Afrika egyik délre tartó tranzitútvonalán a nyitva tartás 9-12ig és 3-18-ig van. Más időszakban nem tudod elhagyni az országot. Mi sajnos maradunk. Dakhlába megyünk szerelőt keresni. Nincsen könnyű dolgunk. Vasárnap van és a mesterek nagy része zárva van. Csekély 2 óra alatt beérünk a városba. Az Óceánparton reggelizünk, verőfényes napsütésben. Várjuk, hogy a város is felébredjen. Lemosatjuk az észak marokkói sarat az autóról, friss gyümölcsöt veszünk a piacra tartó árustól. Újdonsült autómosós barátunk segítségével találunk szerelőt. A szerelővel egyik helyről a másikra megyünk, eredménytelenül. Már dél is elmúlt amikor elbúcsúzunk tőle, nem tud segíteni. A városközpontban találunk másik mechanikert. Magyar autó mellet a Holland lányok is itt szereltetik autójukat. A lányokkal indulás előtti napon beszélgettünk, ajándékokat hoztak a kamionra. A szétszerelés már rutinszerűen megy. Vad telefonálgatás után találnak nekünk komplett hátsóhidat. A híd tulajdonosa is rövidesen megérkezik. Vad alkudozásba kezdünk. Egy autó árát kérik érte. Nem egyezünk meg. Alternatív megoldást próbálunk keresni. A szerelővel együtt rájövünk a megoldásra. A szimering (tömítés) Assában nem volt rendesen a helyére téve és röviden lett megreszelve a tengelyvég. Akkor reszelővel,most flexel próbáljuk megoldani a problémát. Kora délutánra újra működőképes az autónk. A probléma az, hogy mire leérünk a határhoz az bezár, ráadásul a következő napokat 2wd-vel nem lehet teljesíteni. (tavaly már jártunk néhány szakaszon és nem volt egyszerű). Közös döntés születik, megvárjuk a kamiont és lekísérjük Bamakoba. A délutánt Dakhla előtt egy lakóautó parkolóban,az Óceánparton töltjük. Ránk fér a kikapcsolódás. Homokos tengerpart, napsütés, kristálytiszta (nekem kicsit hideg) víz. Ebéd után a lányok a homokos tengerparton süttetik a hasukat, mi Balázzsal kihasználva az apályt átsétálunk a kb 1.5 km-re lévő lakatlan szigetre. Videofilm készítéssel, fotózással szórakoztatjuk magunkat. Élvezzük a napsütést,a ránk szakadt szabadságot. A szigetre érve Robinson Crouso szerepét is eljátszuk. Visszafelé ér a meglepetés, elkezdődik a dagály. Ahol idefelé még szárazon sétáltunk, ott most derékig érő vízben gázolunk visszafelé. Alaposan elfáradva lenyugvó nap fényénél érünk ki a partra. Eldöntjük szétnézünk este a városban és visszajövünk a partra sátorban aludni. Reszkess Dakhla újrajövünk. Az ellenőrzőpontnál, már ismerősként köszöntenek. A szokásos petit cedau-t odaadjuk és elkezdünk fürdőházat keresni. Nem sokat kell bolyongani a városban amikor megleljük. Külön ház van a nőknek és külön a férfiaknak. Keveredés kizárva. A fürdőházban kis különálló helyiségekben vannak a zuhanyzók. Jólesik lemosni magunkról még rajtunk lévő koszt, és a tengeri sót. Fejenként 8 dirhamot (kb200ft) fizetünk a fürdésért Zuhanyzás után bemegyünk a helyi bazárba. A lányok a helyi ruhákkal ismerkednek, minket a hasunk vezet. Kompromisszumot kötünk, majd egy órán át vásárolnak bazárban,majd ezután betérünk a sarki „hamburgereshez”. Sült csirke, teveszendó, kecskehús, sárgaborsó, és sült krumpli a menü. A hamburgeres mosolyogva hallgatja elbeszélésünket az útról. Marokkó nehezen fogad be de akit befogad azt nehezen engedi el. Már 11h is elmúlik amikor távozunk .Négyen 70 dirhamot (1dirhamkb 25Ft) fizetünk a kiadós vacsoráért. Utunk során megkóstoljuk a helyi süteményeket is. Desszert nélkül milyen lenne a vacsora. Éjfél után kicsivel térünk nyugovóra a tengerparton az Óceán hullámzását hallgatva.

Január 26 hétfő

A felkelést senki sem sieti el. Hiába ébredünk fel már 7-kor a sátorból csak 8 után kászálódunk ki. A pakolás sem a megszokott tempóban zajlik. Tíz után indulunk vásárolni a városba. Reggelinket vagy inkább 11-órait a város tengerparti sétányán fogyasztjuk el. A kamion 13-13.30h körül ér a dakhlai ellenőrző ponthoz. Így mi sem sietünk mindenre van időnk. Tankolás után a benzinkúton helyi szokás szerint teát iszunk. A sziklaméretű kockacukor nem fér el a pohárban. Lassan elmondhatjuk teás cukrot kanalazunk, nem cukrot teszünk a teába. Elindulunk az ellenőrző pont felé. A kamiont már messziről felfedezzük. Az arra járok is rácsodálkoznak. Nem sűrűn látni Magyar kamiont a sivatagban. Rég nem látott kamionosaink örömmel fogadják a friss kenyeret, és az üdítőt amit viszünk nekik. A közös képek elkészítése közben elmesélik tangeri viszontagságaikat. Először összeáll a lógónkban is látható karaván és indulunk a határ felé. Határ előtt 80km-rel az utolsó benzinkúton teletöltjük kannáinkat is gázolajjal. Itt még kb 85Ft/liter tankolunk, amíg Mauritániában ennek 3x-a a gázolaj. Óránkra nézve sietősre fogjuk a tempót. Nem egészen egy óra múlva bezár a határ. A kamion a maga megszokott tempójában lemaradva követ minket. A határra érve nekilátunk a papírok kitöltésének. Néhány póló segít annak elintézésében,hogy a kamiont is beengedjék a határra hat után néhány perccel. Aki bent van azt biztos,hogy kiengedik. Szokásos, határőr,rendőr, vám, majd a kinti határ őr. Ezután az olajfa alatt ülő emberhez már csak a sofőrnek kell bemenni. Még 8 óra sincs amikor kinyílik a sorompó, elhagytuk Marokkót. Nem nagy öröm kezd sötétedni, és mi az elaknásított senki földjén találjuk magunkat. Elindulunk a friss nyomokon. Eközben a csempészek autóikkal jobbra,balra rodeóznak a kihalt vidéken. Az éjszaka leple alatt viszik át csempészárujukat a határon. Koromsötétben eltévesztjük az utat. Balra fordulunk amikor jobbra kéne. Megfordulunk de nem találjuk a helyes utat. Az egyik csempész segítségünkre siet. Bamakos tollat mutogatva 50 eurót kér a segítségért. Mögöttünk a kamionnal blöfföltünk. Itt alszunk a senki földjén. Ekkor nekiláttunk alkudozni. Megalkudtunk 15 euróért elkísér a túloldalra.

2009. január 26., hétfő

Rendőri segítséggel rabolták ki a bamakósok kamionját - Összefoglaló

Rendőri segítséggel rabolták ki a bamakósok kamionját

A hétvége izgalmasan alakult a mintegy 50 millió forintnyi adományt szállító kamion személyzete számára, a marokkói kikötő vámszabadterületén kellett vesztegelniük nevetséges indokok miatt, végül néhány száz euróval és az ellopott ajándékokkal megkönnyítve folytatták útjukat Mauritánia felé.

„Köszönjük, minden rendben, jól vagyunk!” – jelentkezett be telefonon a Herczegh Specialtransport Team utazó sofőrje, Tőkei József, miközben kollégája, Náday Rudolf a Volvo kamiont vezette, már valahol az Atlasz-hegységtől délre.

„Példátlan dolog történt velünk. Számos segélyszállítmányt juttattunk már el rázós helyszínekre, de olyat, hogy a hatóságok állják utunkat, még nem fordult elő. A marokkói kikötőből nem engedtek ki minket, mert először nehéznek találták a kamiont, aztán meg túl értékesnek a segélyszállítmányt. Mindezt úgy, hogy a magyar Külügyminisztérium és a budapesti marokkói nagykövet hivatalos papírjával is rendelkeztünk, minden egyéb engedély mellett” – eleveníti fel a politikai botrány határát súroló esetet Tőkei József.

„Mire a magyar és marokkói politikusok közbenjárásának köszönhetően továbbmehettünk, kétszer is átvizsgálták a kamiont, jelentős díj fejében, természetesen. Két éjszakát töltöttünk a vámszabadterületen, néhány méterre a rendőrségtől. Első éjjel letépték a VPOP plombáját, és úgy dézsmálták meg a szállítmányt, egy nappal később pedig a ponyvát felvágva lopkodták a szegényeknek szánt segélyből” – mondta Tőkei, akit azzal is megpróbáltak ijesztgetni, hogy amikor egy segélyszállítmányt feltartanak, akkor az sokszor már nem ér oda a rendeltetési helyére, mert útközben kifosztják.

„Szerencsére baj nélkül átkeltünk a veszélyesnek mondott Atlasz-hegységen, ahol az éjszakát mindig rendőri ellenőrzőpont mellett töltöttük. Azt kell, hogy mondjam, a városi egyenruhás fiúk sokkal csibészebbek, mint a hegyek között, ahol segítettek nekünk és vigyáztak ránk” – fejezte be Tőkei, miközben a Volvo kamion gurult tovább a mauritániai határ felé, amelynek közelében a SPORTime csapat bevárja, hogy a kétautós magyar minikonvoj együtt haladjon tovább a mezőny után dél felé, Bamakóba.

SMC

2009. január 25., vasárnap

Halad a kamion!

Nagyon jól halad a Herczegh Specialtransport Team kamionja. Agadír elôtt vannak 100 km-re!
Ha valaki látja ôket kérjük fotózzátok, videózátok le!

Megérdemlik a nevüket, mert ez most tényleg SPECIÁLIS, amit mûvelnek!

2009. január 24., szombat

ELINDULT A KAMION!!!!!!!!!!!!

HURRÁ!!!!!
ELINDULT A KAMION!!!!!!!!!!!!
Kíséret Agadírtól mindenkép kell, ebben még segítséget várunk!

Köszönet nekik:
Budavár Tours - Skáfár Balázs
Baráth Zita
World Gate - Aszódi Zoltán
Gojo
és a legnagyobb köszönet a sofôrôknek ill. a Herczegh Specialtransnak a kitartásért és jó utat kívánunk!!!! És mindenkinek aki segített!!!! Ez nem volt semmi!!!!
Elárulom én ezt nem tudtam volna végigcsinálni ott a helyszínen!!!

A csapat folytatja az útját

A csapat a javítások után folytatta Dakhla fel az útját, ott megpróbálnak társakat szerezni, hogy visszamenjenek Agadírig a kamionért, ha azt átengedik a határon.

2009. január 23., péntek

Új hír

A féltengely is eltört az autóban már elmentek háromszáz
kilométerre alkatrészért reményeik szerint holnap már újra
versenyeznek!

Gyors Hírek!

A SPORTime csapat széttört kerékagycsapággyal Assa városában szerel, ha elkészülnek folytatják a versenyt. Reményeink szerint a kamion folytathatja útjat. Ha addig nem találunk kísérôautót akkor a csapat
kiszáll a versenybôl es Agadirig visszamegy a kamionért.

2009. január 22., csütörtök

Afrikából jelentik

Január 19. Hétfő

Újabb hajnal újabb kihívás. Franciaország méltán híres borvidékén bolyongva próbáljuk megtalálni a feladatban szereplő keresztet, ami a következő feladat irányát hívatott tudatni a versenyzőkkel. A szőlőhegy amin nincsenek jelölt utak, vagy csak a fáradság miatt több mint 3 órára van szükségünk a feladat leküzdéséhez. Hát ha így haladunk csak álom marad Afrika.

Reggel 8h-kor egy autópálya melletti étteremnél állunk meg egy kicsit pihenni, felfrissülni és megbeszélni a továbbiakat. Mindenki kimerült fáradt a most már két napja tartó rohanástól. Osztunk szorzunk az éjfélkor induló kompot (már megint éjfél) el kell érnünk, mert ha nem akkor elveszítjük az eddig megszerzett pontjainkat is. Újra úton. Franciaországon átrohanunk, Spanyolország látnivalóit az autópályáról szemléljük. Nem hagyják ki a nemzeti látnivalók reklámozását sem. Tudjuk a bikaviadalok országában vagyunk. Dél Spanyolország narancsligeteinél is találkozunk megoldásra váró feladattal. Sietnünk kell. A kompjegyet 11-ig kapjuk kézbe Almeria kikötőjében. Az utolsó két feladatot 450 méter választja el egymástól. Vonz a kihívás minket. Már csak egy óránk van hátra 110 kilométer megtételére és a feladat megoldására. Na hajrá és nekirugaszkodunk a tengerpartnak. Amikor siet az ember akkor hibázik. Kétkerék hajtással a felszerelésekkel együtt több mint 2 tonnás autó azonnal elássa magát. Már Európában sikerül elakadnunk. Ezt a blamázst. 4wd és némi kézi segítséggel kiszabadítjuk magunkat. (5 perc veszteség) Ráadásul mindezt a vízimentők tornyának lábánál. Reggel elsőként minket kellet volna menteniük. Rohanás a következő pontra, kidőlt táblán van a jel. Nagygázzal indulunk az autópályán. Csörög a telefon a Herczegh Speciáltransport team most állt meg Almeriától 50 km-re kivenni a kötelező pihenőidejét. (jobban haladnak mint mi)
Döntünk meglepjük őket. Nem egészen fél óra múlva megállunk a kamion mellet. Pont interjút adnak a Danubius rádiónak. Nem is zavarjuk őket, köszönés, néhány szóban érdeklődünk az útjuk iránt, és hajtunk tovább.

Almeria főutcáján felidézzük, hogy egy évvel korábban John Lenon szobrát kerestük itt hajnal háromkor. A portás már zárná a kaput amikor beesünk a kikötőbe, 11.03h rohanás a pénztárhoz. A pénztáros hölgy szúrós tekintete fogad minket. Néhány kedves szó meglágyítja a szívét. Megkapjuk a jegyünket. A Vadlibák csapat akkor esik be az ajtón amikor a vámtiszt velünk ordibál, hogy neki már rég lejárt a munkaideje. Fél 12.kor beparkolunk a hajó gyomrába, ahol már jó néhány Bamakos autó várja a több mint hat órás utat Afrikába. Itt fedezzük fel András Peugeott 504-esét is. Éjfélkor a hajó indulásával egy időben megkezdem az elmaradt napok történetének írását is. A már Bamakot megjárt Veteránok az első bálozóknak tartanak élménybeszámolót. Erre is jó a hosszú hajóút, összehozza a csapatot. Hajnal három is elmúlik mire elcsendesedik a magyar csapat. Sokunknak az indulás óta ez az első éjszakája, hogy 1-2 óránál többet alszik. Mindenki más érzésekkel várja Afrikát.



Január 20. kedd


Verőfényes napsütés helyett szakadó eső hangjára ébredünk Marokkóban. Már kilenc óra is elmúlt mire ha hajó kikötött. Mi panaszkodunk a Magyar bürokráciára, próbálj belépni Marokkóba. A hajon kitöltött papírral elmész az irodába ahol a benti vámtiszt beléptet az országba, majd az kapsz egy papírt az autóhoz amivel a rendőr belépteti az autót. Ezután a kinti rendőr leellenőrzi, hogy a benti tényleg a te autódat léptette be. Ha mindezzel végeztél akkor még egyszer utoljára a kinti vámtiszt leellenőrzi, hogy tényleg téged, a te autóddal léptettek be az országa. A itt kapott papírt a kilépésig meg kell őrizni. Ha útközben elveszted akkor kegyetlenül visszafordítanak a beléptető határhoz és kezdheted előröl az egészet. Tavalyhoz képest sokat fejlődtek, nem egészen két óra múlva már városban kerestük az első feladathoz vezető utat. Az őszi esőzések utáni pusztulással nyomaival már az első kilométerek után találkoztunk. A faluban amelyben a következő feladat gps koordinátáját kellett megtalálnunk, annak ellenére mosolyogva fogadtak minket, hogy a vályogházaknak több mint a 90%-a összedőlt. Az teljes újjáépítésre még éveket kell várni. Ennek ellenére bajban is örülnek az életnek és megélik azt. Innen a Marokoi fennsíkón keresztül indultunk az Atlasz hegység hágója felé, hogy elérjük a mai 750km-es etap végét Merzouga-t. Afrikában bármi, bármikor megtörténhet veled, mindig minden változik és csak az a biztos ami már elmúlt. Így esik meg, hogy a szakadó jégeső miatti kényszerpihenőnket a sarki hamburgeresnél töltjük. Akkor megismert barátainkkal teveburgert eszünk. A „Samooe” ahogyan a tevét nevezik itt az egyik elterjedt élelmiszer.

Kényszerszünetet követően immár jóllakottan folytatjuk utunkat. Észrevétlenül kúszik fel az út 1600 méter magasba. A fennsíkon a gps koordináta alapján megadott tereptárgyakat, feliratokat kell megtalálnunk. Nem mindegyik sikerül, nem feltétlen a mi hibánkból. Az összedőlt hidak, elmosott utak jelzik, itt is a természet az úr. Atlaszhoz közeledve a hőmérséklet lecsökken az eső havazásra vált át. A következő feladathoz egy kisfalut kell megtalálni az út mellett. A falu főterétől 230 fokra, 1.3 km-re található egy híd amit két erőd vigyáz. Az erődben van elrejtve a keresendő betű. A falu bejáratot elvétettük. A főúton megfordulás közben ráhajtottunk a padkára, hiba volt. Tengelyig süllyedtünk az agyagos sárba. Még jó, hogy van nálunk homokvas. Igaz Afrikában melegre és homokra számítottunk, most -5 fokban, havazásban a sárból segít kijönni. Sikerrel járunk. A sárból kiszabadulunk, viszont az elrejtett betűt nem találjuk meg. Örülünk,hogy újra úton vagyunk a célunk felé. Az Atlasz egy új arcát ismertük meg. Amíg tavaly 24 fok verőfényes napsütés várt ránk, most havas táj, szélvihar és jeges utak.

Az Atlaszt elhagyva a havazás is megszűnik, viszont pillanatokon belül ránk köszönt az este. Már csak néhány feladatot kell megoldanunk, reményeink szerint hajnal kettő körül ágyba kerülünk. Az utolsó feladattól két út is vezet az etap végéhez. Mi a rövidebb utat (80 kilométerrel rövidebb) választjuk,igaz ez nem aszfalt,hanem egy jó minőségű földút. Tíz kilométer megtétele után egy kb 25-30 méter széles patak állja utunkat. Hasonló patakon a nap folyamán már többön is átmentünk. Szokás szerint megálltunk, megnéztük, ennek az alja is köves volt tehát nekivágtunk. A feléig sem jutottunk amikor az autó alja felült a meder aljában, tengelyig süllyedtünk a kövek közé. A 20 cm-er mély víz az ajtónk alját nyaldosta. Se előre-se hátra. Éjszaka közepén állsz egy patak közepén elakadva a legközelebbi lakott területtől 100 km-re és az első gondolatod milyen szép csillagos az ég. Lekapcsoltuk a lámpákat és gyönyörködtünk a éjszaka szépségében. Minden nyugodt és csendes. Paradoxon helyzet a bajban is a pozitív dolgokat vesszük észre. Akár reggelig is csodáltuk volna az eget, de egy idő után neki kellett állni kiszabadítani magunkat a szorult helyzetünkből. Lapátolás,csörlőzés következett ami eltartott egy darabig. Élményekkel teli napunk után hajnal 4 körül értünk be a reggeli eligazítás helyszínére. Itt ért véget a 3 napos Szupermaraton, és kezdődik az igazi afrikai kaland.
Folytatjuk...

Gyors hír!

A csapatunk Zagora felé tartva lerobban, mert eldurrant a hűtőjük. 50 km-t vontatták őket Zagoraig, ahol meg tudták csinálni a dömpert. A hajnali órákban értek az etap végére. A rossz hír, hogy minden készülékük le van merülve, és egyszerre csak egy dolgot tudnak tölteni. A jó hír, hogy mindenki jól van, de ahogy hallottam elég fárattak.

2009. január 21., szerda

Adományok már Afrikában

Legutolsó információnk szerint a Herczegh Specialtransport Team kamionja, mely az adományokat szállítja, megérkezett Marokkóba. Reméljük a vámon is sikeresen átmennek, és folytathatják az útjukat dél felé. Kísérő csapatot még mindig keresünk!!!

Merzouga-ban a SPORTime csapat!

A SPORTime csapat éjjel 1 órakor érkezett meg Merzouga-ba
Az útjuk az Atlasz hegységen nekik is hóviharban vezetett és utána elakadtak egy folyómederbe, de kis késlekedés után folytatták útjukat. A mai etapra 12 órája lesz mindenkinek. Azt mondják sokan vannak még az EU-ban.

A Herczegh Specialtransport Team kamionja, aki az adományokat viszi, még Algeciras-ban van, és eddig nem tudott kompra szállni, mert Ceuta-ba nem megy kamiont szállító komp. Ezekben a percekben érkezett egy Spanyol vámügyintéző, aki kilépteti őket Spanyolországból, és utána elindulna Tanger felé! Úgyhogy megoldódni látszik a probléma!
Segítséget kérünk a túrázóktól! Aki tud szóljon nekik!!! Ha van rá lehetőségetek a kamionnal konvojba menni a Ny-Szaharai részen a biztonság miatt!! Előre is köszönjük!

2009. január 20., kedd

Havazinban a SPORTime Dömper

A SPORTime csapat dömpere a Havazin stábjával Murau-ban járt tesztelésen. Az elkészült műsort megnézheted a logóra kattintva!

Összefoglaló az elmúlt napok nehézségeiről!

Most kaptuk!

2009. január l7. Rajt

Reggel hat órakor telefon megkaptuk azt a hírt amely minden szervező rémálma, amiért közel egy évet dolgoztunk egy pillanat alatt összeomlott. Veszélybe került a kamion indulása, ezzel egy időben a SPORTime Bamako team versenycsapatunk sorsa is megpecsételődött nem tudunk elindulni. A rajtra készülés ebben a pillanatban nekünk teljesen mást értelmet nyert. Oldjuk meg, hogy a már összegyűjtött ajándékokkal megpakolt kamion elinduljon Bamakoba.
Néhány perces válságtanácskozás után csapatunk kettévált. Amíg a csapat egyik fele a Felvonulási térre, a rajt helyszínére sietett, hogy a még megérkezett ajándékokat a 90 m3-es kamionra felpakolja, addig mi az irodába rohantunk, hogy megoldást találjunk a lehetetlenre. Nyolc órakor megérkeztek a VPOP munkatársai, hogy a kamion helyszíni vám-ügyintézését elintézzék. Még ekkor is érkeztek Afrikába szánt adományok a rajt helyszínére. Kilenc óra előtt pár perccel az utolsó ajándékok is felkerültek a kamionra, ami így teljesen telepakolva várta az indulást. Eközben telefonálások, e-mail váltások, egyeztetések tömkelege zajlik. Mintha egy rosszul megírt teleregényben lennénk.


Fél tízre eljutunk oda, hogy a kamion begördül a rajtrácsra, leplombálják és még ha nem is minden papírja van meg elindul az afrikai gyermekeknek szánt karitatív ajándékokkal.


Tizenegy előtt néhány perccel hivatalosan (formailag) a versenycsapatunk is elrajtol. A Hősök terénél már nem a versenyfeladatok megoldásával foglalatoskodunk, hanem rohantunk a hátramaradt adminisztrációs részt befejezni. Délután két órára összeállt a még hiányzó papíranyag, ami a kamion bonyodalmaktól mentes útját hivatott biztosítani a Budapest- Bamako útvonalon. Fellélegezhetünk, mégsem volt hiábavaló az erőfeszítésünk. Az első rész megoldottuk. A kamion tele van adományokkal és úton van Afrika felé.
Boldogságunk nem teljes. Mi nem megyünk Bamakoba!

Itt szeretném megköszönni mindenkinek a segítséget, aki a Hungary For Africa ajándékgyűjtési akciójában tevékenykedett. Külön köszönet illeti Buza Sándort, a helyszínen tanúsított megoldást előmozdító magatartásáért. ( Sanyi Bamakoba viszem a pálinkát köszönöm a segítséget!) A VPOP munkatársainak köszönjük, hogy minden lehetséges segítséget megadtak a helyszíni induláshoz. A Herczegh Specialtransport tulajdonosa, Herczegh Béla úr a rugalmasságával segédkezett valamint, hogy a már úton lévő kamion után vitte a hiányzó okmányokat.

Újabb őrült ötlet. (nekünk elég sok van). Induljunk el a mezőny után. De hát 4-en a város négy pontján lakunk és nem vagyunk bepakolva. Csináljuk, induljunk.
Amikor úgy gondoltuk, végre bepakoltunk és készen állunk a rajtra, gyorsan a saját úti okmányainkat is leellenőriztük. Ekkor derült ki, az egyik csapattárs ismétlő oltása még hiányzik. Az utolsó két hét elég hajtós volt, megfeledkezett róla. Próbáltál szombat délután szurit kérni! (Mindent a betegért csak ne akarj semmit) Ez is lehetne a szlogen a nyitva tartó oltóközpontban. Bejelentkezés nélkül semmit sem csinálnak. Kérésünk meghallgattatik miután átverekedjük magunkat a nem túl készséges asszisztensen. A doktor úr is szimpatizál a rendezvénnyel, soron kívül tűpárnát csinál kolléganőnk karjából.
Így esett, hogy a reggeli kilencórás rajt helyett 16 óra után több mint hat órás késéssel végre rákanyarodtunk az M7-esre. Irány Bamako.


A sötétség ellenére jól haladunk a versenyfeladatok megoldásával. Mindeközben a villámgyors pakolás következményeit veszteségeit mérjük fel , ami közben a keletkezett káoszt is megszüntetjük az autóban. Este 11 felé eljutunk addig, hogy a mostani versenyen először használni kívánt laptopot is bevessük a navigálásban. Miért is működne elsőre. A GPS koordinátákat nem akarja magáévá tenni a GPS-ről. A WordGate, 24 órás ügyeletét hívjuk segítségül. Bocsi Zoli, hogy felébresztetünk. Megérte. Telefonos segítségkérés után már tökéletes az összhang a készülékek között. Ennek eredménye: éjfélt egy temetőben töltjük Vendel sírjának keresgélésével. A temetőből nem csak a versenyfeladat megoldásával távozunk. A zöldhatárt már 5-en lépjük át. Ghost is jön velünk aki időközben beköltözött autónkba. Segítsége még jól jön a versenyen.


2009. január l8. 2.nap

Mai napot ott folytattuk ahol az előzőt abbahagytuk. Nem sokkal éjfél után átlépünk a zöldhatáron Szlovéniába. Ha nem lenne koromsötét az éjszaka gyönyörködhetnénk az erdő szépségeiben. Így abban reménykedünk, hogy újdonsült szellembarátunk haverjai nem jönnek utánunk. Az éjszaka hátralévő részében feláldozzuk a feladatok megoldását, be kell érnünk a rajtra. Ha nem akkor nem kapunk feladatlapot és kiesünk a versenyből. Az éjszaka hátralévő része egyhangú.
A hajnal az Olasz autópályán köszönt ránk. Sietnünk kell ha reggelre be szeretnénk érni a célba. A csapatok már elrajtoltak a szálloda parkolójából amikor mi begördülünk autónkkal. A versenybírók lakóbusza is éppen elindulna. Csodálkozó arcok tekintenek ránk, mi itt? Rövid élménybeszámoló után megkapjuk a 3 napos szuper etapra szóló feladatlapot. Így volt értelme a rohanásnak. Amíg a lányok a reggelinket intézik (négyen vagyunk Szilvi, Ági , Balázs és én (na meg ghost meg a remény) mi fiúk a kamion után érdeklődünk. Megtudjuk szerencsésen megérkezett az este a célba, és korán reggel továbbindult, hogy teljesítse a napi versenytávot. Rövid készülődés után már csak 2.5 óra hátránnyal elindulunk a mezőny után. A feladatok a klasszikus gps koordinátásak. Keresd meg geocaching pontot, ahol megtalálod az elrejtett betűt, számot. Ha valamelyik feladatot nem oldod meg, akkor később bajba kerülsz, mert a későbbi feladatok koordinátáihoz szükség van a megtalált számokra, így tudsz sok–sok pontot összegyűjteni. Az egyik megadott koordinátán egy csiga-biga segítségét kapjuk aki megmondja a falú nevét ahová el kell jutnunk. Itt a szakácsot kell keresni betű


A borongós időjárás után délután már az Alpok napsütötte lejtőin autózunk. Vagy csak autóznánk? A napokban lehullót közel egy méteres hó miatt az utak nem mindenhol járhatóak. Az egyik szerpentines szakaszon 2100 méter magasan, hólánccal felszerelt markoló állja utunkat. Kénytelenek vagyunk visszafordulni, ami újabb időveszteség számunkra. Viszont a panoráma a hegyek és a völgy szépsége kárpótol minket. Egy hete még a Hungary for Afrika nagykövetével Csollány Szilveszterrel a Havazin műsor stábjának meghívására Muraiban síeltünk és azon viccelődtünk, hogy egy hónapig nem találkozunk hóval. Tessék, ember tervez Isten (végez) meg azt csinál amit akar. Afrikába indulsz de hóláncra van szükséged az úton. Ez a sors fintora.


Négy órával később, már Ventimiglia-nál gyűrtük a kilómétereket. Ez az éjszaka is az autózás jegyében zajlik.
Este felé érdeklődtünk a Herczegh Specialtransport Team (nevüket azért kapták, mert ők az első csapat,aki nekivágott teljesíteni Bp- Bamako távot kamionnal) felől, merre járnak. Ők már a Spanyol határ közelében járnak falják a kilométereket. Közelítenek Afrika felé.


2009. január 19. Hétfő 3.nap

Újabb hajnal újabb kihívás. Franciaország méltán híres borvidékén bolyongva próbáljuk megtalálni a feladatban szereplő keresztet, ami a következő feladat irányát hívatott tudatni a versenyzőkkel. A szőlőhegy amin nincsenek jelölt utak, vagy csak a fáradság miatt több mint 3 órára van szükségünk a feladat leküzdéséhez. Hát ha így haladunk csak álom marad Afrika.
Reggel egy autópálya melletti étteremnél felfrissültünk, és megbeszéltük a továbbiakat.

2009. január 19., hétfő

Az adományok hamarosan a kikötőben érkeznek 20:00


Legfrissebb információk szerint a Herczegh Specialtransport kamionja, mely több mint 50 millió forint értékű adományt szállít Mauritániába és Maliba, hamarosan megérkezik Almeria kikötőjébe, hogy kompra szálljon és folytassa útját az afrikai kontinensen.

A SPORTime csapata jelenleg is feladatokat old meg és feltett szándékuk, hogy elérjék az éjfélkor induló kompot. Így a beszámolóik miatt nem tudnak megállni wifi kapcsolatot keresni. A kikötőben remélik eltudják küldeni majd az anyagokat.

Úton a kikötő felé! 17:44

SMS-ben kaptuk a hírt, hogy a SPORTime Csapata jól van és Spanyolországban Alicante elött vannak 100 km-re! A beszámolókat vagy Alicante-ből, vagy a kikötőből küldik!

Útvonal

Ha valaki követni szeretné, hogy a csapatok merre járna, merre jártak, akkor a következő linken a verseny kategóriában induló Hummer Racing Team útvonalát megtekintheti:

http://africa.commander-systems.com/

Friss hírek

Telefonon beszéltünk a csapattal, jól vannak! Hamarosan küldik a híreket, csak az elcsúszott indulást még be kell hozniuk!

Danka Ulrichova súlyos sérülést szenved. Feladja a címvédõ csapat? Budapest-Bamako 1., 2. napja.

Vasárnap délután kettõkor a versenyben élen álló és háromszoros bajnok csapat navigátora, Daniella Ulrichova súlyos sérülést szenvedett a francia olasz határtól néhány kilométerre, a három napos szuper maratoni etap elsõ délutánján. Az egyik ellenõrzõ pontot próbálta gyalog megközelíteni az Alpok egyik jeges útján, amikor Daniella megcsúszott és szerencsétlenül esett. A helyszínen a 44-es csapat egyik tagja, Dr. Kapitány László orvos látta el a sérüléset. "Elsõ ránézésre térdszallag szakadásnak tûnt. Javasoltam, hogy azonnal röntgeneztessék meg egy helyi klinkán." - nyilatkozta Kapitány doktor nem sokkal az eset után. "Nagyon valószínû, hogy mûtéti beavatkozásra szorul"- tette hozzá Kulcsár Gabriella, dunaszerdahelyi ápolónõ, aki a sérült szlovák versenyzõnek tolmácsolt a helyszínen.

Danka Ulrichova sokkos állapotban, erõs fájdalmakkal szállt vissza a férje által vezett Nissan Navarrába. Nem tudták eldönteni, hogy feladják -e a versenyt vagy sem. Az elszántságukról és nyerni akarásukról ismert Ulrichék délután 5-kor SMS-ben jelezték, hogy Danka fájdalmai enyhültek és folytatják a versenyt, de mindenképp kivizsgáltatják a sérülést menetközben. Az elsõ nap után az Ulrichék még az élen álltak. Ha nem is adják fel a versenyt, jelentõs hátrányban vannak.

Ez már a második komoly láb sérülés az idei Bamakon. Az 56-os csapat lábtörés miatt kényszerült feladni a versenyt még a futam elsõ napján Várpalotán.

A 122-es rajtszámú bogárhátú Baja Volkswagenrõl többen azt a hírt terjesztették, hogy feladták a versenyt. A csapat Székesfehérvárról visszafordult mert a motorjuk meghibásodott, de nem adták fel. Vasárnap reggel újra indultak. Tegnap este már Genovában volt Tamás Béla.

A Budapest-Bamako nemcsak a versenyzõk tudását és kitartását teszi próbára, de az idegek is sokszor pattanásig feszülnek. A 113-as Hummer pilótája és navigátora (szintén férj, feleség duó) heves vitába keveredtek az elsõ speciál szakaszon. A vita odáig fajult, hogy Michaela Volfova kiszált az autóból és ott hagyta férjét. A cseh Hummer csapatból kiszivárgott hírek szerint az asszony ma válóperi kerestet ad be Prágában.

Az elsõ, Budapest-Brescia etapot a 130 csapatból 73 teljesítette sikeresen. A Bakonyban, az Õrségben és Szlovéniában is voltak speciál szakaszok. A csapatok jelentõs része éjflél után érkezett célba.

Az ezután következõ három napos szuper maratoni etap távja, közel 3000 kilométer. Vasárnap reggel fél hétkor rajtolt a mezõny. A szakaszon változott az optimálisan kiválasztott útvonal, mert az olasz Argentre határ város után a franciák nem kotorták el a havat és két méteres hótorlasz állta a versenyzõk útját. Minden csapat visszafordult. A Bamako sajátságos szabályrendszerében az "Isten akarata" paragrafus miatt az ilyen szakaszokat nem törlik. Az indulóknak maguknak kell mérlegelni és dönteni. Nem kizárt, hogy sokan több száz kilométeres kerülõvel jutnak el a hótorlasz másik oldalára, hogy az értékes pontokat begyûjtsék.

A vasárnap éjszakát a csapatok nagy része mozgásban töltötte. A 39. helyen álló Dusty Fox csapat tagjai ma reggel egy Barcelonai benzinkútnál elmondták, hogy egész éjjel vezettek. A svéd trió egyik tagjai mindig hátul aludt. "Váltogattuk egymást. Szertnénk, hogy kedden még sötétes elõtt érjünk be a marokkói célba" - mondta Martin Klar.

A versenyzõk a mai nap folyamán hajóznak át Afrikába. Az etap befutója szerda reggel 7-kor van a marokkói Erg Chebbi dûnék lábánal. Az egyben az elsõ szaharai etap rajtja is.
budapestbamako.org

2009. január 18., vasárnap

A SPORTime csapata is megérkezett Bresca-ba!




Csapatunk a reggeli órákban jelentkezett, mert egész éjjel úton voltak és feladatokat oldottak meg.

A SPORTime csapata a hivatalos rajt után némi késésel (du.16 óra) indult neki a versenyfeladatok megoldásának, mivel az egyik csapattárs ismétlő oltását még be kellett adni.

Éjfél előtt két perccel még Magyarországon egy temetőben kellet megkeresniük egy elhunyt elhalálozásának idejét, szerencsére nem találkoztak „vele“!

Utána kimerítő autózás után éppen akkor értek a tegnapi etap céljába, amikor többiek már indultak. Szerencséjükre a 3 napos szuper maratoni táv feladatlapjait át tudták venni, így be tudják hozni a elvesztegetett időt. Kevés alvás, sok munka!

Most 36 órájuk van, hogy leérjenek a kompig Almeira-ba és még 16 feladatot kell megoldaniuk. Átkelés után Marokkóban pedig még 10 feladat vár rájuk, hogy 3 nap megtétele után elérjenek Merzougába!

A Herczegh Specialtransport által szállított adományok az esti órákban megérkeztek az etap végére, és hajnalban sikeresen továbbindultak Afrika felé hogy a „Hungary for Africa“ akcióban összegyűlt ajándékokat, több mint 50 millió forint érékben eljuttassák a rászorulók részére!

Sok sikert kívánunk nekik!

2009. január 15., csütörtök