15. Nap Január 26. Nara-Segou

Az ébredés és készülődés után, megint meghallgattuk a napi jó tanácsokat, de most már sokkal jobb terepviszonyokról számoltak be a szervezők. Viszont felhívták a figyelmet a rengeteg gyerekre és állatra az úton és mellette, amire nagyon vigyázni kellett.
Az út tényleg nem volt nehéz, de a mi kocsink lengéscsillapítója már a végét járta, így azért óvatosan haladtunk. Az egyik feladat Sokolo városában volt. Itt meg kellet találni a helyi iskolát, és ott egy zászlót. Illetve egy másik pontot is. A feladatok végrehajtásában megkértük a helyi előjárót, hogy segítsen. Beültettük a kocsinkba és így mentünk át a városon, mely elég nagy feltűnést keltett, főleg a gyerekek körében. Követtek minket. A városnak a segítségért átadtunk az iskola számára rengeteg írófelszerelést és sporteszközöket! Így a kocsi is megkönnyebbült egy kicsit.
Észrevettük, hogy az üzemanyagunk fogyóban van, és tankolni kellene egy kicsit. De hol? Sehol nem láttunk benzinkutat. Vagyis hát voltak, de nem kútnak nevezhetők! Egy viskó előtt egy kézi pumpa és a pumpában látszódó gázolaj jelezte, hogy ez a helyi benzinkút. Amikor megkérdeztük, hogy mennyibe kerül, a helyi szokás szerint a hülye turistát jól le akarták húzni. Mert ugye a szükség az nagyúr. Ők azt mondták, hogy 2000 CFA 1 liter, ez kb. 3,5 Euro mi azt mondtuk (mutogattuk), hogy max. 600 CFA-t adunk érte. Ez így ment egy darabig, és ők engedtek is egészen 1000 CFA-ig, mi viszont ragaszkodtunk a 600 hoz. Amit ők nem tudtak, hogy nekünk hátul van még azért tartalék, úgyhogy könnyedén alkudoztunk. Ezután jött a fordulat. megjelent a helyi előjáró, akinek átadtuk a sok ajándékot, és mindjárt rendet rakott. A szavaiból kivettük, hogy azt mondhatta a "kutasnak", hogy sok ajándékot adtunk és leírt egy számot egy papírra, hogy ennyiért adja nekünk. Ez a szám már sokkal szimpatikusabb volt, mert pont annyit mutatott, mint amit mi szerettünk volna fizetni, azaz 600 CFA-t. Valószínű, hogy az a kutas ahol álltunk ezt nem akarta elfogadni, mert jelezték, hogy kövessünk egy helyi motorost, aki átvezetett egy másik "kúthoz". Itt már kézi pumpa sem volt. Öt literes koszos műanyag kannákban hordták ki egy viskóból a kocsihoz. A tankolás ideje alatt a gyerekek megint körbevettek minket, hátha kapnak újabb ajándékokat. Hát kaptak! Hálából megmutatták a kivezető utat!
Az utunk további szakaszán egy csatorna mellet haladtuk, melynek vize gyönyörű tiszta volt. A helyiek itt mosták ruháikat és itatták az állatokat, jó lett volna egy kicsit megállni, fürödni, de azért a félelmünk a helyi fertőzésektől visszatartott minket.
A töltés melletti poros útszakasz után Niono-nál elértük az aszfaltos utat. Az egyik következő feladatnál megláttunk egy árust, aki görögdinnyét árult. Vettünk is egy szép nagyot. Már csak kenyérre volt szükségünk, mert már nagyon éhesek voltunk.
Az utunkat aszfaltos úton folytattuk Segou felé. Segouba beérve láttuk, hogy itt valami készülődik. Minden nagyon színes, sok az ember, vidámak és segítőkészek. Két nap múlva kezdődik az Afrika Fesztivál, Mali legnagyobb eseménye. Sajnos mi nem maradhattunk itt.
Szállásunkat hamar megtaláltuk, és megdöbbenve tapasztaltuk, hogy nagyon hamar beértünk és még volt szoba, ahol lehajthattuk fejünket. Szobának lehetet nevezni, da másnak nem. Van benne egy rozoga francia ágy és egy asztal. a fürdőről ne is beszéljünk, itt egy deszka nélküli angol WC felett lógott egy zuhany. Ez mindössze 1/2 m2-en. Megérkezésünkkor jelezték, hogy még nincs víz, de majd nemsokára bekapcsolják azt. Ez megtörtént, de nyomás az nem volt. Szerencsére a zuhany alatt volt egy másik csap alacsonyan ahol így nyomás hiányában is folydogált a víz. Jobb volt mint a semmi. Megfürödtünk, jól esett.
Balázs még este átnézte a kocsit és javított egy kicsit a lengéscsillapítón, hogy a holnapi OFF-Road szakaszt kibírja még.
A helyiek itt is megpróbáltak nekünk méregdrágán eladni a portékáikat, de aztán sikerült egy barátságosabb árat is kialkudni náluk. Sokan vettünk ajándékokat itt az otthoniaknak. Megpróbáltak még, helyi bódító szereket is kínálni, de attól inkább távol tartottuk magunkat, de rajtuk látszott, hogy nem vetik meg azt!
A napot a szálloda éttermében zártuk több csapattal közösen. Halat és helyi csirkét (tyúkot) ettünk, ja és persze a hideg sör és üdítő sem maradt el.
Az éjszakánk nem igazán volt jó. A sok szúnyogtól nem tudtunk aludni! Már aki!