Afrikából jelentjük - Folytatás

Január 21 szerda

Még a plusz egy óra időeltolódás ellenére is rövidre sikerült éjszakát sátorban töltöttük. A reggeli hideg pozitív hatást gyakorolt ránk. Fáradságunk egy szempillantás alatt eltűnt. A versenybírók a rajt időpontját helyi idő szerint 8 órára módosították, így volt időnk az oázisszerű szállodát és környékét felfedezni. A beduinsátorban a Bamako versenyzőit reggelivel várták. Némi alkudozás után (az induló ár 60euró/4fő a vége 15euró/4fő lett) nekiláttunk reggelizni. A helyi szokásoknak megfelelően datolya, oliva, és vegyes gyümölcstál mellett frissen sütött lángos és arab tea várt ránk az asztalnál. Indulásunk óta először ültünk asztalnál és reggeliztünk nyugodttan. Jóllakottan, bizakodva vártuk az eligazítást. Az összesített eredmények alapján a 43. helyen állunk. Elégedettek vagyunk. (a körülményeket is figyelembevettük). Indulás után kis ünnepséget rendezünk a lányoknak. Az út szélén szedtünk virágot. Szilviának születésnapja, Áginak névnapja van. Boldog ünnepeket lányok. Nem sok időnk van az ünneplésre, mindjárt az első feladat megtalálni egy faluban a postahivatalt, mert a következő koordinátát innen kell kimérni(menj 166 fokra 2.3km-ert itt találod meg az elrejtett betűt.) A táborhelyet elhagyva találkoztunk egy pásztorral, akit beült mellénk az autóba és 20 kilométerrel távolabb már álltunk is a posta előtt. Segítségét pulóverrel és némi kp-val honoráltuk. Gyors tankolás után nekivágtunk a köves vidéknek. A pontokat sziklán, fán vagy házfalon találtuk meg. Az egyik feladatot egy kiszáradt folyómederben haladva lehetett megközelíteni. A folyómeder felső száraz rétege tartogatott meglepetéseket. Gál Babba által épített autó egy ilyen alattomos helyen süllyedt el a sárban. A katasztrófaturizmus egyből beindul. A környéken lévő versenyzők egy pillanat alatt összegyűlnek, készülnek a fényképek, videók. Csekély 10 perc pihenő amíg az autót kicsörlőzzük és már száguldunk is tovább. Elérjük a sivatagot, ahol egy oázisba kell eljutnunk. A lányok intelmeire a benzinkútnál nem hallgattunk, hogy vegyünk vizet. Bemenni a sivatagba víz nélkül felelőtlenség amit mi mégis megteszünk. Utunkat az időközben kitört homokvihar is nehezíti. Szerencsére az oázist könnyebben megtaláljuk mint gondoltuk. A közös fényképezkedés után feltöltjük vízkészleteinket és megpróbáljuk megtalálni Lost city-t az elveszett várost. Már a neve is sugallja ami egyszer elveszik azt nehéz megtalálni. Ehhez képest a városban egyszerre több csapat is összefut. A városban több feladatot is meg kell oldani, ezek megoldása már nehezebb feladat mint eljutni a kihalt városba. Majdnem két órát mászkálunk a bejárat környékén és a város megmaradt romjai között, mire mindennel végzünk. Nem is maradunk tovább, időközben a homokviharnak is vége, verőfényes napsütésben vágunk neki a sivatag újbóli meghódításának. Egyik oázisból a másikba megyünk a feladatok megoldásaiért. Sivatagi utunk során Rejtő Jenő regényeit idézzük fel, és egy kicsit a modern kor légiósainak képzeljük magunkat. Egy régen kiszáradt tó medrében elengedjük magunkat és a gázra lépünk. Itt nem kell tartani a traffipaxtól. Száguldásunknak a kiürülő tank vet véget. Még jó, hogy reggel az itiner tanácsát megfogadva a kannáinkat is megtöltöttük üzemanyaggal. Gyors tankolás után az immár kövessé vált sivatagban folytatjuk utunkat ahol menet közben a naplementében gyönyörködünk. A hegyek lábánál található a környék egyetlen benzinkútja. Itt próbáljuk megcsappant üzemanyagkészletünket feltölteni. A kérdésünkre kapott válasz hallatán úgy érezzük magunkat mint mikor az Oroszok elzárták a gázcsapot. Nem tudunk tankolni mert elfogyott a gázolaj. A kővetkező szállítmány két nap múlva érkezik. Elhatározzuk ha nem tudunk versenyzőtársainktól üzemanyagot kölcsönkérni, akkor a faluban eltöltünk két napot. Már a sátrainkat szedjük le a tetőről amikor a szomszéd faluból kisfiú érkezik a hírrel. Édesapjának van 50 liter gázolaja amit elad nekünk ha gondoljuk. Gyors tanácskozás után felpakolunk és a fiút magunk mellé ültetve átmegyünk a 3 kilométere lévő faluba. A vályogkunyhóban, 5 literes műanyag flakonba megtaláljuk a gázolajat. Rövid alkudozás után a benzinkúti ár kétszereséért megvesszük a gázolajat. Nem sajnáljuk a többletkiadást, mert érdeklődésünkre elmondják, ez a falú tartalék készlete. A többletbevételből több mint egy hónapig tudnak megélni. Némi ajándékosztás és gyors búcsúzkodás után nekivágunk a még hátralévő kb 100 km-erny kősivatagnak. Próbáljuk a nagyobb köveket elkerülni, ami nem mindig sikerül. Tavaly az egyik csapat hat defektet kapott ezen a szakaszon. A defektet megússzuk, ám az egyik felverődő kő lyukat üt a hűtőnkön. A nálunk lévő vízből próbáljuk pótolni az elfolyó vizet. Reménykedünk, hogy Zagoráig eljutunk. Nem sikerül. Szerencsénkre két Bamakos autó is megérkezik, akik felajánlják, kivontatnak a sivatagból. Vontatókötélre kerülünk és nekivágunk a Zagoráig tartó 45 kilométeres távnak. Zagora előtt már várnak ránk az éjjel nappal nyitva tartó szerelőműhelyek autói, hogy a lerobbant járműveket még az éjszaka folyamán megjavítsák. Mi is az egyik ilyen Dakaros szlenggel élve dögszállító mögé kerülünk. A műhelyben ismerős arcok fogadnak, a Niván váltót cserélnek, az angolok autójában hátsó laprugót. A mi autónknak is sietve nekilátnak. Amíg a szomszéd műhelyben forrasztják a hűtőt, addig átnézik az autó futóművét is. Felfedezik, hogy az egyik hátsó lengéscsillapítónál kiesett a csavar és megrepedt a felfüggesztése. Gyors flexelés, hegesztés, és a lengéscsillapító is a helyére kerül. A hűtőjavításért előre kialkudott 120 eurót kifizetve hajnal háromkor távozunk a műhelyből. ( a lengéscsillapító javítását ajándékba kaptuk).A hátralévő feladatokat teljesítettük és két órával később megérkezünk Forum Zgid-be az oázisvárosba. A szálloda előtt az autóban aludtunk egy keveset, a reggeli eligazításig.

Január 22 csütörtök

Forum Zgid egy barátságos kis város. A betérő idegen nehezen szabadul az oázisból. Eligazítás után már a szálloda parkolójának elhagyása is komoly feladatnak bizonyult. Ki aludt bent, ki parkolt és ki fizetett mindezért. Mindenki mondta a magáét. Kisebb közjáték után a bent rekedt csapatok is kiszabadultak. Minket az utcán töltött éjszaka nyomán nem érintett az elszabadulási feladat. Az feladat a közeli hegyek között megtalálni egy tevepásztor házát. A feladat megoldásához, némi tájékozódási ismeret és megfigyelőképesség kell. Ha beérsz a völgybe nézzed merre vannak a friss tevelepények. Mivel a pásztorok vándorolnak ezért sokszor elhagyott kunyhókban, sátrakban laknak, de mindig a tevék közelében. Már a cél közelében voltunk, amikor elfojt a fékolajunk. Állapotfelmérés után megállapítottuk, hogy a tegnapi lengéscsillapító javításnál belevágtak a fékcsőbe. Eddig bírta a cső, most lyukadt ki és elfolyt a fékolaj. Gyors válságtanácskozás után megszületik a döntés 4wd+felező és elindulunk fék nélkül vissza a közel 50 kilométerre lévő oázisba. Dél van mire a hegyen keresztül megérkezünk. A mechaniker ( nem nagyon tudunk válogatni mert csak egy van a városban) akivel rövid alkudozás után megállapodunk az árban és abban, hogy még ebéd előtt végez a munkával. Pálmafa alatt ücsörögve várjuk, hogy visszajöjjön a megforrasztott fékcsővel. Három után (ezek szerint mégis sziesztázott) mosolyogva megérkezik, biztat élvezzük a napsütést és 10 perc múlva már bejelenti ő elkészült. A fékjavítást is a sajátos sufnituning módszerrel kezeli. Nem légteleníti a fékrendszert. Balázzsal megtanítjuk neki, hogyan kell csinálni. Jó tanulónak bizonyul. Közösen gyorsan végzünk a munkával. Fizetés után irány a benzinkút, ahol a kannáinkat is megtöltjük üzemanyaggal. Nincsen kedvünk éjjel benzinkutat keresgélni. A tankolásnál feltűnik, csak gyerekek dolgoznak a kúton. Tankolás után a nálunk lévő Watt sportitalból adunk nekik peti cedaut (kis ajándékot) Megszületik a gondolat, Afrikába exportálunk energiaitalt. Kicsivel négy óra után hagyjuk magunk mögött immár másodszor is az oázist. Gondolatban reggel a kútba dobott 10 forintos jut eszembe. Ha pénzt dobsz a kútba akkor visszatérsz az adott helyre. Nálunk ez a babona hamarabb teljesült mint azt gondoltuk volna. A feladatok megoldásával jól haladunk. Már csak két feladat van hátra amikor a jobb hátsó kerék felől recsegés ropogást hallunk. Megállapítjuk, hogy eltört a kerékagycsapágy. A baj után mindig szerencse ér minket. Öt perc sem telik el amikor feltűnik a 39-es fiatalokból álló csapat. Ők ma éjjel adták fel a versenyt és a túrások után indultak. Balázst beviszik a 15 kilométerre fekvő városba, szerelőt keresni. Áginak felverjük a sátrat az út mellet, lefekszik aludni, mi az autóban beszélgetéssel múlatjuk az időt. Csodák csodája, két órával később a fiatalok autójából nem csak Balázst száll ki, hanem a Közép Szahara Kapuját Őrző Királyi Gárdájának tisztje és a gárda szerelője is. Döntés születik, az autó lábon megy be Assába. A 15 km-es utat többszöri megállással majd két óra alatt tesszük meg. Elköszönünk a csapattól és lefekszünk aludni az autóban. Ez a nap is hosszabbra sikeredett mint amire gondoltunk.

Január 23 péntek

A mezőny reggel 7-kor rajtolt el a városból. A versenyzők egy része megállás nélkül elhúz mellettünk. A Lengyel-Magyar barátság jegyében az első érdeklődő, hogy miben tud segíteni a két lengyel csapat. Ez után több régi ismerős csapat is megáll, hogy miben tudnak segíteni. Megköszönjük nekik, de nem szeretnénk hátráltatni őket a versenyben. Reggel 8-kor megérkezik a szerelő és a Királyi Gárda tisztje Redovan is. Amíg az előbbi nekilát szétszerelni a hátsó kerék-agy- csapágyat , addig Redovan a reggelivel kínál minket. A szendvicsek mellé Marokkói whisky-t (erős tea) kapunk a parkolóban. Jóllakottan kapjuk a rosszhírt, nem csak a csapágy ment tönkre, hanem a féltengely is eltört, amit sem kihúzni, sem kiütni nem lehet a helyéről, valamit a tengelyvég amin a csapágyak vannak eldeformálódott. A problémát az is súlyosbítja, Assa a forgalomtól kieső kisváros. Itt nem lehet alkatrészt kapni. Mindenért el kell menni a legközelebbi helyre ami több mint 100 km-erre található. Drasztikus megoldás mellett döntünk levágjuk a féltengely végét,(erre azért van szükség, hogy megszüntessük a féltengely fogását ami melegedést okozna), kivesszük a kardántengelyt, így megszűnik a hátsó kerék hajtásunk (csak akkor tudunk menni a 4wd-t kapcsolunk de ilyenkor is csak a két első kerék hajt) és elmegyünk taxival Guarminba csapágyért. Megalkuszunk a szerelés összegében és a tettek mezejére lépünk. Redovan mindenben a segítségünkre van. Munkaidejének nagy részét velünk tölti. Amíg mi a szereléssel vagyunk elfoglalva, addig a lányok a laktanyában fürdenek. Az ebédet Redovan meghívására barátja lakásában fogyasztottuk el. Az egyszerű kis házban a kinti meleg ellenére is kellemes a hőmérséklet. A szobában a földön lévő fekhelyen és a tv-n kívül csak a kislánya rajzai vannak. Európai szemmel puritán körülmények között laknak, ám sokszor sokkal boldogabbak mint mi. Amíg mi a pénz bűvöletében élünk addig ezeknek az embereknek a család,az emberi kapcsolatok sokkal többet jelentenek. A rég elfeledett érzést, légkört, hangulatot az ember gyorsan felidézi és azonosul vele. Nagyon sok régi Bamakos ezen élmény újra és újra átélése miatt tér vissza Afrikába. A család vendégszeretetét napokig élveznénk de időközben megérkezik a szerelő is az alkatrészekkel. Visszamegyünk az autóhoz és elkezdődik az összerakás. A csapágy belső fele 2mm-erre kisebb mint az eredetinek a mérete. Emberünk reszelőt hoz és közel 4 órán keresztül reszeli a tengelyvéget. (Európában ezért kirúgnák a szerelőt.) Este 10-re elkészülünk és újra útra készek vagyunk. Radovannak és családjának Rézangyal pálinkát, gyermekjátékot, pólót adunk ajándékba. ( Érdekes dolog, nagyon vallásosak. A vallásuk tiltja az alkoholt de ők mégis isznak akoholt) A felesége csomagol nekünk is ajándékot. Megígérjük hazafelé benézünk hozzájuk. Kusz-kusz vacsorával vár minket. Rövid búcsúzkodás után aszfalton elindulunk a mezőny után. Reggel hatra fáradtan álmosan de élményekkel tele futunk be a Smara-i táborba.

Január 24 szombat

Alvás nélküli éjszaka után az eligazításon közlik velünk az egyik napot nem fogadták el a feladatainkból, mert nem értünk be reggelig a táborba, egy napot meg nem tudtunk teljesíteni. Így már összesen három napunkat törölték a versenyből, mégis feljöttünk a 42. helyről a 36.ra. Így bizakodva várjuk a mai napot. Az első feladat megkeresni a városban az Aljadid piacon a péket és a vásárlási számlát becsatolni a feladat mellé. A versenyzők megszállják a közeli kisvárost, amivel közlekedési káoszt okoznak. Több pékség is van a piac közelében. Mindenki friss kenyerekkel rohangál az utcán, de a keresett pékség csak nem akar meglenni. Kis süteményes boltot fedezünk fel a piac közepén. Helyi croassont, és aprósüteményeket vásárolunk. Az eladó a visszajáró mellé adja a számlát is. Ilyesmi még nem fordult velünk elő. Tudtunkon kívül megtaláltuk a boltot. Magunk mögött hagyva a pékséget, a kereső csapatokat sietve távozunk a piacról. A következő koordinátás feladat után Laáyonune-ban kell Haynin húsnagykereskedő házát megtalálni (van humora a szervezőknek, a kenyér mellé kell felvágott is, hogy jót reggelizzen az ember) a megadott koordináta közelében. Innen kell kimérni a helyet, ahol a feladat megoldását találjuk. Hiába kérdezősködünk senki sem tud felvilágosítást adni. A helyi rendőrök segítségét kérjük. Percekkel később egy húsboltban találjuk magunkat egy megszeppent fiúval szemben, aki bőszen magyarázza, hogy az édesapja Spanyolországban van üzleti úton és nem érti miért keresik a rendőrök. Minket Titkos ügynöknek gondol, ezért nem nagyon akarja elárulni merre is laknak. Elmagyarázzuk neki, hogy mi egy versenyen veszünk részt, amelyben a ház megtalálása a feladat. Hiszi is meg nem is. Közel 20 perces győzködés után beadja a derekát, többször megkérdezi, hogy biztos csak a ház elé megyünk , nem akarunk bemenni. Amikor előkerül a GPS, amivel kimérjük a feladat következő részét, teljesen megnyugszik. Emlékbe Hungary for Afrika pólót adunk. Egy darabig biztos nem felejti el a kalandot. A következő pont egy sikátoros részre esik. Itt egy csoport gyerek focizik a falakkal körülvett téren. A játék nemzeteket hoz össze. Kicsit beállunk közéjük mi is játszani. Az egyik fiú nővére is megjelenik. Beszélgetésbe elegyedünk vele, felajánlja, hogy körbevezet a városban, megmutatja a nevezetességeket. Sajnálattal közöljük vele, versenyben vagyunk és nagyon sietünk, majd ha legközelebb találkozunk bepótoljuk a túrát. Gyors telefonszám csere és már robogunk is Nyugat Szaharába, megkeresni a következő pontot. Az érintetlen tengerpartot a versenyzők autóinak nyomai törik meg. A ponttól nem messze található hajóroncson is egy betűt kellene megtalálni. A versenyzők kisgatyára vetkőzve sétálják körbe a hajót a derékig érő vízben. A betűt nem találjuk, ám az elkészült fényképek kárpótolnak az elveszett pontokért. Már csak az esti tábor közelében lévő néhány pont amit meg kell találnunk. Ezek közül a legérdekesebb egy termálkút megtalálása Dakhla környékén. Izgatóan hat a fürdés gondolata, ráadásul meleg vízben. A keresett pontokat terepen tudjuk megközelíteni. Sajnos a termálkútig nem jutunk el. A terepen megtett húsz kilométer elintézi a kerékagycsapágyunkat. A teljesen kilazul csapágy miatt a kerekünkjármint egy szekérkerék, a kieséshatárán van,ráadásul nem tudjuk meghúzni. A puha homokból szerelés után elindulni sem tudunk. Az első kerékmeghajtás kevés, nem tudja kihúzni az autót. Várakozunk hátha érkeznek még csapatok akik kisegítenek a bajból. Kicsivel később megfürödve, vidáman régi ismerősök szállnak ki mellettünk autójukból. A Tieger Team tagjai már Magyarországi Off Road versenyen már segítettek nekünk. Itt is megteszik vontatókötélre kerülünk és keményebb talajig elhúznak minket. Újabb idegőrlő ment kezdődik a táborig. Max 10-15km/órával haladunk az aszfalton is,vigyázva a kerekünkre. Mégsem szeretnénk ha Velorex lenne az autónkból. Hajnal háromkor begurulunk a táborba.

Januar 25. vasárnap

Háromnegyed öt, ébred a tábor lassan indul a karaván. A gyengéket,betegeket hátrahagyják. Ha utoléred a karavánt szerencsés vagy. A korai indulás a határátlépés miatt szükséges. Még 350km-re van a Mauritán határ. Afrika egyik délre tartó tranzitútvonalán a nyitva tartás 9-12ig és 3-18-ig van. Más időszakban nem tudod elhagyni az országot. Mi sajnos maradunk. Dakhlába megyünk szerelőt keresni. Nincsen könnyű dolgunk. Vasárnap van és a mesterek nagy része zárva van. Csekély 2 óra alatt beérünk a városba. Az Óceánparton reggelizünk, verőfényes napsütésben. Várjuk, hogy a város is felébredjen. Lemosatjuk az észak marokkói sarat az autóról, friss gyümölcsöt veszünk a piacra tartó árustól. Újdonsült autómosós barátunk segítségével találunk szerelőt. A szerelővel egyik helyről a másikra megyünk, eredménytelenül. Már dél is elmúlt amikor elbúcsúzunk tőle, nem tud segíteni. A városközpontban találunk másik mechanikert. Magyar autó mellet a Holland lányok is itt szereltetik autójukat. A lányokkal indulás előtti napon beszélgettünk, ajándékokat hoztak a kamionra. A szétszerelés már rutinszerűen megy. Vad telefonálgatás után találnak nekünk komplett hátsóhidat. A híd tulajdonosa is rövidesen megérkezik. Vad alkudozásba kezdünk. Egy autó árát kérik érte. Nem egyezünk meg. Alternatív megoldást próbálunk keresni. A szerelővel együtt rájövünk a megoldásra. A szimering (tömítés) Assában nem volt rendesen a helyére téve és röviden lett megreszelve a tengelyvég. Akkor reszelővel,most flexel próbáljuk megoldani a problémát. Kora délutánra újra működőképes az autónk. A probléma az, hogy mire leérünk a határhoz az bezár, ráadásul a következő napokat 2wd-vel nem lehet teljesíteni. (tavaly már jártunk néhány szakaszon és nem volt egyszerű). Közös döntés születik, megvárjuk a kamiont és lekísérjük Bamakoba. A délutánt Dakhla előtt egy lakóautó parkolóban,az Óceánparton töltjük. Ránk fér a kikapcsolódás. Homokos tengerpart, napsütés, kristálytiszta (nekem kicsit hideg) víz. Ebéd után a lányok a homokos tengerparton süttetik a hasukat, mi Balázzsal kihasználva az apályt átsétálunk a kb 1.5 km-re lévő lakatlan szigetre. Videofilm készítéssel, fotózással szórakoztatjuk magunkat. Élvezzük a napsütést,a ránk szakadt szabadságot. A szigetre érve Robinson Crouso szerepét is eljátszuk. Visszafelé ér a meglepetés, elkezdődik a dagály. Ahol idefelé még szárazon sétáltunk, ott most derékig érő vízben gázolunk visszafelé. Alaposan elfáradva lenyugvó nap fényénél érünk ki a partra. Eldöntjük szétnézünk este a városban és visszajövünk a partra sátorban aludni. Reszkess Dakhla újrajövünk. Az ellenőrzőpontnál, már ismerősként köszöntenek. A szokásos petit cedau-t odaadjuk és elkezdünk fürdőházat keresni. Nem sokat kell bolyongani a városban amikor megleljük. Külön ház van a nőknek és külön a férfiaknak. Keveredés kizárva. A fürdőházban kis különálló helyiségekben vannak a zuhanyzók. Jólesik lemosni magunkról még rajtunk lévő koszt, és a tengeri sót. Fejenként 8 dirhamot (kb200ft) fizetünk a fürdésért Zuhanyzás után bemegyünk a helyi bazárba. A lányok a helyi ruhákkal ismerkednek, minket a hasunk vezet. Kompromisszumot kötünk, majd egy órán át vásárolnak bazárban,majd ezután betérünk a sarki „hamburgereshez”. Sült csirke, teveszendó, kecskehús, sárgaborsó, és sült krumpli a menü. A hamburgeres mosolyogva hallgatja elbeszélésünket az útról. Marokkó nehezen fogad be de akit befogad azt nehezen engedi el. Már 11h is elmúlik amikor távozunk .Négyen 70 dirhamot (1dirhamkb 25Ft) fizetünk a kiadós vacsoráért. Utunk során megkóstoljuk a helyi süteményeket is. Desszert nélkül milyen lenne a vacsora. Éjfél után kicsivel térünk nyugovóra a tengerparton az Óceán hullámzását hallgatva.

Január 26 hétfő

A felkelést senki sem sieti el. Hiába ébredünk fel már 7-kor a sátorból csak 8 után kászálódunk ki. A pakolás sem a megszokott tempóban zajlik. Tíz után indulunk vásárolni a városba. Reggelinket vagy inkább 11-órait a város tengerparti sétányán fogyasztjuk el. A kamion 13-13.30h körül ér a dakhlai ellenőrző ponthoz. Így mi sem sietünk mindenre van időnk. Tankolás után a benzinkúton helyi szokás szerint teát iszunk. A sziklaméretű kockacukor nem fér el a pohárban. Lassan elmondhatjuk teás cukrot kanalazunk, nem cukrot teszünk a teába. Elindulunk az ellenőrző pont felé. A kamiont már messziről felfedezzük. Az arra járok is rácsodálkoznak. Nem sűrűn látni Magyar kamiont a sivatagban. Rég nem látott kamionosaink örömmel fogadják a friss kenyeret, és az üdítőt amit viszünk nekik. A közös képek elkészítése közben elmesélik tangeri viszontagságaikat. Először összeáll a lógónkban is látható karaván és indulunk a határ felé. Határ előtt 80km-rel az utolsó benzinkúton teletöltjük kannáinkat is gázolajjal. Itt még kb 85Ft/liter tankolunk, amíg Mauritániában ennek 3x-a a gázolaj. Óránkra nézve sietősre fogjuk a tempót. Nem egészen egy óra múlva bezár a határ. A kamion a maga megszokott tempójában lemaradva követ minket. A határra érve nekilátunk a papírok kitöltésének. Néhány póló segít annak elintézésében,hogy a kamiont is beengedjék a határra hat után néhány perccel. Aki bent van azt biztos,hogy kiengedik. Szokásos, határőr,rendőr, vám, majd a kinti határ őr. Ezután az olajfa alatt ülő emberhez már csak a sofőrnek kell bemenni. Még 8 óra sincs amikor kinyílik a sorompó, elhagytuk Marokkót. Nem nagy öröm kezd sötétedni, és mi az elaknásított senki földjén találjuk magunkat. Elindulunk a friss nyomokon. Eközben a csempészek autóikkal jobbra,balra rodeóznak a kihalt vidéken. Az éjszaka leple alatt viszik át csempészárujukat a határon. Koromsötétben eltévesztjük az utat. Balra fordulunk amikor jobbra kéne. Megfordulunk de nem találjuk a helyes utat. Az egyik csempész segítségünkre siet. Bamakos tollat mutogatva 50 eurót kér a segítségért. Mögöttünk a kamionnal blöfföltünk. Itt alszunk a senki földjén. Ekkor nekiláttunk alkudozni. Megalkudtunk 15 euróért elkísér a túloldalra.