Bejegyzések
Az itinerben megadott amúgy sem rövid 650 kilométer helyett kb. 900-at tettünk meg. A napi célba, Dakhlaba délután 4 órára kellett volna beérni, ami több csapat számára fizikai képtelenség volt. Főleg, ha szem előtt tartjuk, hogy a helyi szabályokat mindenkinek be kellene tartania…
Laayoune városánál az autóból igen furcsa hangokat hallottunk, ami nem kis aggodalomra adott okot. Gyors átnézés után arra jutottak a fiúk, hogy a fék működik, más problémát pedig nem fedeztek fel, így haladtuk tovább Dakhla felé. 400 kilométert. A táj egyre monotonabb. Egészen addig tartott a monotonitás, míg meg nem pillantottuk az óceánt. Gyönyörű, ahogy összetalálkozik a mérhetetlen mennyiségű homok az óceánnal. Elképesztő sziklaformációk tették színesebbé a part látképét. Majd újra sivatag, ameddig a szem ellát. És szél. Amióta eljöttünk a tegnapi táborhelyről, a szél folyamatosan fúj, a levegő mindenütt tele van homokkal. Kicsit olyan a látvány, mintha köd lenne, a nap süt ugyan, de a mérhetetlen mennyiségű homok a levegőben meggyengíti az erejét. És nem utolsó sorban megnehezíti a haladást.
Ma már több katonai ellenőrzőpont volt, és az eddigiekkel ellentétben meg is állítottak többször is. (vagy meg akartak állítani, de lassúak voltak
) Mindig kérik a fiche-t, és hiába van minden rendben, bizony a „cadeu” itt már szinte kötelező.Az esti táborhelyen volt meleg víz, rendkívül kulturált mosdók és shop is. Még Red Bullt is árultak - végre
Nagyon kedvesek voltak, még teával is megkínáltak, amit tisztelettudóan visszautasítottam, miután a helyi erő két tagja is belenyúlt a nekem szánt pohárba .Az autót este még szerelni kellett, amiben segítségünkre volt egy helyi szerelő. Megszerelték, rendbe tették, és megint olyan mintha új lenne. Nagyon jól bírja.
Holnap átlépünk Mauritániába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése