2009. február 15., vasárnap

Február 6. péntek

Ági panaszkodik az éjszakára, olyan érzése volt mintha minden kamion átment volna a sátrán. Együttérzésünk hatására sem lesz fittebb, nem aludta ki magát. Nekilátunk szétszedni a kardánkeresztet. Nem egyszerű feladat, már teljesen eldeformálódott. Órák kérdése és sikerül szétvernünk. Ekkor úgy döntünk mi nem várjuk meg az összeszerelést, előremegyünk hátha elérjük a határt. A Kamion és Balázs a max 1 órás hátrányt ledolgozza a nagyobb sebességgel. Ember tervez Isten végez. A határig vezető szakaszon csak két benzinkút van. Mi az elsőnél teletankolunk (50l) és felveszünk két stoppost. A Fővárosban voltak hivatalos ügyeiket intézni és csak heti egy buszjárat van a városuk felé. Nem jutunk el a következő benzinkútig ami valamivel több mint 200 km-re van az elsőtől. A folyamatos szembeszél miatt több mint 20l/100km-es fogyasztásunk van, porzó tankkal állunk meg a sivatagban. Várjuk, hogy Balázsék utolérjenek minket. Szemben Francia túrázók állnak meg. Van gázolajuk, és adnak 10 litert 10 euroért. Köszönjük a segítséget. Megtankolunk és irány a 12km-re lévő benzinkút. Nouadhibou ellenőrző pont előtt érnek utol minket Balázsék és a kamion. Nekik is elfogyott az üzemanyaguk a sivatagban. A két stoppost az ellenőrzési pontnál a rendőr leszedi az autónkról, azt hiszi ki akarjuk csempészni őket az országból. ( elvégre jól eldugtuk őket a tetőn). A Mauritán kilépés gyorsan megvan ám hiába sietünk csak 7-re érünk a Marokkoi belépőhöz. Itt kedvesen közli velünk az őr a határ zárva reggel 9-kor nyit ki. A senki földjén alszunk. Mivel az egész terület köves és alá van aknázva ezért a lányok a kocsiban, én az autó tetőcsomagtartóján ágyazok meg magamnak. Csillagos éjszakánk van. Itt senki nem jár éjszaka.

Nincsenek megjegyzések: