SPORTime Média Csapat blogja

Február 1 vasárnap

A szokás hatalma. Korán reggel (7h-kor) már ülünk a teraszon élvezzük a reggeli semmittevést. Reggelit majszolgatunk, lekvár, méz, vaj, tea, kv a menü. Nem kell sietni, tíz-kor találkozunk az Salam hotelnál, innen indul a közös ajándékozás. Élvezzük a percet, az órát. Afrikában kap értelmet Einstein relativitás elmélete az időről. Ők ráérnek, csak mi rohanunk, nekünk kell minden azonnal, pedig nem kéne. Kicsivel több odafigyelés a másikra és máris jobban érezzük magunkat. A reggeli készülődés is komótos tempóban halad. Mire észbe kapunk már késésben vagyunk. Ciki ha pont mi késünk az ajándékosztásról. A reggeli forgalomban repesztünk a városban. A duda a legnagyobb segítségünk az előrehaladásban. Felesleges volt a nagy sietség. Fél órás késéssel indul el a konvoj a kijelölt iskolához. A 15 perces út alatt a város forgalmát sikerül megbénítani. A kis utcába alig tud beállni a kamion. Csatárláncban állunk, egymásnak adogatjuk az ajándékokat tartalmazó dobozokat, zsákokat. A nagyobb darabok kiskocsikra kerülnek. Nagy halom gyűlik az udvaron. A kamion rakományának közel 1/3-a kerül lepakolásra. Valaki üdítőt nyom a kezembe. Egy húzásra megiszom, ha lehetne az üveget is kicsavarnám. Már most 35c-ot mutat a higany. Pakolás után jólesik leülni az árnyékba az iskolaudvaron felállított székekre. A gyerekek műsorát innen nézzük végig. Az igazgató megköszöni a rengeteg ajándékot, fotózás majd rövid búcsúzkodás után irány a közeli fogorvosi rendelő. Ide fogorvosi székek, fogászati segédeszközöket viszünk. Gyors pakolás után megyünk a folyó túloldalán lévő V. Mohamed korházba. Itt gyógyszerek, segédeszközök kerülnek átadásra. A Bamako szervezői sem gondolták, hogy ennyi ajándék fér el a kamionon. Innentől ők már nem foglalkoznak vele mi lesz a többivel, pedig még mindig félig tele a track. Baba a szállásunknál megismert helyi suvenirárus (az üzlet készlete elfért a hátizsákjában) vezetésével a maroknyi még lelkes magyar csapat elindul szétosztani az ajándékokat. Még az indulás előtt tisztázzuk Babával, nem eladni szeretnénk a kamionon található adományokat, hanem elajándékozni. (ekkor még nem értettük a kérdésének a lényegét). Kiderül Bamakoban 2 korház van ami ingyenes az egyik a belvárosban a másik a hegyen található. Mi a hegyi korházat vesszük célba. A megérkezés még simán megy, ám itt is az idővel kerülünk bajba. Vasárnap van. Ilyenkor a helyiek nem dolgoznak, főleg nem a vezetők. Senki sem akarja vállalni a felelőséget, hogy ekkora értékű adományt átvesz. Mindenki azt szeretné, ha holnap hoznánk vissza. Mi ragaszkodunk a tervünkhöz, ma szeretnénk lepakolni. Nagy nehezen megegyezik az ügyeletes orvos és a biztonsági szolgálat, hogy az orvos átveszi a gyógyszereket, orvosi felszereléseket, a biztonságiak meg egy napig adnak, egy őrt aki vigyáz az ajándékokra. Már végeztünk a lepakolással amikor megjelenik Pat a Bamakot segítő helyi emberke, aki kikelve magából leüvölti a fejemet, hogy mit képzelek én ez nem az a hely ahova az ajándékokat adni kell. Amilyen fogadjisten olyan lesz az adjonisten is. Nagy hirtelen beígérem neki, hogy beverem a fejét a kamion kerekébe és átmegyek a nyakán csak, hogy jól érezze magát. Erre elkezd fenyegetni a rokonával aki a helyi rendőrség akárkije és bármikor lecsukathat. Indulásnál nem szerepelt a fakultatív programok között a börtönlátogatás. Na mindegy, Pat őrjöng otthagyjuk, mi elindulunk iskolát keresni, hogy a még meglévő tanfelszereléseket lepakoljuk. Baba vezetésével eljutunk egy egész háztömböt kitevő iskolához. Vasárnapra való tekintettel itt sem találunk senkit. Már éppen elfeledett Pat „barátunk” megjelenik majd kaján vigyorral közli, itt csak ő tud segíteni. Babát franciául megfenyegeti, ha továbbra is segít nekünk akkor őt is lecsukatja, nekünk felteszi a kérdést Baba miért tőle kér pénz a segítségért. Szar ügy, Ági hat évig élt Algírban tud Franciául értett eddig is mindent, csak Patnak ezt nem fedtük fel. Nem kérünk a Pat féle segítségéből. Elhatározzuk, visszavisszük a kamiont a szálloda elé, holnap pakoljuk le az iskolának szánt felszereléseket. A szállodánál ismét barátokra lelünk. A szálloda halljában iszogatás közben osztjuk meg egymással az élményeket. Villámcsapásként ér a hír, Pat és bandája a parkolóban éppen átforgatja a kamiont. Többen indulunk a parkolóba. A kamionnál kisebb tömeg, a kamionban többen tapossák az ajándékokat. A hangzavarból nehezen kivehető, Pat a saját csomagját egy dobozt kerestet az emberekkel, nem törődve mások csomagjával. Pat által beígért rokonával hamar megtalálom a közös hangot. A megtalált csomag után az emberek is lekerülnek a kamionról, amit újra lezárunk. A rendőr rokon még egy embert is a kamion végébe ültet, őrnek reggelig. Nem is olyan könnyű dolog az adakozás. Mivel erősen esteledik elmegyünk mi is a szállásunkra. A szembelévő büfé udvarán terítenek meg nekünk a közelben lakó Franciák társasága mellett. Hajnalig beszélgetünk a helyi árusokkal, sült krumplit, hamburgert eszegetve, sört, rumos kólát iszogatva. Ez a nap is hosszúra nyúlt.