Afrikából jelentjük - Folytatás

Január 29 csütörtök

Reggeli eligazításnál elmondják, hogy ma a kevés aszfaltút után a földutas szavannát kell meghódítani. A homoknak innen már vége. A túrázóknak a közös ajándékozás 8 órakor lesz. Mivel mi szerveztük a kamiont elhatározzuk, hogy megvárjuk, majd este utolérjük a versenyzőket a táborban. Balázs nekilát egy helyi szerelővel az időközben széteső félben lévő első kardán keresztünket kicserélni. Mi Idomú segítségével elkezdjük az ajándékok egy részét lepakolni a campingben, mivel a kamionnal nem egyszerű a szűk utcákban mozogni. Lada Nivára pakoljuk a gyógyszerek egy részét, amivel a Kuzin Team elmegy a helyi kórházba. A többi ajándékok katonai terepjárókra kerülnek, azokkal viszik szét a környező falvakba. Már majdnem dél van amikor a kamionnal közösen elindulunk Kiffából. Alig érünk ki a városból amikor megpillantjuk a Kacsát az út szélén nyitott motorháztetővel. Megállunk segíteni nekik. Ekkor vesszük észre az egyik katonai terepjárót ami követett minket. Megkérdezzük mi a feladatuk. A válasz megnyugtató, a kamiont kell a Mali határig elkísérniük. Ez számunkra is jó hír. Nyugodtabban versenyezhetünk. A kacsa kamion mögött vontatókötélre kerül, ők Bamako felé indulnak, mi lefordulunk az első feladathoz a közeli földútra, reményeink szerint három nap múlva találkozunk a Saalem hotelnál a célban. A reggeli eligazításhoz képest a kemény földút majdnem 300 méteren keresztül tart. Belefutunk az első homokdűnébe. Négykerék hajtással nem lenne gond, de így egyből elakadunk. Lekerül a homokvas, kiszállunk tolni az autót. Két méterenként küzdjük le a dűnét. Csak reménykedünk, hogy nem lesz sok ilyen szituáció. Jól haladunk a földutas szavannán. Vad Dromedárok legelésznek a szavannán, nem sokat törődve azzal, hogy mi itt autózunk. Kiválasztunk egyet, Balázs kamerával indul a nyomába. Később mi is becsatlakozunk autóval, hogy bekerítsük. Balázs Pampalinire hasonlít amit egyik fától a másikig szalad a dromedár után. Játékunk majd félóráig tart, mi jobban elfáradunk mint a dromedár,ő mosolyogva néz távolodó autónk után. Homokmentes reményeink a nap hátralévő részében szertefoszlanak. Minden kis falúnál 300-400métert teszünk meg 2 méterenként előrejutva a homokvason. Allah a kis faluktól ments meg minket. Imánk süket fülekre talál, ez a sorsunk este 10 kor érjük el az aszfalt utat Nioronál. Megkönnyebbülés már csak 60 km-er a tábor. Örömünk nem tart sokáig. Néhány kilométer múlva le kell fordulni újra a szavannára. Minden kiszáradt folyómederben elakadunk,nem kevés van belőle. Három óra alatt 10 km-ert haladunk a tábor felé. Fogytán az üzemanyag is kényteleneke vagyunk visszafordulni Nioro felé. Fél 5-kor vergődünk ki az aszfaltútra, hullafáradtan a sok homokvasazástól. Megállunk az útmelletti padkán. Én az autó mellé fekszem le a szivacsra aludni, amíg a többiek az autóban dőlnek le aludni. Ez a nap is összecsúszott a következővel.