SPORTime Média Csapat blogja

Február 3. kedd

Verőfényes napsütésre ébredünk. Már 9 is elmúlt amikor kikászálódunk az ágyból. Reggeli készülődés után megnézzük a reggelit, juice, kecskehúsos rántotta hagymával, a lányok maradnak a lekvárnál, és a méznél. A délelőtt a lustálkodásé. Egyik helyről a másikra fekszünk. Kicsi szundi után elmegyünk ebédelni. Az utcán mindenki invitál, nála együnk. A szomszédban bolognai van meg rizses hús. Ez mellett döntünk. Pálmafás terasz alatt 35 fokban esszük az ebédet. Nem sietünk nincsen mikért. A mosást is megbeszéljük. 2 nadrágot és egy pulóvert 2 euróért kimosnak. Ez is elintézve. Elindulunk a szállodához, hogy a Land Rovert amit bevállaltunk, hogy lábon hazaviszünk elhozzuk. A Salam parkolójából nem lehet kijönni. Nem mondják meg miért. A szállodaportás figyelmetlenségét kihasználva amíg egy autót beenged gyorsan kihajtok. A kamion mellé állva körbevesznek a biztonsági örök. Rám hívják a vámosokat. Kiderül a probléma az, hogy valaki berepült az amerikai követség fölé és azt gondolják Bamakos volt. A vámparancsnokkal megbeszélem miénk a kamion, és van két terepjárónk amiből az egyik csak itt parkolt. Megnyugtat velünk nincsen gond mehetünk tovább. Az autót lerakjuk a szállásunk előtt és a lányok örömére irány a bazár. Mikivel (Daciával Bamakoba Taem) futunk össze. Két órát alkudozunk telefonra, majd vásárlás nélkül otthagyjuk a telefonost. A nyakláncosnak, faragott székesnek, és a faragott edényárusnak nagyobb szerencséje van velünk. Mindenkitől veszünk valami apróságot. A faragott oroszlánra megalkuszunk amit a szállodához hoznak este 9-re ha elkészül. Sötétedés után indulunk el a szállásra. Legnagyobb meglepetésünkre már várnak minket az oroszlánnal. Fizetünk, majd indulunk vacsorázni. Újra népes asztaltársaságunk van. Ez már a búcsúeste. Iszogatunk, eszegetünk, beszélgetünk. Franciák érkeztek a szállásra, ők is megosztják velünk a sztorijaikat. Éjfél előtt bontunk asztalt, a holnapi indulás miatt.