2009. február 15., vasárnap

Február 10. kedd.

Ébredés után irány Agadir. Ez a legközelebbi nagyváros ahol a fogytán lévő élelmiszerkészleteinket feltölthetjük. Első utunk a gumisműhelybe vezet. A Land Rover jobb első kereke vészesen lapos. Szelepcserével megússzuk a dolgot, és a szemközti közértben is bevásárlunk tonhalkonzervből. A piacon zöldséget, gyümölcsöt is veszünk, kell a vitamin. Innen utunk a kiépített tengerparton vezet végig. Az egyik üdülőfaluban megálltunk ebédelni. A szendvicsek után jólesett az itt már kapható csokis palacsinta. Végre valami más ízt is megtapasztaltunk. A sziesztaidőt a parton napozással töltjük. Nem kell sietnünk a kamion is itt időzik. Délután nekiveselkedünk a dombvidéknek, itt hidegen sajtolt olajat lehet vásárolni a helyi kistermelőktől. Mi is veszünk néhány üveggel. A legfinomabb a mézből, mandulából, Oliva olajból készített helyi csemege. Ez reggel nagyon hatásos energiabomba. Estére megpróbálunk hotelt keresni, most már kezd hiányozni az ágy és a zuhanyzás. A kisváros hoteljeiben szoba van viszont fürdési lehetőség nincsen. A hotel mellet található hentesnél veszünk darált húst amit mindjárt faszénen meg is sütnek nekünk. Az így elkészített szendvicset jóízűen falatozzuk. Csodák csodájára a kezdeti ódzkodás után a lányok is kérnek repetát. Most, hogy már nem vagyunk éhesek nekilátunk fürdőházat keresni. Némi kérdezősködés után rá is lelünk. A fürdőházban közös helyiségek vannak, ahol mindenki nagy medencékből meri a hideg-meleg vizet vödörbe. A vödörben lévő vízzel moshatod magadat. Mindenki kisgatyában fürdik és ha kéred a fürdőmesterek lesikálják a hátadat is. A hátsikálás kimarad, a fürdés ellenben jólesik. Mindenki mosolyogva ül vissza az autóba, hogy folytassuk utunkat hazafelé. Nem jutunk messzire a város határában campinget fedezünk fel. Megállunk, próbálunk bejutni. Hiába nyomjuk a csengőt verjük a kaput senki nem jön ki. Ezért a Camping parkolójában verünk tábort. Nem megyünk tovább itt alszunk.

Nincsenek megjegyzések: