SPORTime Média Csapat blogja

Február 7. szombat

Párás reggelre ébredünk. Minden vizes, az éjjel nagyon lehűlt a levegő két fok volt. Rudiék meleg teával kínálnak, jól esik a hűvös reggelen. Reggelizéssel ütjük el a határnyitásig hátralévő időt. Mint amikor a vasfüggönyt bontották akkor is vártuk a határnyitást. Lassan vánszorognak a percek. Végre kilenc begördülünk a határra. Az olajfa alatti ember beköltözött az épületbe, a kerítést lebontották. Micsoda fejlődés két hét alatt. Az útlevelet is gyorsan visszakapjuk, kezdünk meglepődni lehet nem is jó határnál vagyunk. A rendőr visszaránt minket a valóságba. A kamion tranzitengedélye Dakhlában van menjünk el érte. Az út oda vissza 540km-er. Alkudozás, pénz és telefonálás megteszi hatását. Mindenki papíron kap egy autót, és a kamion beléphet az országba. Már kora délután van amikor megszabadulunk a határtól. Cél a dakhlai termálkút ahol szeretnénk végre megfürdeni. (Bamakoi indulásunk óta nem fürödtünk.) Mire a városhoz érünk lehűl a levegő, ezért a Bamakoba menet megtalált fürdőházat választjuk. Az időközben minket utolérő LusteeNet csapat is csatlakozik hozzánk. A fürdés után a helyi mecsethez megyünk vacsorázni. A sarki kifőzdében halat, csirkét, kecskét süttetünk, amihez sült krumplit eszünk. Vacsora után a tengerparti szabadcampingben verjük fel a sátrunkat. Mintha csak hazajárnánk ide.