Afrikából jelentjük - Bamako

Január 31 szombat.

A hajnali fekvés ellenére 6kor már a többség befelé pakol az autókba. Elvégre ez az utolsó versenynap. Észrevehető mindenkin,hogy egyre felszabadultabb. Most már ha megáll az autó akkor is valaki bevontat a célba. Utolsó nap már a helyezések sem igen változnak. (három napja nem volt eredményhirdetés) Fél 9-re lemegyünk az iskolaudvarra. Itt a helyiek zenés, táncos bemutatóval fogadnak minket. Mindenki lerakja a magával hozott tanszert, ajándékot. Az eligazítás kicsit megcsúszva kezdődik el. A mai 5 feladat közül az elsőt és az utolsót törlik,tehát 3 feladat vár még megoldásra. Tiz kilométer földút után csak aszfalt lesz a mai napon. Nekilátnak a feladatlapokat kiosztani. Jól helyezkedünk, tízkor negyedik autóként elrajtolunk. Ne mi szívjuk mások porát az utolsó földutas szakaszon. Bamambát hamar elérjük, az aszfalton kisebb konvojok alakulnak ki. Mindenki kényelmesre veszi a tempót, akik eddig száguldoztak, azok is 90-100-as tempóban haladnak. Az első feladat a Niger partján egy út alatti csatornában található. Könnyedén megvan. Minket megfog a folyópart szépsége földúton indulunk tovább. Helyi halászokat, homokkitermelő munkásokat, pálmafákat fotózunk. Szívem szerint a kristálytiszta vízben meg is mártóznánk. Néhány kilométer megtétele után mosónőket látunk. A partra kiteregetett ruhákat nem szeretnénk összeporolni, ezért visszatérünk az aszfaltra. Irány Bamako. A következő feladatot a bamakoi buszpályaudvar feletti hegyen találjuk meg. Ez olyan mintha a Gellért hegyre gyalog mennél fel. A fárasztó sziklamászásért a bamakoi panoráma kárpótol. Nem sok időnk van a nézelődésre, a sziklán található koordinátára még el kell jutni, és beérni a célba. Bamakoban közlekedni káosz. Több a motoros mint az autó. Minden oldalról előznek. Aki erőszakosabb az halad előre. A koordináta az állatkerthez vezet el minket. Kipipálva a három feladat, irány a cél. Fél egykor futunk be a zsúfolásig megtelt parkolóba. Leadjuk a feladatlapokat és vele együtt a kérelmet, hogy az első és a Kiffai napunkat fogadják el a kamion ügyintézése miatt (később megtudjuk nem fogadták el). Mindenki boldog, két hét több mint 8000km-er és újra itt vagyunk. Állunk a ragyogó napsütésben, 33 fok van most, mindenki mosolyog, hideg üdítővel kínál. Boldogok vagyunk. Nagyon boldogok. Nagyon nagyon boldogok. Ezt az érzést nem lehet leírni át kell élni. Újra és újra. Mindenki ölelkezik készülnek a képek. A helyi árusok megrohannak minket, vásároljunk, vagy adjuk el az autót. Egyiket sem tesszük majd holnap vagy holnapután. Mi ráérünk. A kamion a szálloda mögött parkol, biztonságban megérkezett már tegnap. Örömünk határtalan. Amit elterveztünk megcsináltuk. Mégha sokan kételkedtek is bennünk, néha leküzdhetetlennek tűnő akadályokba ütköztünk, de valaki, valakik mindig segítségünkre sietett. A Herczegh Speciáltransport két vezetőjének, Józsinak és Rudinak sokan gratulálnak, itt vannak, megcsinálták. párórával később már ürül a parkoló. Mi is elindulunk szállást keresni. A híd túloldalán egy magánház a cél (Köszönöm a koordinátát Zita), könnyen megtaláljuk. Európaiaké a ház, kis kertel, néhány szobával, a tetőtérben 10-12 ággyal. Van zuhanyzó, és büfé is. A tetőtérben 4000 cfa-ért kapunk ágyat. Maradunk. Percekkel később ülünk a teraszon a helyi faszékeken afrikai zenét hallgatunk és isszuk a hideg sört. Nem sietünk sehová. Nem tudom miért, az az érzésem hazaértem. A lányok kezdik a fürdést, majd mi is elkezdünk készülődni. Kilenckor eredményhirdetés az Ibiza clubban. Ez Bamako egyik legfelkapottabb szórakozóhelye. Mi úgy döntünk kocsival megyünk, Én vezetek, Balázs majd sörözik. Nem sokkal 9 előtt érünk a clubba. Már az ajtóban nagy a tömeg. A csapatokat egymás után nyeli el a nagy fekete ajtó. Bent dübörgő zene fogad, a Polgártestvérek mixelik a számokat. Buza Sanyit keresem a megígért pálinkával. Rézangyalos Mézes Barackot kap amit mindjárt fel is bont. Körbejár az üveg hamar fogy a pálinka. Van még utánpótlás. Az eredményhirdetésre már emelkedett a hangulat. Előbb a különdíjak kerülnek átadásra. Mi a Teréz Anya jótékonysági díjat kapjuk. Rövid beszédben megköszönjük a segítséget és az ajándékokat a csapatoknak. Ez nem csak a mi elismerésünk, ez mindenki elismerése, közös a siker. Kihirdetik az első 5 helyezetett. Megyünk gratulálni nekik. Mi a 122 csapatból az 54.-ek lettünk. (tavaly a több mint 60 csapatból a 13.ak) Elégedettek vagyunk magunkkal. Kezdődik a buli, kezdődik a tánc. Éjfél előtt átsétálunk a szomszédos pizzériába, vacsorázni. Egyre több csapat érkezik, van miről beszélgetni. Újra pirkad amikor ágyba kerülünk. Ma a buli napja volt, holnap az ajándékok szétosztása a feladatunk.