Afrikából jelentjük - Folytatás

Január 26 hétfő

A felkelést senki sem sieti el. Hiába ébredünk fel már 7-kor a sátorból csak 8 után kászálódunk ki. A pakolás sem a megszokott tempóban zajlik, műtétre készülünk. A tegnapi túránk maradványait kell a talpunkból eltávolítani. A beletört kagylószilánkokat csipesszel szedegetik ki a lányok. Fájdalmas dolog, nem is nagyon viseljük el. Tíz után indulunk vásárolni a városba. Reggelinket vagy inkább 11-órait a város tengerparti sétányán fogyasztjuk el. A kamion 13-13.30h körül ér a dakhlai ellenőrző ponthoz. Így mi sem sietünk mindenre van időnk. Tankolás után a benzinkúton helyi szokás szerint teát iszunk. A sziklaméretű kockacukor nem fér el a pohárban. Lassan elmondhatjuk teás cukrot kanalazunk, nem cukrot teszünk a teába. Elindulunk az ellenőrző pont felé. A kamiont már messziről felfedezzük. Az arra járok is rácsodálkoznak. Nem sűrűn látni Magyar kamiont a sivatagban. Rég nem látott kamionosaink örömmel fogadják a friss kenyeret, és az üdítőt amit viszünk nekik. A közös képek elkészítése közben elmesélik tangeri viszontagságaikat. Először összeáll a lógónkban is látható karaván és indulunk a határ felé. Határ előtt 80km-rel az utolsó benzinkúton teletöltjük kannáinkat is gázolajjal. Itt még kb 85Ft/liter tankolunk, amíg Mauritániában ennek 3x-a a gázolaj. Óránkra nézve sietősre fogjuk a tempót. Nem egészen egy óra múlva bezár a határ. A kamion a maga megszokott tempójában lemaradva követ minket. A határra érve nekilátunk a papírok kitöltésének. Néhány póló segít annak elintézésében,hogy a kamiont is beengedjék a határra hat után néhány perccel. Aki bent van azt biztos,hogy kiengedik. Szokásos, határőr,rendőr, vám, majd a kinti határ őr. Ezután az olajfa alatt ülő emberhez már csak a sofőrnek kell bemenni. Még 8 óra sincs amikor kinyílik a sorompó, elhagytuk Marokkót. Nem nagy öröm kezd sötétedni, és mi az elaknásított senki földjén találjuk magunkat. Elindulunk a friss nyomokon. Eközben a csempészek autóikkal jobbra,balra rodeóznak a kihalt vidéken. Az éjszaka leple alatt viszik át csempészárujukat a határon. Koromsötétben eltévesztjük az utat. Balra fordulunk amikor jobbra kéne. Megfordulunk de nem találjuk a helyes utat. Az egyik csempész segítségünkre siet. Bamakos tollat mutogatva 50 eurót kér a segítségért. Mögöttünk a kamionnal blöfföltünk. Itt alszunk a senki földjén. Mivel látja elszántságunkat enged az árból. Az alkudozás komédiába illő, néha kiabálásig torkollik. Megalkudtunk 15 euróért elkísér a túloldalra. Nem egészen 20 perc múlva már a Mauritán rendőrségi pontnál állunk. A késői idő ellenére is örülnek érkezésünknek. A fejlámpánk és 20 eurónk marad mi mehetünk tovább. A határátlépés a tavalyihoz képest gyorsan megoldódik. Még a papírokat is segítenek kitölteni. Tavaly itt vártunk 14 órát, hogy a határ kinyisson, most meg az éjjeli időpont ellenére is beengednek. Tíz után már újra faljuk a kilométereket. Itt nincs kamionstop. A határtól kb 70 km-re állunk meg egy elhagyott útszéli büfénél aludni. Balázs a kocsiban alszik,mi azért felverjük a sátrainkat, mégis csak kényelmesebb kinyújtott lábbal aludni.